Ti sohasem gondoltatok arra, hogy öngyilkosok legyetek?

Leginkább nem azzal van a baj, hogy mások mit gondolnak, hanem hogy te mit gondolsz magadról.

Igaz nálam korábban volt a dolog, anno én is küzdöttem vele, sokáig nem is akartam elfogadni, hetero pornókat néztem, gondoltam ez megváltoztat, majd mikor rájöttem, hogy nem akkor ez nekem is megfordult a fejemben.

Aztán feltettem magamnak a kérdést: Hogy ha annyira bátor vagyok, hogy mások véleménye alapján eldobjam az életem, akkor miért nem merek úgy élni, ahogy szeretnék, és ahogy boldog vagyok?

Végülis egy életed van, ha arra bátor vagy, hogy eldobd, akkor legyél annyira bátor is, hogy vállald önmagad, és úgy élj, ahogy neked jó.

Ha nyitsz a melegek felé, hidd el sokat segítenek neked. Anno nagy nehezen én is ismerkedtem, és sokat segített az, hogy elmondták, ők hogy élték meg a dolgot, mit szólt a családjuk hozzá, stb.

És még javaslom nézz meleg filmeket, főleg az Imák Bobbyért című filmet, ami pontosan erről szól, hidd el sokat segít.

39 vagyok...

csaknem 30 voltam amikor eljutottam odáig, hogy magamnak elismertem, hogy bizonyos értelemben vonzódom a saját nememhez is...

Mindennél jobban felizgatnak a fiatal srácok!

Nem könnyű a helyzetem, de nem adom fel...

Nem nagyon érdekel, ki, mit gondol rólam!, persze nem reklámozom, csak az tudja, akinek tudnia kell...

Öngyilkosságra nem is gondoltam, te se tedd!