Az inceleknek vajon mit kéne máshogyan csinálni, hogy nekik is legyen sikerük? Mit tanácsolnál nekik?

"Vegyük már tudomásul, hogy a szexuális vonzalom alapja a külső. A külső némileg változtatható, de jórészt adottság.

Tanács kell? Hozd ki a legtöbbet a külsődből. Kondizás, szolárium, frizura, ruhatár, egyéb beavatkozások."

Így igaz, ezen nem kell vitatkozni.

#48: Jajj, megint te vagy az, aki mantrázza ezt a tévképzeted, de továbbra sem jártál még terem közelébe? Nekem vannak ronda fejű ismerőseim, akik összehoztak egy jó fizikumot és elég jó barátnőik vannak. Ja, hogy mellé nem olyan negatív, lusta, felelősségkerülők, mint te? Ne haragudj, de veled még sörözni sem ülnék le férfiként, nemhogy egy nő érdeklődjön irántad.

Milyen mérnök vagy? És ha az átlagnál jobban keresel, hát miért nem élsz vele? Mire költöd mégis a pénzed? Nem vagyok helyes, de mégis volt barátnőm nettó 200 alatti fizetéssel is.

Egy utolsó kérdés: Ha ennyire nem lehet itt rajtad segíteni és még nem is érdekel téged, hogy javíts a helyzeteden, miért rohadsz itt minden nap a nyafogásoddal? Miért nem csinálsz valami értelmesebbet?

#43 #44

Mint ahogy korábban írtam, de akkor leírom mégegyszer, "valaki leír egy konkrét sztorit, ami személyesen vele történt meg". Nem azt írtam, hogy amikor ilyen kérdésekre jönnek az olyan válaszok, hogy valakinek a valkikéjének a kutyájának a szoszédja. Konkrétan mikor ezt a sort leírtam magamra gondoltam. Velem megtörtén esetek, amiket megosztottam itt gyk-n.

Képzeljétek el, rájöttem, hogy miért gondolhatják egyes férfiak, hogy 170 centi nem elég a nőknek. :D

A minap történt velem egy szituáció. Épp az egyetemről tartottam hazafelé, amikor kiderült, hogy az egyik csoporttársam is az egyik villamos vonalán kell járjon egy viszonylag hosszú útvonalon ahogy én is. Tehát épp ezért elkezdtünk nagyba beszélgetni, de tisztes távolságban, ahogy a barátok szoktak. Én 150 cm magas vagyok, ő meg fogalmam sincs mekkora lehet, egy égimeszelő a srác, szerintem van vagy 190. Szóval egymással szembe beszélgettünk, és felszállt egy kb. 170 cm-es csávó aki konkrétan le se szarta, hogy beszélgetünk (valszeg nem tűnt fel neki) és beállt közénk, szembe velem és köszönt.

Bevallom őszintén: én lesokkoltam, engem sose szólítanak meg kivéve persze a kéregetők és utazási tanácsot kérők (de nyilván aki már villamoson van, valszeg tudja hova megy), meg maga a szituáció is fura volt számomra, mert épp egy beszélgetés közben zavartak meg, ami szintén egy nekem viszonylag idegen élethelyzet, illetve párom is van.

A csoporttársam pedig valószínűleg szintén meglepődött, hogy beálltak közénk, de mivel pont egy ilyen magassági sorrend jött létre (kb. 190-170-150), ezért folytatta a beszélgetést, ahol abbahagytuk, én meg nyilván közbe a szemébe néztem és mivel egy 190 és egy 170 centis embernek máshol van a szeme, ezért valószínűleg a közénk befurakodó csávó rájött, hogy nem vagyok egyedül és elkezdett messzire sétálni a villamoson, mi meg folytattuk a beszélgetést.

Szóval ebből kiindulva kinézem az itt 170 cm magasságért hisztiző emberekből, hogy egy-egy ilyensmi tapasztalatra támaszkodva írják azt amit.

Nyilván ez a szituáció olyan volt, hogy utólag a saját tétlenségemen is elgondolkodtam, de most ne az én megnyilvánulásom legyen a téma, hanem az, hogy 170 cm tök oké, és attól, hogy látunk 40 centi különbséggel párokat vagy szimplán fiú-lány barátokat, nem jelenti, hogy minden nőnek egy égimeszelő kell.

"Mert a 170 centi mióta alacsony?"

Mert szerinted 170 cm egy FÉRFInél nem alacsony? Konkrétan ez a "törpe" kategória már. A mai fiatalok meg amúgy is sokkal magasabbak. Sokszor a 181cm-el is úgy érzem, hogy alacsony vagyok.

58-as szerintem te tökre normális vagy belsőre. Neked egyedül pszichológus kellene, hogy az önértékelésed és rendbe tegye. Ez azonban munka, amit nem lehet megspórolni. Fél siker, hogy nincs benned gyűlölet, ami sugárzik. Akik utálják a nőket, hogy várjak el, hogy szeressék és vonzódjanak hozzájuk. Senki sem akar olyan emberrel kapcsolatot, aki őt gyűlöli. Ez érződik.

Én egyszer találkoztam ismerkedés során egy ilyen sráccal egy társkereső oldalon. Szimpatikus volt a külseje, semmi extra, de normális volt. Rám írt, elkezdtünk beszélgetni. Éreztem, hogy tetszik neki a személyiségek, de valami miatt nem akarta elhinni, hogy ilyen vagyok. Folyamatosan valami hibát keresett bennem, amikor észre vettem, hogy nem is én vagyok már érdekes neki, hanem szó szerint a hibáimra vadászott. Mondtam, hogy én sem vagyok tökéletes ember, mert olyan nem létezik. Azonban én nem tudok olyan emberhez kötődni, aki folyamatosan a rosszat keresi bennem. Így megszakítottam az ismerkedést. Tipikus önsorsrontás, amikor nincs baj, csinál és csodálkozik miért van egyedül.