Csak én látom azt, hogy olyan elvárásaik és elképzeléseik vannak a nőknek leendő partnerükkel szemben amelyek már-már teljesíthetetlenek?

Ja és hogy csak az első példádra visszautaljak, de vissza lehetne az összesre:amiről ti azt mondjátok, hogy mi szerintünk túl komoly, az többnyire szorongó, megfelelési kényszeres férfi szokott lenni, akivel élvezhetetlen a beszèlgetés. A szerinted vicces pedig a legtöbbször izzadságszagúan erőltetett humorizálás vagy infantilis hülyegyerek viselkedés.

Se a komoly férfiakkal nincs gondunk, se a viccessel. Inkább az a gond, hogy ti annak hiszitek magatokat, pedig közötök nincs egyikhez se.

Szerintem is veled az a baj, hogy magadat viccesnek/komolynak gondolod, állítod be, de ez a másiknak nem az. Ezzel nincs is még baj, hanem azzal, hogy te ezt nem veszed észre. Nekem is volt olyan palim, aki poénkodott amit én nem vettem annak. De tudtam továbblépni ezen, ő viszont nem, hanem mindig megismételte a saját hülyeségét, hátha veszem a lapot. Sokáig toleráltam pedig hogy ilyen, aztán kirúgtam mert nem érdekelte hogy nekem ez nem vicces, és még rám akarta nyomni, hogy én vagyok fanő aki nem veszi a humort.

Szóval megint ki az aki tűrt és alkalmazkodott? Én, a nő.

Azt látom, hogy te is abba hibába estél, hogy mindenkinek akarsz megfelelni, és nem csak egynek. Mintha a "nők" az egy homogén massza lenne, azonos elvárásokkal. Ha az előző beszélgetés azért szakadt meg, mert nem vagy elég humoros, akkor legközelebb próbálod magad viccesnek előadni.

Ezzel három probléma van.

1. Süt belőle, hogy neked mindegy kivel, csak legyen valami. Nem megismerni akarod a nőt, hogy eldöntsd, hogy összeillik-e veled, hanem mindenáron megszerezni, ezért görcsösen igyekszel olyan arcot mutatni, amivel szerinted sikerül.

2. Nem önmagad adod, így nem is azért alakul jól a beszélgetés, mert téged kedvel, csak bevált a sablonszöveg. Viszont amint önmagad adod, a nő érzi, hogy valami nem oké, és dobbant.

3. Nem is akarod megismerni a nőt, csak egy sablon alapján írogatsz. Figyelembe se veszed, hogy annak az egy lánynak milyen a személyisége. Akár komoly, akár vicces, akár savanyú, akár infantilis, te ugyanúgy állsz hozzá, mert az _előző_ beszélgetőpartnered a humort hiányolta.

Mielőtt elkezded bebizonyítani, hogy te vagy a vicckirály: bármilyen másik tulajdonsággal be tudod helyettesíteni. Ez csak egy példa volt.

Az online társkeresőn rohadt nehéz ismerkedni. És tudod, hogy miért? Mert élőben eleve azzal kezdesz beszélgetni, akivel adott az összhang, egy rugóra jár az agyatok, és beszélgetés közben alakul ki a vonzalom. Eleve kiesik, akivel nincs kölcsönös szimpátia. Online nincsenek ezek kiszűrve. Mindenkit ömlesztve kapsz, és a külső alapján válogatsz. A másik, hogy mindenkit jobbra húzol, aztán mindenkivel elkezdesz beszélgetni. Ezekből viszont te nem kezded el kiszűrni azt, akivel nem passzolsz, hanem kétségbeesetten fognád meg azt, aki egyáltalán visszaír, ha összeilletek, ha nem.

Az a baj hogy inkább a nők lettek színvonal alattiak, cserébe elhiszik magukról hogy hercegnők. Van nektek egy olyan szociológiai sajátosságotok, hogy csak vagytok. Magatok az életben semmit nem értek el, csak úgy hogy beköltöztök a kényelembe.

Aztán szokott jönni hogy de ahh nagyon jó munkám van. Hát chh és?! Alap dolog.