Aki incel, az inkább a külseje miatt az, vagy a személyisége miatt? Te hogy látod?

Abszolút személyiség.

Persze, az se jó, ha egy sima férfit nem lehet megkülönböztetni a 3 éve utcán élő hajléktalantól, de olyan igazán igénytelen férfit szerintem én még nem láttam. Max ha tényleg olyan alja szinten volt mint a mocskában fetrengő hajléktalanok, és nem tudtam megkülönböztetni.

Viszont itteni kérdésekből hamar kiderül, hogy személyiséggel van gond. Csak az utóbbi pár óra eredménye: valaki elkényeztetett kiskirálylányoknak nevezte a nőket, nem a fenséges értelemben. Egy másik pedig újfent arra hivatkozott, hogy a nők csak a pénzre, külsőre hajtanak. Újabb pedig a férfitöbblettel magyarázta sikertelenségét, és hogy erről is nők tehetnek, mert nem azt a maradék igénytelen 2,8%-ba tartozó többletet választják társul.

Komolyan mondom, vannak olyan kérdések, amik annyi gyűlölettel szólnak nőkhöz, hogy nem értem mit várnak. Ki akarna egy fröcsögő, őt utáló gyűlölködőt társául?

Ma már, a szexuális forradalom kombinálva a közösségi média végletekig felszínes jellegével, kizárólag a külső van mögötte. Ha ránéznek a lányok valakire akkor egyből egy alfát látnak vagy egy hulladékot, a személyiség alapján senki nem fog egyből szelektálni, az nem látszik. Természetesen külsőségek miatt.

25/F

2-es:

Elhiszed, hogy a valóságban nőként életemben nem néztem az utcán úgy férfira, hogy "aztarohadtOTTEGYALFA"?

#3 Az a legalapvetőbb közhely, hogy az ember egy pillanat alatt eldönti, hogy az előtte álló előtt nyitva-e az ajtó, vagy csukva.

Találós kérdés: ezt vajon ránézésre lehet eldönteni, tehát külsőre történik, vagy gondolatolvasással?

4-es:

Oké. Még egy kérdés: mit teszel a külsőd érdekében?

Ja értem, tehát akkor menjünk végig és minden szinten cáfoljam a baromságaidat, de te viszont nem is reagálsz rájuk. :D

Annyit tudok erre mondani, hogy van olyan hátrány, amiből sosem lesz értékelhető eredmény. Egyszerűen a férfiak egy jelentős része akármit tehetne, sosem lenne elég jó.

Személyesen ismerek 2(-3? nem biztos, hogy a 3. is az, de még sosem láttam párral) incelt, és női szemmel nézve egyikük sem csúnya. Van, amelyiküket kifejezetten helyesnek is találom, ha közelített volna, simán adtam volna esélyt neki. Ebből már leszűrhető, hogy szerintem melyik változat lehet a ludas :D

Mind a 2(3?) személy esetében a kommunikáción bukik el a dolog. A személyisége egyiküknek sem olyan kifejezetten taszító, vannak negatív tulajdonságaik, nyilván, mindenkinek vannak, de pont emiatt mindenki megtalálná a maga párját. Ezek a férfiak viszont egyszerűen annyira, de aaaaaannyira bénán kommunikálnak, hogy valami elképesztő. Szekunder szégyenérzetem van, amikor hozzám szól bármelyikük, esetlen az egész, és még csak nem is azért, mert bejönnék nekik vagy mert éppen próbálnának udvarolni (bele se merek gondolni, milyen lenne, ha nyomulni akarnának), csak simán azért, mert én nő vagyok és valahogy annyira másképp akarnak hozzám szólni, hogy az valami elképesztő. Az egyik srác esetében volt szerencsém egy bulin megfigyelni, amint az évek óta neki tetsző lányra "rámozdult". Egész este ott állt tőle ~1,5 méterre és mereven őt nézte. Aztán felháborodottan ment a pulthoz kérni a rövidet, amikor a csaj összejött valami random pasival és a sarokban nekiálltak smárolni. Ezt ő egyértelmű visszautasításnak vette, miközben a csajról állítom, hogy fel se tűnt neki a "közeledés". Amúgy kollégák voltak, tehát párszor már beszéltek életükben addigra. Ilyen jellegű kommunikációs/szociális hiányosságok mellett azért elég nehéz labdába rúgni.

Én megértem, hogy nehéz közeledni a kiszemelthez, megértem azt is, hogy fáj a visszautasítás. Relatíve vagány csajként, aki nem szégyelltem odamenni a nekem tetsző pasikhoz volt ezekben részem nekem is, bár nem állítom, hogy ez ugyanolyan, mint mikor egy pasi próbál meg csajozni, mert azért látom én is, hogy nekem ebből a szempontból könnyebb a dolgom. Ugyanakkor úgy nem is lehet eredményt elérni, ha a teljes női nemet valami külön fajként, egy magasabb rendű kasztként kezeli a szerencsétlen, ahelyett, hogy magához hasonló emberi lényként állna hozzá. Ez sok olyan kérdést is megelőzne egyébként, ami itt gyakorin is felmerül (az ilyen 600 nettós fizetés elég-e már a mittudoménmilyen nőkhöz? típusúakra gondolok pl), mert ha egy minimálisan is egy csoportba tudnák magukat sorolni, akkor máris könnyebb lenne a nők fejével gondolkodni, vagy belelátni kicsit a gondolatvilágunkba és rájönnének, mekkora baromságokat feltételeznek és mennyire rosszul látják a mi prioritásainkat és érdekeltségeinket.

De persze hiába koptatom a szám(billentyűzetem), tudom, hogy itt is le leszek pontozva valami femináciként vagy akármi, hogy én is csak a gazdag/jóképű/alfa/akármi pasikra bukok és valójában azt se tudom, mi kell nekem és majd ők azt megmondják. Hát, srácok, akik így gondoljátok, ott igazából ezzel a hozzáállással van a gond, nem a gazdagsággal/külsővel/alfasággal.