Nem lehet, hogy valaki azért keres a saját szintjén felüli partnert, mert fejlődni szeretne mellette, jobbá akar válni?

De. Ezért keresnek a nők maguknál erősebb, pénzesebb, befolyásosabb pasit.

Azaz gazdatestet.

10#

Ez butasag. Egy kapcsolatban a felek kiegeszitik egymást😉

#10 A motiváció "tárgya" az ember Szerelme nem lehet? Attól még mindent megtesze érte és mivel Ő az, akiért megéri létezni/változni, 110%-ot pakol bele az illető. Fejlődni ő maga fog, de a Partner megléte szó nélkül is lelkesít.

A kérdésre válaszolva: simán lehet. Én, amikor párkapcsolatban vagyok, egyenesen szárnyalok, bármire is képes vagyok. Egyedül meg egy gyászkupaccá válok. Az ember társas lény. Ha a társ és a minőségi kapcsolatok nincsenek meg, az igen nagy tökönrúgás tud lenni.

Aki magáért nem képes tenni, az a szememben nem jó partner. Egy jó kapcsolathoz nem két fél ember kell, hanem két egész. Aki önmagára igénytelen, az a szememben kapcsolatfüggő, önállótlan ember.

Az vagy, ami egyedül vagy. A partner nem arra való, hogy kihúzzon a lustaság mocsarából, mert egy ilyen kapcsolat mindig egyenlőtlen és törékeny lesz.

Mert lehet h az aki szerintezek alacsonyabb szinten van az valami olyat nyujt cserebe amir a magasabb szinten levo nem tud....

Pl mem folyik ki a penz a kezebol. Rendszert tud tartani, segito hatteret nyujt.

Nyilvánvaló, hogy az ember társas lény, ami azt jelenti, hogy más emberekkel érzi jól magát. De ez ennyi. A monogám párkapcsolat az már a nyugati világ értékrendje, ami leginkább a kereszténység miatt alakult ki. Szóval az egy elég kifacsart evolucionista magyarázat, hogy azért jó ha két ember egy párkapcsolatban kiegészíti egymást, mert az ember társas lény. Wtf, őseink dugtak fűvel-fával, szó nem volt ilyesmiről.

Azt meg bármelyik modern párkapcsolati pszichológiában kicsit is jártas ember megmondja, hogy egy ideális párkapcsolatban az emberek nem kiegészítik egymást, hanem két egész, életképes, önmagában is működő ember alkot egy szövetséget. Mert ha nem, akkor abból lesz az, hogy "jaj úgy elválnék, de nem tudok, mert függök a másiktól. Jaj, úgy elmennék a barátaimmal szórakozni, de nem tudok, mert a páromnak nincsenek barátai, és féltékeny az enyémekre. Jaj, úgy beiratkoznék erre a festő tanfolyamra, de nem tudok, mert a páromnak nincs önálló élete és nem lehet itthon hagyni egyedül. Jaj, úgy szeretnék egy levelező képzésen diplomát, de nem tudok, mert a páromnak büdös volt a tanulás, és ezért féltékeny a diplomásokra, és nem akarja, hogy én is az legyek." Akit ki kell egészíteni, az valamilyen szempontból akkor nem egész, hanem selejtes áru, szebben mondva, valami lelki/testi baja, hiányossága van. Egy ilyen ember amíg magát nem rakja a lehető leginkább rendbe, addig nem alkalmas egy jó párkapcsolatra.

[link]

[link]

[link]

Nyilván ezek nem túl tudományos források, a párkapcsolati pszichológia nem szakterületem, úgyhogy szakirodalmat nem tudok. De alapjaiban az ilyen kis önismereti blogok is jók kezdésnek, ha az embert érdekli a téma.

A "szintek" már megint egy másik téma, nyilván nem lehet erről ilyen kétdimenziósan beszélni. De tény, hogy egy lelkisérült, gátlásokkal és pszichés bajokkal küzdő önállótlan ember nem sok mindent adhat, egy nagyjából egészséges önismerettel rendelkező, magàért aktívan tenni képes személynek. Max valami olyan ragadós, függő szerelmet, ami a másiknak egy idő után kényelmetlen és teher lesz.