Csak a prostituáltak maradnak számomra a jövőben?

Akkor én mit szóljak! Nálam nagyobb kettős személyiségű ember a Földön sincs. Voltak kapcsolataim, van feleségem. Vezető beosztásban dolgozom, mondhatni sikeres ember vagyok. Ennek ellenére azt érzem hogy mindenkinél kevesebb vagyok. Itt is mindenki azzal jön hogy váljak el, mivel teljesen szexmentes életet élek, ugyanis a feleségem asszex. Nem tudok elválni, mert ahhoz is kevésnek érzem magam. Éééén? Hogyan? Ha bárkire ránézek, azt érzem, hogy vagy levegőnek néz, vagy kisgyereknek, vagy ellenségnek. Ha női társaságban vagyok, legszivesebben elfutnék, ugyanis tényleg azt érzem hogy extrém kevés lennék neki minden téren. Komplexusom van, mert 47 vagyok, és már egy 25 éves nőt is az anyámnak érzek. Bármilyan férfi, akár egy tróger hajlénktalant is férfiasabbnak látok magamnál. A saját testemet undorítónak, vékonynak, taszítónak érzem. Ennek azért oka is van. Sosem kaptam szeretetet, sosem dicsért meg senki, mindig csak szidtak. Én szolgának érzem magam, nekem sosem lehet szavam vagy vágyam. Ha nincs szex hát nincs, biztos ezt érdemlem. Viszont a kettősség ott van bennem, mert brutális a versenyszellem bennem, mindig minden körülmény közepette le akarok győzni mindenkit, de a sima győzelem nem elég. Megsemmisítő győzelmet akarok aratni. Mindenki az ellenségem, mert mindenkiben azt látom hogy lenéznek. A prostizás is az elején nehéz volt, mert először is le kellett győznöm magamba pár komplexust. Van amiket nem tudok.

Egyébként vagy haláli nyugodt vagyok, vagy egy idegbeteg. Nálam csak két verzió létezik, a skála két széle, de az mindenben. 95%-ban a skála pozitív részén vagyok. Évente többször elkap az elkeseredés, akkor nem vagyok képes normális életet élni. Szerintem te hozzám képest kezdő lehetsz, ez nyugtasson meg! :)

@112 Az igen. :) :(

De vezető beosztásuként, h viselkedsz akkor a női beosztottakkal ill. az ő társaságukban?

Vagy akár férfi beosztottakkal? Hiszen ahogy írtad, "Bármilyen férfi, akár egy tróger hajlénktalant is férfiasabbnak látok magamnál" ill. "én szolgának érzem magam, nekem sosem lehet szavam vagy vágyam".

Ezek a gondolatok, érzések, beidegződések a háttérbe szorulnak munka során?

113. Ez a kettős személyiségem lényege. Van egy külső burok amin nem látnak keresztül. Ott partneri viszonyt mutatok, mert muszály a feladatot végrehajtani. Egyébként meg belül olyan vagyok mint egy 5 éves aki felnőttek társaságába csöppent. A nőkkel szemben egyfajta baráti viszonyt mutatok, de belül azt érzem hogy mennyire sz*r az egész megjelenésem, hogy mindjárt lehánynak, hogy mennyire szánalmas vagyok. Akik ott vannak ilyenkor férfiak, azok mennyire magas szintet képviselnek velem szemben.

Nem tudok elvonatkoztatni, a neten is brutálisan férfias pasik tömkelegét látni, a reklámokban is, akár a metrón, a villamoson. A tökéletes esélytelenséget érzem mindig. A maszk használatot viszont szeretem, ugyanis ilyenkor az arcom egy részét nem látják, aminek örülök.

Kérdező: tanácsok nem fognak segíteni, mert nincs "univerzális titok" amit ha elmondanak, akkor "minden megváltozik és minden menni fog". Ráadásul sokan még olyan kommenteket is írnak, melyektől mégjobban elkeseredsz.

Ha nem fordulsz segítségért pszichológushoz esélyt adva egy jobb életnek, akkor (sajnos, nagy valószínűséggel) minden így fog maradni, mert úgy tűnik, önmagadtól nem tudod legyőzni félelmeidet.

Ez a kettős személyiségem lényege. Van egy külső burok amin nem látnak keresztül. Ott partneri viszonyt mutatok, mert muszály a feladatot végrehajtani. Egyébként meg belül olyan vagyok mint egy 5 éves aki felnőttek társaságába csöppent. A FÉRFIAKKAL szemben egyfajta baráti viszonyt mutatok, de belül azt érzem hogy mennyire sz*r az egész megjelenésem, hogy mindjárt lehánynak, hogy mennyire szánalmas vagyok. Akik ott vannak ilyenkor NŐK, azok mennyire magas szintet képviselnek velem szemben.

Nem tudok elvonatkoztatni, a neten is brutálisan TÖKÉLETES HAJU, ALAKU. SZÉPSÉGÜ NŐK tömkelegét látni, a reklámokban is, akár a metrón, a villamoson. A tökéletes esélytelenséget érzem mindig. A maszk használatot viszont szeretem, ugyanis ilyenkor az arcom egy részét nem látják, aminek örülök