Sok kérdést láttam már itt ,szerintetek pl egy 26 éves férfinak milyen egzisztenciai szinten kellene állnia?

Na, látom mások sem tudnak aludni.

Nekem egy kérdésem lenne (lehet kiírom majd):

Van itt olyan férfi, akinek egy ígéretesen induló kapcsolata (indulás alatt 4-5 sikeres randit értek) azért futott zátonyra, mert a nő dobbantott, ahogy kiderült, hogy keveset keres/albérletben lakik?

Később, amikor már a kapcsolat amúgy is a végét járja, felesleges az anyagiakat okolni, mert akkor a nők jellemzően már mindenből (így az anyagiakból is) problémát csinálnak: ha 1M-t keresel, akkor miért nem 2M-t, ha panelben laksz, akkor miért nem kertesben, ha kertesben, akkor miért nem Budán, ha egy budai villában, akkor miért nem Kaliforniában stb...

Illetve fordítva: van olyan, aki sikertelen volt a nőknél, de ahogy lett saját kecója, onnantól sorba álltak nála a csajok?

Semmilyen, mert ez egy régről maradt, nők által erőltetett dolog, mert nőként kényelmesebb beülni a tutiba, amit a férfi vagy a férfi családja megteremtett és onnan egyenjogúskodni, mint KÖZÖSEN megteremteni és KÖZÖSEN beletenni mindent. Főleg, hogy a pasi lakásából bármikor sokkal könnyebb dobbantani, mint a közöset eladni vagy egyik féllel kivásároltatni a másikat. És igaz, hogy nem a tiéd, de addig is megspóroltad az albérleti díjat. Mennyi ilyen volt, te jó ég... A nő lakásos pasiról-lakásos pasira reppent, így milliókat spórolt össze, mert a lakhatásra nem vagy alig kellett költenie és mellette még meg is kapott egy csomó mindent a pasitól (pesti lakással rendelkező férfi általában olyan színvonalon él, hogy nem probléma neki egy-egy színvonalasabb randi meg évfordulókra egy Gucci táska, ékszer, stb.)

De a te döntésed, hogy sóvárogsz-e annyira a puncira, hogy még ilyen megalázó helyzetbe is beleteszed magad, hogy a nő miatt hozol rossz üzleti döntéseket.

Most gondolj bele abba, hogy ha a férfi az anyjánál lakik a saját lakást meg kiadja havi 150 vagy 200 ezerért, akkor az alatt a pár év alatt mennyi pénze lehetett volna, lassan vehetné a másodikat. Vér ciki módon otthon gamerkedik 40 éves koráig és addigra lesz neki 3 lakása, mert az egyik kifizeti a másodikat a kettő együtt meg a harmadikat. Ebből a pénzből pedig színvonalasan tudja gondoztatni az addigra már idős szüleit, mert tőlük kapott mindent és tőlük fogja örökölni is azt, amiben eddig lakott.

Ahelyett, hogy felül a vonatra, megy a farka után és mindent eltékozol olyan nők miatt, akik egyszer még a ő farkán pörögnek utána meg már valaki másén és még ELVÁRÁSAIK is vannak a férfi vagyonával szemben.

#21: "Van itt olyan férfi, akinek egy ígéretesen induló kapcsolata (indulás alatt 4-5 sikeres randit értek) azért futott zátonyra, mert a nő dobbantott, ahogy kiderült, hogy keveset keres/albérletben lakik?"

Jelen és megszámolni nem tudom két kezemen mennyi ilyen volt és olyan nőkről van szó, akik közül némelyik kollegina vagy csoporttárs, tehát hosszan, spontán ismerkedtünk.

Később elemeztem ki az összes múltbéli kapcsolatomat meg kaptam a pszichológusomtól is megfelelő tanácsokat, hogy írjam össze, emlékezzek vissza, kategorizáljam.

És végül többször átelemeztem, de mást nem találtam, ami közös pont volt az az, hogy az összes nő, vagy ha a nő nem, akkor a CSALÁDJA puhatolózott a vagyoni helyzetem, karrierem, leendő örökség, stb. illetően.

Nagyon meredek, senkinek sem ajánlom, aki kicsit paranoid hajlamú, de a végén már egy ártatlan "van testvéred?" kérdés is vérfagyasztónak tűnik, ha KONTEXTUSBA helyezed és összerakod, hogy egy bimbózó, pár hetes vagy hónapos kapcsolat esetén miért pattannak ki hirtelen, oda nem illő drámázások, miért jönnek a sokadik szex után az úgynevezett shit tesztek elő a semmiből és ha ezeket az összefüggéseket rendesen összerakod (nem paranoid módon, mert sajnos sok ember hajlamos rá), akkor rájössz arra, hogy mik a szakítás igazi okai.

És itt nem "szakítok veled" egyenes szakításról van szó, sokszor át akarja adni ezt a feladatot, hogy te szakíts vele. Van, aki simán egyre inkább ignorál, amíg oda nem állsz, hogy mi az oka (természetesen semmi, csak sok a dolga, stb.) vagy mikor beleszaladsz a tipikus emberi játszmákba (mi a baj, mert érzem, látom rajtad, hogy x idő óta megváltoztál-ra jön a válasz, hogy: őrületbe kergetsz ezzel a beteg képzelgéseiddel, semmi baj nincs, de most már kezdek elbizonytalanodni, tartsunk szünetet")...

Esetleg mikor félig kibújik a szög a zsákból, hogy melyik családtag beszélt a lelkére, hogy nincs közös jövő az anyagiak miatt... Vagy mikor csak mindig azután változik meg, hogy egy bizonyos rokonnal vagy barinővel találkozik.

És a legszomorúbb az egészben, hogy erről bizony a férfiak tehetnek, akik önmagukat túlvállalva mindent megtesznek a nőnek, az udvarlási fázisban még az is, aki utána később megfordítja és tartós munkanélküliként sörözik a kanapén. Hiszen a nő ebből mit tapasztal? Azt, hogy mennyi férfitől mennyi mindent kap vagy kapNA ha elfogadná. Illetve a barátnői is. És így a szegény férfitől még lenézettebb lesz a céltudatos, ambíciózus szegény férfi, mert míg a simán szegény férfi nem törődik a holnappal, igyekszik folyamatosan kedveskedni magát túlvállalva a nőnek, addig a céltudatos célirányosan cselekszik.

Sok nőt pedig könnyebb sűrűn adagolt értelmetlen apróságokkal , ami csak viszi a pénzt magad mellett tartani, mint azzal, hogy minden hónapban félreteszel egy nagyobb összeget a leendő lakásra, ahol majd együtt éltek. Ez túl távoli és megfoghatatlan, a nő nem érzi magát biztonságban, a jelenben viszont élni akar, főleg fiatalon.

"Illetve fordítva: van olyan, aki sikertelen volt a nőknél, de ahogy lett saját kecója, onnantól sorba álltak nála a csajok?"

Sorban nem is, de 25 alatt aki kapott saját lakást vagy örökölt az feltűnően szimpatikussá vált a (házi)bulizni vágyó lányoknál, némelyik még be is vállalta volna. 3 ilyen ismerősöm volt, az egyik szerintem szűzen fog meghalni, a másik élvezettel kihasználta, csak túlzásba vitte és elkezdett nyíltan lekezelően bánni a nőkkel, a harmadikkal meg teherbe ejtette megát egy kárpátaljai lány és anyagilag haladnak, de az asszony hordja nagyon keményen a nadrágot.

Később már azt vettem észre, hogy nem ad hozzá a "vonzerődhöz" a saját lakás, nem is érdekli a nőket, ha amúgy nem jössz be neki, de ez talán azért van, mert addigra már mindenki lakik valahol, fiatalon meg még nagyon sokan szülőkkel vagy kollégiumban esetleg szobatársakkal.

26 éves férfi vagyok.

Van egy pécsi agglomerációban lévő 50m2-es téglaházam 5200m2 telekkel. Még felújítás alatt van. De nagyságrenddel kevesebből kijött, mint az általatok említett ingatlanárak.

Meg van egy 20éves alfám, amire szintén néha költeni kell.

Egyetemista vagyok levelezőn, mellette dolgozom.

Volt hogy két munkahelyen dolgoztam.

Jelenleg 3generációs családi házban élek a családommal.

Különösebben nem érzem, hogy ezek számítanának.

Volt sok kapcsolatom korábban, pár hosszabb is 1-2évig tartó de még mielőtt lett ház meg auto.

Jóideje inkább egyedül vagyok, kivontam magam a társkeresésből. Kikosarazásban ritkán volt részem. De elgondolkodtató, amit leírtatok mennyire anyagias nők vannak. Tisztelet a kivételnek.

Amit előttem író kifejtett a második illetve harmadik ingatlanról szintén elgondolkodtató terv.

Nagyon nem rossz!

23-as ha jól néz ki akkor nincsen "shit teszt" és úgy bánsz a nővel ahogy nem szégyelled. Ha átlagosan nézel ki, akkor jönnek ezek a szarságok és az anyagiakkal való kompenzálás. Ha szarul nézel ki... hát akkor amúgy is mindegy.

Én kaptam egy lakást szüleimtől, kisebb/közepes városban élünk. 6-7 éve extrém olcsón lehetett vennyi ilyeneket (4-5 millió között voltak, most 13-nál kezdődnek). Eredetileg nővéremé volt, hogy el tudjon költzöni a párjával, aztán most rám szállt, mert nekik lett családi házuk.

Sose vettem észre hogy BÁRKIT is bármennyire érdekelt volna, hogy van saját ingatlanom. Ja és emelett lett még egy balatoni telkem is, amin van egy pince + ház (felújítandó állapotban). Ez sem érdekel senkit sem, pont telibe leszarják a nők. Mindezt 27 évesen. És miért? Mert szarul nézek ki. Ergo el sem jutok odáig, hogy egyáltalán ezek a dolgok felmerülhessenek.

Az anyagi okokra történő szakításokat azért tartom marhaságnak, mert ez pont olyan része az életnek ami nagyon könnyen változhat. Pozitív és negatív irányba is egyaránt. Pl. nagyon okos módon csinálnék valami szar befektetést és elúszna mindenem, vagy mondjuk szüleim halál után örökölnék rengeteg mindent. Ezek nem is extrém példák mint mondjuk a lottó főnyeremenény, ami esélytelen.

Ha a teljesen átlagos emberről kérdezel, akkor az örökölt, kapott, zsíros állással megvett lakásosok alapból kilőve. Rohadtul nem ez az átlag, hiába van 1-2,3 ismerőse az ilyeneknek, akiknek szintén behullott a pecó.

Ennyi idősen kell egy biztos munkahely, amire az elkövetkezendő 10 évben lehet számítani legalább olyan szinten, hogy tapasztalatot, specializációs lehetőséget, vagy legalább átlagosnál nagyobb fizetést biztosítson.

Szerintem ebben a korosztályban átlag 250-400 között keresnek az emberek, legalábbis mifelénk, ahol ipari munkahelyek vannak zömében.

A lakhatás a szűk keresztmetszet a dologban.

Albérlet a jellemző, nem csak a mostani elszállt lakásárak miatt, régen is ez volt. Kötetlenebb, lakótelepi családból kirepülve a legkézenfekvőbb. Tökéletes párkereséshez, nem azért marad veled a nő, mert beülhet a készbe. Ez valós csapda amúgy, sok csaj nem áll le albisokkal, szülősökkel, csak ha van saját kégli. Az ilyen nő az élet más területein is szereti a készet, élettelen kolonc lesz valaki nyakán.

Autó: reálisan 1.5 M alatti ársávból valami munkábajárós.

A jelen ingatlanhelyzetben az a fiatal jár el okosan, aki lakótelepi lakást vesz, ha mégis rászánja magát. Bukni fog, de kevesebbet, mint aki romos házat, vagy kicsicsázott, műszakilag összetaknyolt felújított házat vesz.

Akinek a szülői ház nagyobb telken van, jobban teszi, ha bővítenek egy 50nm-t, vagy átalakítják a gazdasági épületet, szárnyat lakássá. Drága ugyan az alapanyag, de értéknövelő, és mégis szeparálódik a szülők életétől.

Minden generációnak megvan a mumusa. A mostaninak az ingatlan lufi, a mienknek az infláció, meg a munkanélküliség volt.

Az eredeti kérdésre válaszolva új válaszolóként: Nekem nincs még jogsim vagy kocsim, viszont van félretéve 7 millió forintom. 19 éves korom óta külön élek a szüleimtől, viszont csak albérleti szobában lakom, tehát mindig is volt lakótársam, sosem laktam még külön egyedül egy lakásban. A legtöbb ismerősömnél jobban állok, mert a legtöbbeknek szó szerint semmije nincs félretéve vagy esetleg néhány százezer forint lehet max. a megtakarítása. Viszont nyilván van egy pár olyan is, aki még sokkal jobb szakmát választott vagy valahogy nagyon sokat tett a pénzért (és szerencséje is lett) és

A családi háttér meg megint más. Nem akkora gond, ha valakinek nincs magától semmije, ha kapott a családjától egy lakást, vagy megkapja egy fél lakás árát támogatásba (a másik felére pedig hitelt vesz fel), vagy örököl majd valamit. Vagy ott a másik, aki tudja soha semmit nem fog kapni vagy örökölni és mindent magától kell majd megoldania az életben.

27/F