30 év felett elkezdeni párt keresni karrier építése miatt?

Mondjuk 34 évesen találsz valakit, mert ez sem egyszerű, hogy megfelelőt találj, lehet, hogy évekig hónapokig nem találsz megfelelő társat.

35 éves vagy.

mondjuk 36 évesen összeköltöztök

37-38 évesen talán gyerek is lesz.

Kb. 3 évig otthon leszel.

olyan 42 évesen talán újra elkezdesz dolgozni, talán megmarad az állásod, de nem lesz könnyű 42 évesen újra jó állást találnod,.

hát én 35 évesen tuti nem akarnék már gyereket.

De lehet szerencséd a szerelemben, gyerekben, karrierben is mind együttvéve.

Hajrá!

11

Az miert is baj, ha egy no minden heten mással hempereg?

Amit ide leírtál, az mind szép és jó, de annyi ponton tele van logikai bakival, hogy érdemes lenne kicsit újratervezned a dolgokat, mert ebből az lesz, hogy mindkét érintett területén az életednek meg fogod szívni. És ezt nőként mondom.

-Annyira rá vagy feszülve a karrieredre, hogy állításod szerint nem fér be mellé egy kapcsolat. Az emberek többsége nem 12 órában épít karriert, hanem 8-ban. Ha doktori iskolát csinálsz, ahonnan 28-30 évesen kerülnek ki az emberek, akkor is dolgozol az utolsó pár évben, mert a kutatás az. De ha meg alapszak után, mester mellett állsz neki melózni, akkor is 25 éves korodra már végzel és csak a munka marad, emellett meg van/lenne mostanra 5-7 év tapasztalatod. Az a legtöbb szakmában haladó szint már. És persze, lehet mondani, hogy ez csak az első lépés a szakmai kiválóság felé. De te konkrétan azért akarsz teperni, hogy utána úgyis félbevágd az eddig kétségbeesetten villámgyorsan összeteperd karriered egy gyerekkel, végeredményül pedig ugyanott fogsz kikötni, mint azok, akik nem tettek fel mindent a fiatalságukból a szakmai kiválóságukra. Jól keresni meg kisebb áldozatokkal is lehet... Ahhoz nem kell munkamániásnak lenni, csak egy kicsit odatenni magad, mellette meg mehet minden, amint hazaértél.

És persze, most lehet azt mondani, hogy de akkor minden nő válasszon a karrier és a gyerekvállalás között? Nem. De a gyerek áldozatot fog igényelni és így teperni csak akkor érné meg, ha az életed további részében is ez lesz az első helyen, ezáltal valós lenne az az előny, amiért most tepersz. De nálad nem úgy tűnik és ez nem baj, csak akkor hülyén tervezel. Mert ez az előny el fog tűnni a gyerektelenekkel és a hasonlóan munkamán férfiakkal szemben, amíg te babázol.

Ha majd visszatérsz, utána persze nem lesz fölösleges az eddig befektetett munka, de ha csak magadra számíthatsz, nem nagyon fog menni megfelelő minőségben a munka és a gyereknevelés. Azoknak a nőknek, akiknek megy, vagy annyira jó keresete van, hogy ki tudják fizetni a bébiszittert vagy egy nagyon stabil partner van mellettük. Te viszont pár évet hagysz arra, hogy megismerj valakit, majd ebbe a pár éves kapcsolatba szinte nulla párkapcsolati tapasztalattal bele akarsz szülni egy gyereket. Nem lehet úgy karrierezgetni, hogy ha nincs senki, aki elmenjen a lázas gyerekedért az oviba... Neked kell menned érte, otthagyva a munkát. És a vele kapcsolatos tervezésen fogsz malmozni, ha nincs, akire számíts RENDESEN.

Ebből az lesz, hogy el fog úszni a karrieredben is az, amit eddig felépítettél és amitől most még előnyben vagy a szakmádban dolgozó szakemberek többségéhez képest. Mert látványosan nem erre akarod feltenni az életed és mert ott lesz a gyerek és akkor az lesz a prio pár évig. Illetve nagy eséllyel a késésből adódó pánik-gyerekcsinálás miatt normális családod sem marad...

#25

Külföldön élek én is! 🤗😍