Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy csinálják az emberek, hogy olyan párt találnak, aki tetszik is nekik és belül is passzolnak?
Én erre soha nem voltam képes. Átlagos vagyok, mégis az a benyomásom, hogy a lányok többségének nem tetszem. Van egy elképzelésem arról, hogy milyen lányt akarok feleségül venni, és ebből nem akarok engedni, mert semmi kedvem egy fél életen át keserű szájízzel élni, hogy "nem rossz, de nem őt választottam volna". Volt már ilyen kapcsolatom, nem volt rossz ugyan, de nem voltam szerelmes, és ez ki is ütközött idővel. Én az ilyennek nem látom értelmét.
Így hát egyedül vagyok.
Viszont látom másokon, hogy imádják a párjukat, és nem értem, hogy hogy valósították ezt meg. Én mindig azt élem meg, hogy ha valaki igazán megtetszik, annak én úgysem kellek. Egyszerűen nem tudok önmagam legjobb verziója lenni. Nem vagyok elég jó. Nem megy a flegma alfaság, ami sok nőnek bejön.
Az is igaz, hogy vannak lelki gondjaim bőven, de ezeket fogalmam sincs, hogy mennyi idő lesz megoldani, mert csak mostanában kezdtem igazán rájuk látni, eddig csak ezek irányították az életemet.
De visszatérve a kérdésre: mivel kell ezt kiérdemelni? Mit csinál az, akinek egy ilyen boldog kapcsolat összejön? Vagy ez úgy van, hogy néhányan azzal vannak együtt, akivel szeretnének, a többi meg "ha nincs ló, jó a szamár is" - alapon választ? Ők ezzel hogyan békélnek meg? Hogyan tudnak ebben boldogok lenni?
Másik elfogadása.
Azoknak van a legtobb baratja is akik mindenkit el tidnak fogadni ahogy van es mindenkivel jol erzik magukat
"Viszont látom másokon, hogy imádják a párjukat, és nem értem, hogy hogy valósították ezt meg."
Nem ugrottam az első férfi karjaiba, akivel jól el tudtam beszélgetni. Éltem (élem) az életemet, eljártam helyekre, közösségekbe, ahol sok embert megismertem, sok különböző jellemet, és általuk magamat is jobban megismertem. Ilyen tekintetben a barátságok is sokat segítenek, mert egy jó párkapcsolat és egy jó barátság sok dologban azonos és hasonló.
A barátommal eleve hasonló jellemek vagyunk, rengeteg közös van bennünk, de ami legalább ilyen fontos, hogy rendszeresen kommunikálunk, emellett nyitottak vagyunk a másiknak mindenféle dolgára, legyen az kicsi vagy nagy. Ő se tökéletes, én se vagyok, részben azért is vagyunk ott, hogy segítsünk a másiknak.
Nincs a párkereséshez forgatókönyv, ahogy az élethez sincs. Ezt neked kell kitapasztalnod, hiszen a te életed nem az én életem, nem ugyanazok igazak ránk. Azt viszont megmondhatom, hogy látszik, hogy nagyon rágörcsöltél a témára és ez egy kifejezetten taszító vonás. Kezeld lazábban a dolgot.
26/N
#2: Akkor ti szerencsések vagytok. Bár azért - nem bántásból írom, de meg kell jegyeznem - nőknek szerintem ebben jóval könnyebb a helyzetük, mint férfiaknak. Én is eljárok közösségekbe, de csak foglalt vagy nekem nem tetsző lányokat látok. Nem tehetek róla, ez van, nem tudom felülírni, hogy kire izgulok és kire nem. Nem a konzummacák tetszenek és nem is a nagy mellek, még csak nem is a tökéletes arcok.
"Azt viszont megmondhatom, hogy látszik, hogy nagyon rágörcsöltél a témára és ez egy kifejezetten taszító vonás. Kezeld lazábban a dolgot."
Ez nekem nem igazán megy. Nem tudom elfogadni magamban azt, hogy ennyi éven át egyedül voltam/vagyok, miközben más éli vígan az életét. Lehet, hogy más ezt máshogy éli meg, de nekem ebből folyamatosan az jön le, hogy én ezek szerint nem érek annyit, mint más, nem vagyok elég jó, mert más meg tudja valósítani, amit akar azzal, akivel akarja, én pedig nem. És nem tudom, mitől lehetnék elég jó, és ez frusztrál. Nem vagyok csúnya, jóképű vagyok, átlagos magasságú, kicsit talán vékony, de teljesen jó a testtömegindexem. Persze nagyon sokáig egy kisgyereknek néztem ki és ezt nagyon sokszor meg is kaptam, valszeg ez nyomot hagyott bennem.
#3
Szerencse az volt, hogy találkoztunk. Az, hogy összejöttünk és évek óta harmonikusan együtt is vagyunk minden, csak nem szerencse. Nőként annyival "könnyebb", hogy bármikor találok valakit, aki összefeküdne velem, de többségében ezek olyan emberek, akikben se belül, se kívül semmi vonzót nem találok (főleg, hogy a nagy részük apám lehetne). Te se járnál sokkal előrébb, ha gyakran próbálkoznának be nálad édesanyád korú nők, akik többségben lenézőek, bunkók, arrogánska, műveletlenek és csak a farkadra ácsingóznak, az nem érdekli őket, hogy kihez tartozik.
Ezeket a gondolataidat nem ártana kibeszélned egy pszichológussal (adj esélyt a dolognak, a húgomnak is ugyanilyen gondolatai voltak és neki sokat segített). Azt pedig felejtsd el, hogy másokhoz hasonlítod magadat. Nem ugyanaz az ember vagytok, nem érdemes hát hasonlitgatni, főleg úgy, hogy nem ismered őket, így lehet, sokkal nagyobb problémáink vannak, amikről te egyszerűen nem tudsz.
26/N
#4: Igen, ezt értem, de én úgy gondolom, hogy a nőknek abban könnyebb, hogy nekik nem kell hajtaniuk a másik figyelméért, hanem eleve próbálkoznak náluk, és így mindig van esély a kapcsolatra. A kapcsolat működtetése is nehéz, de szerintem nekem az pont kevésbé okozna gondot. Gondot az okoz, hogy nincs lehetőségem megmutatni az izgalmasabb oldalaimat, mert a nők első benyomás alapján elkönyvelnek unalmasnak, és kész. Ebben könnyebb nőnek lenni.
Azt mondjuk nem értem, hogy hogyhogy csak ennyivel idősebb emberek próbálkoznak nálad. Fiatal vagy, biztos csomó korodbeli udvarlód volt.
"Nem ugyanaz az ember vagytok, nem érdemes hát hasonlitgatni"
Nem én hasonlítgatom őket, ők is megítélnek engem. Meg a családom, meg a potenciális partnerem, akit kinéztem, meg az egész világ. Minden erről szól. Folyamatosan egymás seggét szagolgatjuk, mint a kutyák, hogy kinek mije van, és ki hol tart. Férfiaknak ez különösen fontos, mert aki nem ügyes az életben, azt lenézik a nők.
#5: Egy nő sosem fogja bevallani, hogy milyen könnyű neki. Én csak olyan nőtől fogadom el ezt a "csak szex nem tesz boldoggá" mondatot, aki nőgyógyászati papírral tudja igazolni, hogy szűz. Vagy aki bizonyítottan egy férfivel élt le évTIZEDEKET úgy, hogy még GONDOLATBAN sem akart dugni se a postással, se Brad Pittel.
Aki már egyszer is dugott alkalmiban (a többség sajnos letagadja ezeket és csak a komolyabb kapcsolatokat vallja be) vagy csak FÉLELEMBŐL nem tette meg (mert stabil kapcsolatot nehezebb találni nőként, mint farkat) annál az egész olyan, mint mikor Bill Gates próbál meg vigasztalni, hogy nem olyan nagy dolog a privát gép, neki volt és inkább eladta, mert nem boldogította, folyamatosan a klímaváltozáson aggódott.
Ugyanis egy valóban szegény ember szájából a leghitelesebb a "pénz nem boldogít" is. Kivéve ha nem szektás (vallásos) illetve mikor kimondja a mondatot nem lesz neki olyan feje, mint Hide The Pain Haroldnak.
Akinek valamiben volt része és úgy mondja olyannak, akinek nem volt benne része vagy soha nem is lehet része mert rossz kasztba/nembe/genetikával született hozzá, az az én szememben nem hiteles álláspont, csak áltatós kamu álszentség.
Felettébb mókás, mikor férfiak próbálnak okoskodni arról, hogy milyen nőként a párkeresés..mintha lenne benne bármi tapasztalatuk. Vagy az ilyen férfiak titokban látens homoszexuálisok, és így tudnak nőként gondolkodni? XD
Vagy valaki magyarázza el.. :D
25F
"Vagy valaki magyarázza el.. :D"
Elmagyarázom: van olyan, hogy tapasztalat és megfigyelés. Rákot csak úgy lehet kezelni, ha rákos vagy?
Ne érezd azt, hogy ez miatt kevesebbet érsz ... A legtöbb embernek hatalmas szerencséjük volt az életben, amit nem vallnak be maguknak, hogy épp összefutottak a jó emberrel.
A maradéknak meg amúgy hulladék a kapcsolatuk, tekints be a pár kategóriával lejjebb lévő "Párkapcsolati problémák" menüpontra és rájössz.
És igen könnyebb a nőknek a társkeresés. Mi nem könnyebb a nőknek az életben, most őszintén?
Ennyi erővel a férfi nőgyógyászt vagy női urológust is hiteltelenítheted. Sőt, egy fogorvos, akinek egy tömött foga sincs is mit tudhat a gyökérkezelésről... Érzed már hol a logikai hiba?
Azt valóban nem tudhatom, hogy a nő hogyan éli meg (bár sejteni sejtem, hiszen alapjáraton a nők evolúciós okból, ösztönösen is - gyerekvállalás tudat ALATTI félelme - és társadalmi nyomásból is (ez régen inkább vallási volt, most kezd omladozni, manapság a női szexuális szabadságot hirdetik) nem olyan szabadon szexelgetnek, mint a férfiak kevés szerencsés része, illetve ahányan tennék, ha lenne rá lehetőségük.
Ahogy azt sem, hogy milyen lehet, hogy 100 utcán elhaladó ellenkező neműből csak 2-3-at tartanak szexuálisan kívánatosnak, nem mondjuk minimum a felét. Viszont megérteni meg tudom, elképzelem, hogy sok Lang Györgyi meg Suzanne Boyle halad el az utcán és csak nagyon kevés vékony, vállalható fiatal lány.
Viszont azt sem megérteni, sem átérezni nem kell, hogy egy nő ha szexelni akar, akár házhoz is megy a katalógusból tetszőlegesen kiválasztott pasi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!