Mi ban van a nőnek a konyhában a helye felfogással?

#47 most nem azért, de nálunk a férjem többet is keres ennél, de nekem eszemben sincs egész nap itthon lenni és főzőcskézni. Szeretem a munkám, még ha a fizetésem kvázi zsebpénznek is számít a férjemé mellett, szeretem azt is, hogy relatíve önálló lehetek, szeretem hogy hasznos vagyok, szeretem, hogy vannak a férjemen kívül is emberek, akikkel rendszeresen találkozom és beszélgetek, ahogy azt is szeretem, hogy vannak megnyugtató lehetőségeim arra az esetre is, ha netalán a férjem lelépne a könyvelőjével vagy elütné a villamos vagy akármi.

Amúgy szeretek főzni és sütni is, de csak mint hobbi, amikor kedvem tartja, a kötelező napi rutin részeként nagyon hamar megunnám. Ahogy egyébként a lányomat is imádom, de 0-24 vele foglalkozni iszonyú fárasztó, most tessék ezért megkövezni. Jól esik a gyereknevelésből és gondozásból néhány órára kiszakadni.

Szóval nem, nem mindenki (csak) a pénzért dolgozik, mondván, hogy a párja megkeresné az 1 millió nettót egymaga, akkor ő marad otthon háztartást vezetni. Van, akinek ez egyszerűen kevés.

A férjem havi több milliot is megkeres fejlesztőkent, az en kis 450 ezres netto fizetésem nyilván csak fagyipénz! Viszont szeretem a munkámat! Szeretek bejárni a kollegákhoz. Valóban nem kéne dolgoznom ha nem akarnék! de kerdem én, 1, mi van ha egy férfi nem.keres meg.ennyit? Akkor a nőnek is MUSZÁJ dolgoznia. 2. Mi van, ha vele tortenik valami?

Komolyan érdekel a válaszos

51.

Ha nem kell dolgozni, simán lehet millió hobbit találni, ami élvezetes és még el is ismernek, ha elég jó vagy benne, a munkával ellentétben, ahol csak extra munka a "jutalom".

Persze itt gyakorin valahogy mindenki gazdag, vagy a párja az. Repkednek a millió feletti nettók - ha ez mind igaz lenne Magyarország nagyhatalomként uralkodna a közép-európai miliőben.

"Ha nem kell dolgozni, simán lehet millió hobbit találni, ami élvezetes és még el is ismernek"

Ja, az emberek nagyobb része a hétvégi két napban is a kanapén vagy a kocsmában döglik.

55.

Heti két nap erre nem elég, hogy jó is legyél valamiben, az a két nap a többségnek arra elég, hogy kb. kialudják magukat, az öt napig tartó kínzás után, mivel a többséget túlhajtják a munkahelyén, fizetéstől függetlenül, sajnos.

Az, hogy nem működik ez a felállás.

Nincs is annyi házimunka hogy itthon kelljen maradnia. Legyen öröme a munkában menjen dolgozni a hazimelo meg legyen közös vagy bejárónő azt kész

"Legyen öröme a munkában"

Valami félelmetes az a klasszikus értelemben vett kommunista hozzáállás, ami itt van (nem politikai értelemben, mert úgy sosem gondolta komolyan az a réteg aki ezt vezette, hanem világnézetileg). Éljen a munka, a jó sok munka, ezért él az ember.

Vajon mennyire gondolják ezt komolyan akik ezt szajkózzák? A többség úgyis otthagyná a munkáját, ha lehetősége lenne rá, mindkét nemre értve. Ki akar bejárni valahová, ha nem muszáj? Ki ne lenne szabad, ha tehetné?

Annyira sajnálom azokat az embereket, akik utálják, vagy legalábbis nem szeretik a munkájukat.

Én nem hagynám ott a munkámat, mert több hobbim keveréke (egyszerre foglalkozhatok művészetekkel, nyelvekkel és még utazhatok is mellé), és bőven van mellette szabadidőm is. A közösség is jó, szóval én speciel nem hagynám ott, bár igaz, tettem is érte, hogy bekerüljek és haladjak felfelé. Nekem annyira furcsa, hogy egyeseknek meglepő az, ha valaki nem kényszerből dolgozik.