Miért ennyire ritka a rendben lévő nő?

Nem olvasom végig a kommenteket, mert már ott megbukott az egész, amikor azt írtad, hogy a haverok azt mondták érd be olyannal, akivel eltengődsz és most már reálisnak látod.

Gratulálok neked és a haveroknak is, ezek szerint kicsit sokat gondoltok magatokról. Nyilván azért futtok bele századjára is ilyen nőkbe, mert a ti szintetek sem magasabb, csak magatokat nem veszitek észre. Az elvárásokat nem lejebb kell vinni, saját magadat kell feltornázni arra a szintre, hogy azok a nők is észrevegyenek, akikről álmodoztok.

Rengeteg kevés jóképű pasi van, tehát a külső nem feltétlen szempont. Ha már átlagos vagy, az előny. A nők nagyrésze jól néz ki, kimész az utcára, minden harmadik nő vagy átlagos vagy szép vagy magasabb szint. Viszont egy átlagos férfit egyszerűen ritka látni, a jóképű meg kb. csak a filmeken van. A férfiak nagyrésze egyáltalán nem figyel arra, hogy legyen egy stílusa. Magára kap néhány “szürke” ruhát, a haja csak ki van mosva, az arcszőrzete “csak úgy nő”, teljesen ápolatlan. Vagy túl vékony, vagy túl kövér. Nagyon ritka az átlagos pasi. Így ha átlagos vagy, az már önmagában egy plusz. Lehet bajok vannak, ha ennyire nehezen megy minden.

Kedves előző válaszoló!

Komolyan mitől "jó" képű egy pasi? Úgy gondolom mindenkinek más jóképű.

Illetve itt a kérdező már eljutott a randiig ezekkel a nőkkel, tehát úgy gondolom volt elég "jó" képe ahhoz hogy találkozzanak vele.

A többivel egyetértek, vannak alapvető szempontok amit szinte bárki tud teljesíteni egy kis odafigyeléssel.

Egyébként az elvárásainak megfelelő nőket keresett. A "szint"jén(Milyen szint? a párkeresésben az emberek objektíven mérhetők? kérem a képletet!) lévőket. Idézem:

"Leszögezem: Nem azt keresem, hogy topmodell legyen vagy konyhatündér, csak ne legyen tele frusztrációkkal és ne annyi legyen a maximum, hogy tud helyesen írni."

Megértelek amúgy kérdező, de szerintem nem egyedi az eseted.

Mindenki nehezen talál párt, normálisat főleg. Mert, hogy egy normálisan működő világban az átlag ember elvárásai nem teljesíthetők olyan nehezen, ahhoz képest ma Magyarországon a fiatal felnőtt korosztály nagyon gázul áll minden téren.

Először is gazdasági válságban élünk jórészt amióta az eszünket tudjuk, emellett egyre romlik az oktatás minősége is. A továbbtanulás, a pályakezdés is egyre nehezebb. De ha az ember tanul is, dolgozik is, akkor sincs sokkal előrébb, mert a legtöbb esetben nem fizetik meg a munkát megfelelően, viszont az elvárás egyre több. Emiatt az emberek nagy része már alapból frusztrált, viszont az életminőség egyre rosszabb. Ráadásul romokban az egészségügy, az ember pedig tele van szorongással, frusztrációval, meg olyan egyéb problémákkal, amit nem tud egyedül megoldani, de a rekreációra nincs se ideje, s pénze. Legalábbis nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a masszőrt, pszichológust, gyógytornászt, stb.

Mindemellett a social media, meg az egyéb médiumok felől az ömlik felénk, hogy tiéd a világ, mindent megtehetsz, csak akarni kell és egy lúzer vagy ha nem használod ki a lehetőségeid, a fiatalságodat Emiatt amellett, hogy az emberek nagy része rosszul él, muszáj kifelé azt mutatni, hogy minden oké.

Ezért van az, hogy nők és férfiak ( bár előbbiek jobban ) szörnyű komplexusokat hurcolnak magukkal már huszonévesen.

Az érzelmi sivárságról, a renteget csonkacsaládról, gyerekkori neglekcióról pedig meg szót sem ejtettünk de azon sem kell csodálkozni hogy ha szeretethiányos az emberek nagy része. Ilyen háttérből az esetleges csalódásokat is nehezebben dolgozza fel az ember, abból pedig általában a nőknek is kijut bőven, csak nincsen senkinek a homlokára írva a múltja.

Az a helyzet, hogy teljesen defektmentes ember nincs, nyilván te sem vagy tökéletes.

Valószínű, hogy belekényelmesedtél a volt kapcsolatodba olyan szempontból, hogy magadban mindenkit a volt barátnődhöz mérsz, pedig valószínűleg ő jobb lelkiállapotban volt mint a többség.

Szerintem ne add fel a reményt, csak próbáld meg kicsit reálisan látni a helyzetet. Azt is belekalkulálnám hogy az a huszonéves nő, aki nagyon rendben van minden téren az viszont általában eléggé tudja, hogy mit akar. Ennek megfelelően vagy párkapcsolatban van, vagy pedig magasak az elvárásai a férfiakkal szemben is. Ha gyereket szeretne, ami ebben a korosztályban elég aktuális, akkor főleg.

25/N

Kedves utolsó válaszoló!

Én írtam a 15-ös választ, lényegében te is ugyanazt írtad mint én csak sokkal választékosabban és bővebben kifejtve.

Teljes mértékben egyet kell értenem veled és lenyűgöz hogy milyen élesen látod a problémát ilyen fiatalon.

A te korosztályod ("tisztelet a kivételnek"), illetve a mai magyar társadalom nagy része képtelen a mélyebb összefüggések megértésére, az ok/okozati viszonyok meglátására.

Generációról generációra adódik át ez a nem tudatosan tanult gondolkodásmód, így formálva a társadalomban lévő egyének szemléletét. Igaz a mondás: madarat tolláról, embert barátjáról. Egy kapcsolatban és egy gyermek-szülő kontextusban ez kifejezetten igaz. Gyerekkori fixációk, beidegződések, torz én és világkép valamit ahogy említetted a közösségi média álomvilága egy stresszes megfelelési kényszerektől hajtott beteg személyiséget eredményez. Így nem csodálom ha 10-ből 9 nő akikkel a kérdező ismerkedik nem rendelkezik valós önképpel így nehezen fogad bármilyen a világába nem illeszkedő tényt.

Engem ilyenkor két dolog érdekel, akár nőről, akár férfiról van szó.

Biztos, hogy neked nincs semmi "hibád"? Lehet ők is láttak benned gáz dolgokat. Az meg hihetetlen, hogy mindegyik bőgött, meg elmondta, kivel dugott épp.

És ez kivitelezhetetlen, de egy ilyen fotósorozat azokról, akikkel randizol. Csak mint a filmekben, mikor letartóztatják őket. Van, aki csodálkozik, hogy a hülye pitsák hülyék és pitsák.

Ez a “nincsenek magas elvárásaim” folyamatosan olyan emberek szájából hallottam, akiknek magukhoz képest igenis magas elvárásaik vannak. Mondok példákat.

Adott egy nő, elég agresszív kötekedő stílusa van, amikor valaki egy kicsit más véleményen van vele (pl. azt mondod, hogy szerinted a bowling unalmas tevékenység, ezért nem szeretsz bowlingozni, és már erre bekattan, mert ő szeret és nem akarja elfogadni kb., hogy te nem szeretsz), ismerkedés/randi utan 2-3 héttel elvárható volt számára, hogy valaki egésznap írjon, ha fél napig nem írt, rá ír, hogy te ezt hogy gondolod, hogy eltűnsz ennyire időre stb. és leáll veszekedni.

Ha először beszélsz vele, egy teljesen normális nőnek tűnik, az ellenvéleményeket is tűri eleinte visszafogja magát. Meg van pár taszító dolog.

Túl van kb. 40 randin és azt mondja, hogy miért nincsenek normális férfiak és ő olyan szerencsétlen meg hasonlók. Ha egy ismeretlen ember beszélget vele, megérti, mert úgy adja elő magát, de aki ismeri, az tudja, hogy nem a férfiakkal volt a baj, hanem vele, és kb. ugyanígy adta elő magát, mint a kérdező.

Van egy férfi elég ronda, de saját magát átlagos külsejűnek, sőt kissé átlag felettinek titulálja, folyamatosan olyan nőkkel szeretne ismerkedni, akiket még egy jóképű férfinek is nehéz lenne megszerezni.

Másik férfi a szüleivel él, 300 ezer nettót keres, nem ismerkedik olyan nővel, aki tőle kevesebbet keres és még a szüleivel él és mindig panaszkodik, hogy kevés a normális nő, nincsenek magához képest nagy elvárásai, de ezt valahogy másoknak sosem említi meg.

Végezetül én úgy gondolom, hogy az aki már több tucat randin van túl és mindig a másik felet látta rossznak, ott vele van a baj.