Nemtől függetlenűl azért mindenkinek van egy ideállja(bár olvastam itt fura dolgokat),ha nem kaphatjátok meg mert kevesek vagytok hozzá, megalkusztok vagy akkor inkább egyedűl maradtok??

Ahaaa.

Na szóval, a 9-esre reagálva:

Persze, hogy azt, mivel nincsen röntgen szemem, ahogy senki másnak sincs. Az az ideális, ha valaki egyszerre jó természetű és bejön külsőre is. Ugyanakkor a mérleg nagyot tud billenni előbbi irányába (normál keretek között). Mindennek az alapja a hosszú, alapos beszélgetés, ami alapján megismerem kicsit jobban a másikat. Ha jól is néz ki, de egy suttyó, nem fogom erőltetni vele az ismerkedést.

Egyik sem, addig teperek, amíg nem hozom én is azt a szintet. Lényegében ezt csináltam. Tinikoromban álmodoztam egy típusról és az végigkísért egész eddigi életemen. Sokat voltam szingli, de mindig, mikor próbáltam vonzóbb, jobb emberré válni, az az ideál lebegett a szemem előtt... Minden edzésen, minden apró csiszoláson, ahogy alakult a személyiségem, azt tartottam szem előtt, hogy mit szólna hozzá az az ember, akit én tartok megfelelőnek. Milyen emberrel randiznék én, ha ellenkező nemű lennék és mit tesz az az embertípus, akit én vonzónak tartok (és amit nekem is kellene tennem).

Nem panaszkodom, 7/6 partnerem hasonlított erre a képre, az utolsóval meg házasok vagyunk.

Nem szabad lejjebb adni. Hülyeség. Akarsz valamit, emeld fel a valagad érte.

25 évig bírtam, aztán lejjebb adtam, mert elkezdtem félni a magánytól. Nem szerettem, lenéztem, undorodtam vele a szextől, de annyira rajongott értem, hogy az jól esett. De nem lett volna szabad így belemennem a kapcsolatba. 4 évbe telt kikecmeregni az egészből és majdnem megölt.

Később még egyszer választottam szamarat a ló helyett és abból is alig bírtam kikecmeregni, de 2 hónap után sikerült.