Miért van ennyi negatív vélemény erről a témáról?

"Egy lány barátommal együtt szántuk rá magunkat a tinderre és kb. a srácok ötöde top kategóriájú volt. Helyesek, izmosak, igényesek."

Csak sajnálni tudlak, ha neked ennyi elég ahhoz, hogy valakire komolyabban időt szánj és össze akard vele kötni idővel az életed. Vagy egyáltalán hogy aláfeküdj.

Sosem értettem, miért azokat kell megszólni, akik kellően komplexek ahhoz, hogy ne akarják fölösleges emberekkel húzni az idejüket...

Attól még, hogy valakivel nincs baj, nem jelenti azt, hogy lehet vele mit kezdeni párkapcsolatban.

Nekem a jó pasi nem az izmos jóképűt jelenti. Több társkeresőn is fent vagyok negyvenes nőként és az izmos jóképűek rendszerint kalandot, alkalmi szexet keresnek.

Nekem viszont átlagos pasi kell, akihez tudok vonzódni (igen, ez valóban ritkának számít a társkeresős felhozatalban, pedig abszolút nem a top10-ben keresek). És a külső csak egy dolog, kell, hogy tudjunk beszélgetni, legyen meg a közös hullámhossz, passzoljon az életmódunk, a céljaink és persze kölcsönös legyen a vonzalom.

A férfiak addig panaszkodnak, amíg nincs nő.

A nők akkor panaszkodnak, mikor kapcsolatban vannak.

Ennyi a probléma dióhéjban.

Hosszabban kifejtve: pont az a baj, hogy annyira erőlködik mindenki, hogy inkább belemennek kapcsolatba valakivel, csak ne legyenek egyedül. Aztán a pasik többnyire elvannak, mert van szex, van kaja, van, aki takarít, és nekik így egész oké. A nők meg pocsékul érzik magukat, mert egész nap takarít, főz, és este kötelező széttenni a lábát egy közepesen gyenge szexre, különben megcsalja vagy elhagyja a pasi, és az is neki szégyen.

Nem tudom, hogy eleve ilyen az emberi természet, vagy az utóbbi évtizedekben a társadalomban ment valami ennyire félre, de még a statisztikák is igazolják, hogy boldogabbak a szingli, gyerektelen nők, mint a családosak. A házas nők rövidebb ideig is élnek.

Férfiaknál pont fordítva, a nős férfiak tovább is élnek.

Miközben még mindig megy a mantra, hogy a házasság csak a nőknek jó, a férfiaknak maga a pokol.

Szóval valami elképesztően ritka, hogy két ember úgy talál egymásra, hogy igazán összeillenek és kiegészítik egymást. 40 alatti korosztályban egy ilyen házaspárt ismertem. A vicc maga a múltidő: a férj félrelépett egy fiatalabb, vékonyabb csajjal, aztán beadta a válást, mert neki jár a boldogság. Aztán fél év után szakítottak, most meg iszik a pasi, és nem tudja feldolgozni, hogy nem kapta vissza volt feleségét. Közben a nő is szétesett, gyűlöli a férjét. Aki közeledik, azt elmarja. Teljes magányban él. Pedig róluk hitte mindenki, hogy egymásnak vannak teremtve.

Utolsó neked nagyon negatív mintáid vannl

Az utolsó hazaspár pedig akit leirtal nyilvánvaloan csak kifelé volt boldog.

Sajnos még jellemző a magyar társadalomra, bár a fiataloknál azért szerencsére látok változást (még ha néhány át is estek a ló túlsó oldalára), hogy igényességre messze magasabb az elvárás a nők felé, nem is feltétlenül csak társkeresési szempontból, hanem egyáltalán.

Férfinál kb. az a "szint", hogy fürödjön meg normálisan és ne melegítőben menjen esküvőre meg színházba, kb. Nőknél meg... érdemes egy átlag kommentszekciót megnézni híres nőkről készült fotók alatt, vagy fórumokat... mert a nő:

- ha már van rajta ránc, akkor fujjjj, lefőtt már neki a kávé

- ha alapvetően tiszta és ápolt, de nem nőciskedik kifejezetten, akkor ha nincsen bomba teste, akkor igénytelen retek

- ne legyen szőrös

- ne legyen pattanásos

- smink nélküli nőket csak akkor éljenezzünk, ha smink nélkül úgy néz ki, mint a Clean and Clear reklámból a modell, egyébként meg igénytelen...

- legyen mindig hófehér a fogsora

- öltözködjön nőiesen

- legyen kellemes parfümillata

Nem egy ritka jelenség az, amit pl. apukámnál tapasztaltam, aki sörhassal, kinyúlt reklámpólóban magyarázott arról, hogy a Liptai Claudia mennyire gáz, hogy így elengedte magát, amikor felszedett sacc per kb. nagyon max 10 kilót.

Így azért meg tudom érteni 30 felett, ha egy nő, aki k...a sok energiát és pénzt fektet abba, hogy igényesen nézzen ki, azért nem feltétlen akar összejönni valakivel, akin látszik, hogy tojik magasról abba, hogy hogyan jelenik meg nyilvánosan.