Mégis melyik a jobb, ha a nő megkérdezi a párjától, hogy mi az őszinte véleménye a szülés utáni testéről: ha a férfi elmondja az igazat, ha az negatív, akkor is, vagy ha hazudik és pozitívat mond?

Szerintem inkább mondja meg az igazat, de ne csak azt mondja, ami nem tetszik neki, hanem azt is, ami tetszik benne, és a férj inkább biztassa a feleségét, és ne lenézően, lekezelően beszéljen vele.

De amúgy darabokra fognak szedni téged, ha ez a kérdés nem elméleti (bár van egy sejtésem, hogy elméleti, mert tegnap egy talkshow-ban ez volt a téma, onnan szedted, ugye?), mert a szülés után a nők testéről csak jót lehet ám mondani, rosszat nem. Meg az nem férfi, aki nem izgul fel egy igénytelen, zsíros hajú bálnára, stb.

Sok nő mondja, hogy ma nincs az a nagybetűs igazi férfi, de én azt mondom, hogy nincs nagybetűs nő már a mai világban.

A nők már gyerekkoruktól azt látják, hogy a Disney hercegnők örökkön-örökké tartó boldog párkapcsolatban élnek, és egy párkapcsolathoz elég a szerelem, nem kell érte semmit tenni. Azt várja el minden nő, hogy a párja őszinte legyen hozzá, de amikor ez megtörténik, akkor meg beduzzognak, meg hisztiznek. Na így legyél hozzájuk őszinte.

Én megmondanám neki, na de nem olyan stílusban, ahogy Schobert tenné, emellett kiemelném azt is, ami tetszik benne.

Attól függ, hogy mennyire akarod elvágni a nemi életet a következő x évre, amíg el nem váltok.

A feleséged is pontosan látja, itt lóg, ott csíkos, maradt x kiló, kialvatlan, kócos, és tej szaga van. De amikor ezt kérdezi, az azért van, mert pont a fentiek miatt romokban az önbizalma, esetleg már levetkőzni se mer a tulajdon férje előtt. Pont arra nincs szüksége, hogy a porba is döngöld egy kis férfias őszinteséggel. Egy ilyen aggódó kérdésre igenis hazudni kell, és biztosítani, hogy te még mindig vonzónak látod és továbbra is fogod tudni kívánni azt a testet, amit ő feláldozott a közös gyerekért.

Majd egy másik alkalommal, egy megfelelőbb időben, mikor szóba tudod hozni, akkor lehet beszélni arról, hogy Nyuszi, maradt rajtad 20 kiló, és már óvodás a gyerek, mikor tervezel eljárni sportolni, addig vigyázok Ödönkére.

De amikor épp gyászolja a feleséged a régi testét, (ugyanis erről van szó), amit sose fog visszanyerni, a legnagyobb ostobaság szembesíteni is azzal, hogy hát ja, úgy néz ki, mint egy félig leeresztett guminő, és 9 hónappal ezelőtt jobban tetszett. Illetve lehet, csak utána ne ide gyere picsogni, hogy mifas.zért nem akar szexelni a nőd, pedig már x hónapos a gyerek.

Szép dolog az őszinteség, és mindent meg lehet beszélni, amin változtatni kell/tudtok. De azon mit tudsz megbeszélni, hogy már nem olyan a teste? Visszamászik tőle a cici a helyére, és olyan hada lesz, mint 18 évesen? Nem.

De ha erre vágysz, akkor el kell kezdeni túlórázni, mert nem lesz olcsó.

megmondom ilyen helyzetben, igen. a jóindulatú hazugság is hazugság, rontja a hiteledet. ilyenek után a másik nem fog neked hinni akkor sem, ha őszintén dicséred.

amúgy meg a szavaidon kívül egy csomó minden kommunikálja, hogy mennyire jönnek be a testi változásai, hol mennyit nézed, simogatod, csókolgatod - ezeket nem lehet folyamatosan kötelességből csinálni.

egy kapcsolatban nagy érték az őszinteség, mert bízhatunk benne, hogy ha valami nem jó, a másik nem fog róla titkolózni és hazudni. és nem az lesz, hogy egyszer csak hidegzuhanyként ér az igazság, amikor már késő, hanem időben nekiláthatunk kezdeni valamit a dologgal.

nyilván nem mindegy a stílus, nem mindegy, mi érződik rajta. ilyen helyzetben nagyon vigyázok, hogy ne legyek bántó és kíméletlen, ugyanakkor tartalmilag nem tagadok le semmit.