Léteznek még egyszerűbb lányok, akik el tudnának képzelni maguknak egy szimpla átlagos polgári életet?

"Ezt hol olvastad? Arra céloztam, hogy akár tetszik, akár nem, a férfi nem tudja helyetted sem kihordani, sem szoptatni. De ez még nem jelenti azt, hogy ezt anyagilag kompenzálnia kéne"

"Így van. Éppen ezért az a korrekt, amikor mindketten azonos módon tesznek bele. Amiről te beszélsz, hogy a férfinak kéne a nőt eltartania a terhesség alatt meg bizonyos ideig"

Tehát, csak, hogy tisztázzuk, a nőnek kiesik a bére, mert nem tud a kisbaba mellett dolgozni, ellenben a te leírásod szerint is többet tesz bele a gyerek körül (meg az otthoni teendőkbe is jellemzően) amit persze csináljon ingyen és bérmentve. Ha közös a gyerek, de apuci úgy gondolkozik mint te, azzal sincs baj. Egyik este a nő kel fel hozzá szoptatni, másnap apuka cumisüveggel. A nap egyik felében (abban a 8 órában amíg apu is dolgozik) a nő látja el a gyereket, ez az ő "munkája". Viszont akkor a következő 8 órában, onnantól, hogy apuka haza ért köteles átvenni a gyerek minden nyűgjét, mert anyának lejárt a munkaidő. Este, meg ugye egyik nap ez, másnap az "dolgozik". A háztartást is tessék centire felosztani és felezni.

Na így jogos, hogy a nő minden költségének továbbra is fizesse a felét. Így akkor gondolom szerinted is fair.

Ha nem, akkor viszont ne tegyél úgy, mintha az, hogy apuka ledolgozza a 8 órát és esetleg nagy kegyesen megfürdeti a gyerekét, azonos lenne azzal amit anyuka csinál, mind időben, mind energiában. És míg apuka felveszi hónap végén a fizut, addig az anyuka jöjjön ki anyagilag, ahogy akar.

Igazad van, a nő felelőssége, hogy rendes férfit találjon, akiből jó apuka lesz. Pont ezért kerestem olyat, aki felfogja, hogy nem csak unalmában vakargatja magát otthon a nő, hanem igenis a gyerek körüli munka is munka. Amiért nem kell külön fizetés (hülyén is nézne ki), de ettől még a közös kassza a logikus és jogos elvárás. Legalább addig, amíg a nő keresete kiesik.

Azzal, amit te körül írtál, a nő rendesen ki lenne használva, az a rendszer amiben pedig minden munka és pénz féléve van, tarthatatlan. Tehát vagy közös gyerek, közös élet, közös gond és öröm, vagy nem kell gyerek az adott kapcsolatba.

"Tehát, csak, hogy tisztázzuk, a nőnek kiesik a bére, mert nem tud a kisbaba mellett dolgozni"

Így van, ahogy kiesik akkor is, ha munkanélküli lesz, ha táppénzre kerül, akkor is egy része, ha pedig vállalkozó akkor az egész. A kisbabára ezzel szemben fel lehet készülni, az nem váratlanul éri az embert, mint egy covid lezárás vagy egy tömeges leépítési hullám.

Ha annyira nem felelősségteljes, hogy legyen saját pénze felnevelni egy gyereket, arra van egy jó szó, úgy hívják, hogy parazita. Önmagában életképtelen, ezért kell valaki vagy valami, ahonnan pénzhez jut.

"ellenben a te leírásod szerint is többet tesz bele a gyerek körül (meg az otthoni teendőkbe is jellemzően) amit persze csináljon ingyen és bérmentve."

Mondom amíg a gyerek kicsi és szopnia kell anyatejet meg amíg gügyög és nem tudja értelmesen elmondani, hogy mi a baja és az anya közelsége kell neki, mert azt érzi otthonosnak, az apa mellett sír. Ezt pedig bőven kompenzálni fogja az, hogy mikor nagyobb lesz, akkor apa tanítja majd meg vezetni meg fizeti ki a jogosítványát vagy akármi. De lehet patikamérlegen is méregetni, akár egy független könyvelőt is ki lehet jelölni a családba, bánom is én...

Az otthoni teendőkbe meg az tesz bele többet, aki kevesebbet keres. Mert így a logikus. De a férfi akkor sem azért keres többet, hogy az anyát ugyanazon az életszínvonalon eltartsa, mint a gyerek előtt, mert ilyen gondolkodású anyának inkább nem csinál gyereket, inkább kifizet 10 milliót egy béranyának és tisztán le van papírozva minden közjegyzővel, esetleg ha nem ragaszkodik a saját génekhez, akkor örökbe fogad, az ingyen van, még állami támogatást is kap érte és úgy neveli, ahogy ő akarja.

"Ha nem, akkor viszont ne tegyél úgy, mintha az, hogy apuka ledolgozza a 8 órát és esetleg nagy kegyesen megfürdeti a gyerekét, azonos lenne azzal amit anyuka csinál, mind időben, mind energiában."

Attól függ, hogy mit és mennyit dolgozik apuka. Ha te nőként előbbre értékeled a munkát a gyereknevelésnél, akkor ne akarj gyereket, mert nem vagy anyának való. Maradj a barátnőid babáinak simogatásánál, az nem 0-24-es feladat.

Tudod, én személy szerint szívesebben vállalnék olyan felállást férfiként, mivel minden munkahelyemet vagy utáltam vagy elviseltem és alul is voltam fizetve, hogy elvagyok a gyerekkel 0-24-be, én kelek fel mindig hozzá, de cserébe a nő meg keressen félmillió felett és fizesse a rezsit. A saját lakásában, amiben én is ott lakok a gyerekkel. És tegyen belőle félre a gyerek jövőjére, mivel én háztartásbeli férfi vagyok, nincs önálló jövedelmem. Még zsebpénz se kell, minimális, hogy ne szakadt ruháim legyenek, de nem kell divatos sem, úgyis összemaszatolja a gyerek, meg a közlekedésem is olcsó, mert a kispapa bérletet kiválthatom (ja nem biztos, lehet, hogy csak nőknek jár), a nő meg járjon dolgozni, hiszen az annyira csúcsszuper.

Rejtély, hogy miért nem találok ilyen nőt. Pedig folyamatosan panaszkodnak, hogy rájuk hárul az összes háztartásbeli munka.

"Amiért nem kell külön fizetés (hülyén is nézne ki), de ettől még a közös kassza a logikus és jogos elvárás. Legalább addig, amíg a nő keresete kiesik."

Azért van eszed, látom. Mert ha fizetést kap (ami hülyén néz ki), akkor az úgy kínos, hogy otthon van a gyerekkel és alig költ valamire, mégse marad belőle semmi, ha viszont közös kassza van (a 0 meg a félmilliós fizetés összege) akkor abból bármennyit ami a rezsin felül marad azt megdézsmálhatja a gyerekre hivatkozva.

Lehetne ebből egy pszichológiai tanulmány, hogy az ilyen már-már tipikusnak mondható családmodellben mennyi lelkisérült gyerek születik, aki később esetleg a gyógyszert meg alapvető dolgokat is megvonja magától, mert beleégett gyerekkorától, hogy ő mennyire sokba kerül. Mennyi nő, aki azért nem talál párt, mert az égett bele, hogy apu alig ad haza, meg csak lógatja a lábát, semmit nem segít. Meg mennyi férfi, aki meg azért fél az elköteleződéstől, mert onnantól anyu a gyerekre hivatkozva minden forintjára rátette a kezét és hajtotta őt élete végéig, mint az igáslovat, ő pedig játszotta a mártír szerepet, aki mos, főz, takarít, mindent feláldoz a gyerekért és még a férje helyett is dolgozik.

"Tehát vagy közös gyerek, közös élet, közös gond és öröm, vagy nem kell gyerek az adott kapcsolatba."

Így van, csak ehhez hasonlóan gondolkodó partner kell. Lehet mindkettő nagyvonalú és odaadó és akkor fel sem merül, hogy az egyik többet dolgozik, mert a másik szavak nélkül is empatikusan látja rajta és besegít, de NEM ÉL VISSZA VELE EGYIK FÉL SEM.

Vagy lehet mindkettő karrierista fillérb..szó törtető, de akkor meg keressen mindkettő bőven félmillió, de inkább 800 ezer felett, abból már SZJA visszaigénylésekkel szép summát le lehet akasztani az államtól, főleg ha a rokon számlázza a házépítési 5%-os áfás dolgokat. A nő pedig kap valami kompenzációt, néhány milliót a kihordásért és a szoptatásért, utána meg újult erővel megy vissza dolgozni, a gyerek meg rá lesz passzolva egy ukrán vagy román nyuggerre, aki a nyári konyhában lakik és kosztért meg mondjuk havi 50 ezerért elvan a gyerekkel, ha meg még a párját/fiát is odahozhatja, akkor az ingyen kertész is megvan.

A bajok ott szoktak lenni, mikor vegyes kombinációk alakulnak ki. Akkor van az, amiről te beszélsz, hogy a férfi csak henyél és esetleg munkába temetkezik, hogy addig se kelljen otthon lenni, a nő csinál mindent, vagy épp ellenkezőleg, a nő tekint igáslóként a férfire.