A normik és chadek miért nem akarják megérteni, hogy a csajozási sikeresség kizárólag a külsőn múlik?

Egyetértek veled kérdező, de folytatnám a gondolatmenetet. ... És a lábam előtt heverőket át fogom lépni, mert nekem a lábaik között lévő nyílás önmagában kevés. De hogy miért, azt nem mesélem el, mert mindig kerültem a hiábavaló vállalkozásokat.

Többieknek. A kérdező meggyőződése saját tapasztalatain alapul, ezért meggyőzhetetlen. Ne feledjük, létezik olyan környezet, ahol minden igaz, amit mond, sőt. Csak az ember ezt ösztönösen elkerüli, ezért csak elméleti ismeretei vannak róla. Kétségtelen, hogy vannak, akiknek ennyi pont elegendő.

"13–as nő jól rádcáfolt! :) Ez hatalmas öngól volt."

Látom, tényleg belevakultál a rögeszmédbe, semmiféle cáfolat nem volt ott.

Borzalmasan primitív, naiv az elképzelésed a "nőzéásről".

Azt hiszed, az simán mindig úgy megy, hogy két ember megnézi egymást, helyből szimpi és kész.

Francokat.

A tinilányoknak szóló romantikus sztorik is okosabbak már ennél.

Volt olyan barátnőm is, akivel első találkozásunktól hónapokig kifejezetten utáltuk egymást, míg szinte véletlenül mélyebben meg nem ismerkedtünk és rájöttünk, hogy az első benyomás hazudott.

"Ha fingunk nincs nem azt jelenti, hogy csak genetika?"

Nem. Az simán azt jelenti, hogy nem tanultok a saját hibáitokból és meg sem próbáltok változtatni rajtuk.

Még csak fel sem ismeritek a hibát.

Van olyan ismerősöm, aki totál bepasszol közétek, pedig bizonyára női szemmel sem randa, jól kereső, nem is buta ember.

De mindenki menekül a közeléből, nem csak a nők, mert önsajnáló, világutáló, hasadba a panaszaival lukat beszélő, önállótlan alak.

A szabadidejét az online játékba öli, ha néha megunja és kimászik a hónapok óta ott rohadó mosatlan edény és pizzásdoboz alól, kirohan a térre, ül a padon és várja, hogy nyakába essenek a csajok.

Nem teszik. Utána meg kesereg.

"Még nem láttam incel felvonulásokat, tűntetéseket, szervezkedéseket. Online fórumaik vannak. Volt 3 merénylő, ami 0,0001% alatti arányra vall, tehát nagyobb az esély villámcsapásban meghalni mint incel általi merényletben."

Tendencia, barátom, tendencia. Évekkel ezelőtt nulla szerveződés volt, most meg ezrével gyűltök és már volt egy-két merénylet is.

Az irányt látni.

"Mert akik tudják ezt azok 13-14 éves kortól tudják!"

Fenét.

Sokan elég sok pórul járással tanulták meg, mit csinálnak rosszul. Csak ők tanultak a hibáikból.

" A vonzalom az nem spontán valami? "

Nem. Maximum néha. A vonzalom lehet egy megismerés folyamán kialakuló állapot is.

És aki külsővel nem tud "villantani", annak erre kell alapoznia.

Aki meg csak a külsőre tud, pont ezen bukja el a könnyen jövő kapcsolatait sorozatban: kiderül, hogy a szaloncukor tarka papírjában kutyagumi van.

"A kérdező meggyőződése saját tapasztalatain alapul, ezért meggyőzhetetlen."

Igen, csakhogy a saját tapasztalatai szúkek ahhoz, hogy átfogó statisztikai alap leygen. Csak ezt éppen azért nem fogja soha megtudni, mert a jelen gondolkodása megakadályozza, hogy kijusson a helyzetéből.

"Ne feledjük, létezik olyan környezet, ahol minden igaz, amit mond, sőt."

Hát ez maximum egy nagyon felszínes haveri társaságra lehet igaz.

Akkor meg észre kéne venni, hogy abból kéne kilépni.

"Aki ronda és szépnek tartja annak nincs önkép zavara?"

Annak van, aki azt hiszi, csak a külső lehet az önbizalom alapja és ha a jó külső nincs meg, el van ásva.

Mondom, ez a saját magad elvágása a problémából kijutástól.

"Van itt olyan incel ronda aki felemelkedett és kitört a neki rendeltetett életpályából és most csinosabbnál csinosabb nőket döntöget ingyen?"

Íme, amit írtam, a primitív, naiv világkép arról, mi a "nőzés".

Nem előnyös külsővel az átlagosabb külsejű csajokon átnézve a "bombázókat" elvárni, a külső alapján nézni a potenciális csajokat és közben a külső alapján ítélésen sírni.

A kettős mérce tipikus esete.

Pornókarrierre vágysz vagy valódi érzelmi kapcsolatra?

Sajnos még arról sincs tiszta képed, mit akarsz elérni.

Nem, nem fogsz itt felszabadult incelt találni. Mert az incelség pont a felszabadulási lehetőség ignorálása.

És mikor csúnya férfinak van párja? Vagy ilyenkor szemfedőt viseltet?

Igazából, 3 dologgal lehet megszerezni egy lányt..külső, kommunikációs készség, pénz. Elég, ha csak az egyikben vagy átlag feletti, és akkor könnyedén sikered lesz.

Kisgyerek koromtol szemuveges vagyok, a 176 centihez 120 kilo tarsult, megsem volt akadaly, hogy 18 eves korom ota 3-4 honapnal tobb szunet legyen ket kapcsolatom (akar komoly, akar csak szeretoi) kozott.

Pedig egyetem mellett dolgoztam, hogy legyen penz a tandijamra.

Nyilvan ez nektek felfoghatalan.

Nekem meg a tobbi ertelmes embernek csak annyit jelent, hogy az embert nem csak a kulseje es a penztarcaja hatarozza meg, hanem leteznek belso ertekek, intelligencia, humorerzek is. Ez nektek sajnos hianycikk ugy latszik, sot meg a letezeserol se tudtok ezek szerint.

Én is sokszor voltam hosszú ideig "szingli", mint pl. most is.

De sosem az volt az oka, hogy nem vagyok egy Adonisz, szinte mindig is túlsúllyal stb.

Az ok mindig más volt.

Egy előző kapcsolat hibái miatti túlzott óvatosság következő megkezdésére, vagy simán ideiglenes érzelmi csömör és emiatt jobban esett az egyedüllét.

Volt, amikor a munkám vette el annyi időmet és produkált olyan idegi fáradtságot, hogy próbálkozni sem volt kedvem.

Volt, amikor olyan mély anyagi helyzetben voltam, hogy az ismerkedésre alkalmas környezetekben szükséges minimális költségekre, mobilitásra sem volt keretem.

Volt, amikor annyira bizonytalan volt az, hogy egy helyen maradok vagy mesze megyek, hogy nem láttam értelmét utána elköltözés miatt megszakadó ismerkedésbe, kapcsolatba kezdeni, alkalmi, felszínes kapcsolathoz meg túl magasak az érzelmi igényeim.

Ilyen okok miatt sokat voltam "egyedül", legalábbis kapcsolati szempontból, baráti köröm mindig is kielégítően megvolt.

De ahányszor éreztem, hogy kell a kapcsolat és meg is engedhetem magamnak, az esetek többségében össze is jött.

És általában olyan lánnyal, aki bizony a "rohadt jó nő" kategóriába esik szinte mindenkinek.

Őket mindig már jóval az ismerkedésünk előtt kiszúrtam a tömegből, úgy, hogy ők akkor még átnéztek rajtam, mint a kirakatüvegen, mert sosem voltam egy fotómodell szuperpasi.

És mégis, szépen lassan közelítve, közös ismerősök, társaság révén, egyre többször szóba elegyedve, egyre többször találkozva szinte mindig összejött.

Úgy, hogy ki sem mondtam, hogy akarok valamit. Sokszor a lány kezdeményezett (legalábbis ő azt hitte, miközben én már rég akartam).

És mindehhez sosem nyitogattam pávatollakat, sosem reklámoztam túl magam, csak magamat adtam.

Mindig is úgy voltam vele, ez van, ezt tudom adni, nem többet, nem kevesebbet, de ennyit MINDIG.

És elég volt nekik.

Extra "chad" külső nélkül.

A lényeg, hogy

- sosem kezdtem el keseregni azon, hogy a világ esküdött össze ellenem, mindig átláttam, mit kell máshogy csinálnom, hogy ne maradjak egyedül.

- sosem vesztettem el az önbecsülésemet és a hibáim mellett (folyamatosan önkritikát gyakorolva) tisztában voltam a jó tulajdonságaimmal, képességeimmel és abban megőriztem az önbizalmam.

- sosem próbáltam többnek mutatni magam annál, mint ami vagyok

- sosem kezdeményeztem kapcsolatot lánnyal anélkül, hogy már igazán ismert volna és el ne jutottunk volna legalább egy olyan szintre, hogy már jól érezzük magunkat egymás társaságában.

És működik.

Ma is.

48 évesen egy 24 éves, csinos, értelmes, csupaszív lánnyal randizok.

Nem vagyok se gazdag, se szép, se atléta.

Csak ember.

Értékelhetően ember.

Ennyi.