Szerintetek az önkéntes (férfi) eutanázia megoldaná a férfitöbblet problémáját?

@18

Igen, ebben benne van a putritöltelék kategória is, de ők meg általában a saját műfajukban egész meglepően elvannak, ahogy látni szoktam. Talán igénye sincs a legtöbbjének ennél többre. És akkor itt vagyunk mi is, akik totál átlagosak vagyunk minden téren (átlag fizetés, átlag elvárások, átlag életkörülmények, átlag életcélok)... kivéve a külsőt. De a te megközelítésedből megmutatom az én helyzetemet.

Van egy autóm (régi, de autó), nagyjából képben vagyok a világgal, igénytelen nem vagyok magamra, vannak hobbijaim, van diplomám, még ha nem is azzal dolgozok, illetve most csinálom a jogosítványt buszra (tehát más olvasatban terveim is vannak). Emellett viszont van rajtam úgy 10 kiló plusz (függetlenül attól, hogy már 20-at fogytam) és autista fejem van - és most egy szóval sem bántani akarom az autistákat, főleg, mert alighanem van valami középsúlyos spektrumzavarom nekem is, de szerintem mindenkinek megvan egy kép a fejében egy "nem százas" emberről; nos, ő akkor engem vizionál be a fura, gyerekes, pufi arccal és valami meghatározhatatlanul génhibásnak látszó testtel (az én esetemben ez kicsi hasat, viszont nagy mellet és rövid ujjakat takar). Nos, valahogy úgy tűnik, hogy a korábban felsorolt jó vagy minimum átlagos tulajdonságaimra senki az ég adta egy világon nem kíváncsi az utóbbi kitétel miatt, én ezek miatt eddig is tartottam a nők szemében. Persze nekem is lett volna jelentkezőm: mázsás, cintányér, kétgyerekes 40-es, vagy épp kétgyerekes 40-es mázsás cintányér. De jó! Köszi, nem kell. 28 évesen még nem volt senkim, én is benne van ebben a kb. 10000-es létszámban.

Akik ismerősi körömből huszonéves korukra is vélhetően incelek maradtak, ők négyen vannak. Nyilván nem kémkedek egyikük után se, de nem kell a rizsa, bárki megmondja egy másik emberről, hogy a fenének se kell. Mint ahogy a melegeknél állítólag működik a gaydar, ugyanúgy felismerhető az örökszűz ember a viselkedéséből, vagy pusztán a kinézetéből. Egy kis anekdota a felsorolás előtt. Előző munkahelyemen tanítottam be egy kolléganőt. Ő egy életvidám, feltűnési viszketegségben szenvedő, állandóan hangoskodó, soha fel nem növő nő egyébként, nagyon személyeskedő típus. Látta rajtam, hogy rossz kedvem van (igazából nem rossz kedvem van, hanem a magány okozta tengermély depresszióm nehezen rejthető el a világ elől), és anélkül, hogy tudta volna, ki vagyok, mi vagyok, van-e párom, vagy bármi: ne aggódj, te is szerzel majd magadnak egy szép csajt! Na, hát ennyire egyértelmű. És akkor a lajstrom.

Egyikük nagyon hasonlít hozzám belsőre, pont buszos érdekeltségemből fakadóan ismerem őt. Hozzám hasonló magasságú (172 vagyok, ő max 175), vékony, felelősségteljes, tele van érdekes gondolatokkal és hobbikkal... és nagyon ronda, még férfiszemmel is megmondom róla. 27 évesen még nem volt senkije, ő is benne van ebben a kb. 10000-es létszámban.

Kolléga vékony, humoros, bár nem túl tájékozott és szegény. Mondjuk ő külsőre szerintem tök átlagos, ráadásul magas is, férfiszemmel nézve különösebb problémát nem látok rajta. Külön plot twist, hogy bár én sosem faggattam erről (hiszen minek? egyértelműen látni rajta a párkapcsolati státuszát), a többiek közül csomóan feltették neki azt a kínos kérdést, amitől minden sorstársam retteg: barátnőd, feleséged van-e? És erre a kérdésre mindig határeset-felháborodással közli, hogy "dehogy van, nem is kell". Ugyan már, Tamás, kit akarsz áltatni? Én is mindig ezt mondom, közben évekkel ezelőtt, még a teljes érzelmi kiüresedésem előtt nem egyszer előfordult, hogy magányomban álomba bőgtem magam, mint egy kisgyerek... 27 évesen még nem volt senkije, ő is benne van ebben a kb. 10000-es létszámban.

Volt osztálytársam elég dagi (kb. 172 centire mondanék 120 kilót látásra), viszont nagyon értelmes, egyetemet végzett, állandóan vidám, jópofa, "társaság közepe" figura. Persze a túlsúlya és a nagyon korán kezdődő kopaszodása miatt mindez teljesen lényegtelen... 28 évesen még nem volt senkije, ő is benne van ebben a kb. 10000-es létszámban.

Másik kolléga kicsit dagi (bár amióta ismerem, úgy 25 kilót fogyott), nagyon magas, rengeteg félretett pénze van. Meg nem mondanád róla, de tök jópofa tud lenni a gyerekes humorával, meglepően képben van a világgal is. Mindezek ellenére nem mondanám túl okosnak, de annyira ismerem, hogy ő igazából csak megértésre vágyik és szerintem egy nővel nagyon jól bánna. Viszont (azzal együtt, hogy bírom őt, szóval nem bántásból, hanem szó szerint értve) disznófeje van. 22 évesen még nem volt senkije, ő is benne van ebben a kb. 10000-es létszámban. Mondjuk ő azért kivétel, mert a kb. 190-es magasságával én nem gondolom, hogy ez az állapota örökké fog tartani.

Persze tudok az igénytelen kategóriából is mondani pár főt, de legrosszabb esetben fele-fele arányban vannak ők és vagyunk mi, akikkel egyszerűen csak kibszott az élet és úgy nézünk ki, ahogy. És így lesz egy férfiből incel, nem kell túlgondolni a dolgokat és mindenféle nemlétező kettyókra fogni az előnytelen külsejű férfiak sikertelenségét.

"a többiek közül csomóan feltették neki azt a kínos kérdést, amitől minden sorstársam retteg: barátnőd, feleséged van-e? És erre a kérdésre mindig határeset-felháborodással közli, hogy "dehogy van, nem is kell"."

1. Ezek szerint mégsem volt ráírva, ha megkérdezték.

2. Az eltúlzott reakciójából jöttek rá, hogy hazudik. Ha semleges hangon annyit mond, hogy most éppen nincs, akkor békén hagyták volna.

#24: Mindenkitől megkérdezik, legyen szép, ronda, nő vagy férfi.

Mellesleg, ha olyan a kisugárzásod, hogy kilométerre az jön le, hogy egy gátlásos "bocs, hogy élek" típus vagy, akkor hogyan akarod, bárki is vonzónak vagy érdekes társaságnak lásson?

18#

"Minden második meg egyszerűen csak foglalt.

Ez az a mesés férfitöbblet meg sorbanállás.

Közben meg egyedül fogok meghalni."

Evvel most felhúztál komolyan!

Miféle tapasztalatok ezek?

Hát akkor elmondom az enyémet:

Középiskola óta szinte mindegyik lány foglalt, bármelyik ha kicsit is vonzó az embernek, 99% hogy foglalt, ha éppen nem akkor pár héten belül tutira az lesz.

Míg férfiak között szép számmal akadnak egyedülállók is.

Vagy éppen kapcsolatra tökéletesen alkalmatlan (leszbikus, r.banc természetű, stb.) ribikkel hoz össze az élet, akiket ugye jobb kerülni.

Vagy abszolút ronda külsejű, de ők csak a nők egy kis része

Társkeresőn senki, ismétlem senki nem foglalkozik velem ha szépen írok, ha kacérul, sehogyan sem.

Pedig nem tartom magam rondának sem, és tudok kommunikálni is, írasban különösen.

Tinderen és hasonlókon szökőévente lenne lájkom, ha nem untam volna rá és hagyom ott az egész fárasztó és értelmetlen húzogatasokat

Helyette legfeljebb tudod mit húzogathatok?

És még te halsz meg egyedül?!?

Örülj neki inkább hogy nőnek születtél, és garantálom neked hogy velem ellentétben te nem fogsz egyedül maghalni, mert te nő vagy, én pedig férfi.

28/f

"Mellesleg akkor jöhetnének ide sírni a 35+ nők, mert azért nincs pasijuk, mert nőtöbblet van a korosztályukban. Ugye, hogy vicces lenne?"

Nevetséges lenne, de csakis azért mert 50 felett (amikor a nőtöbblet ténylegesen kezdődik) már nem fontos dolog annyira a párkeresés.

Tehat nem fog érdekelni senkit sem hogy egy vénasszony vagy vén papa talál-e magának valót vagy sem.

A fiatal generációk esetében viszont ez egy létfontosságú kérdés

@22

"Az eltúlzott reakciójából jöttek rá, hogy hazudik. Ha semleges hangon annyit mond, hogy most éppen nincs, akkor békén hagyták volna."

Az eltúlzott reakcióval elméletben igazad van, a gyakorlatban azonban sajnos nagyon nehéz visszafojtani, hogy ne borulj ki egy ilyen kérdés hallatán. Tudniillik, aki ilyen helyzetben van, annak többnyire ez egy nagyon fájó pont, önkéntelenül is hevesen fog reagálni egy ilyen szituban. Tudod, mint amikor bevágtad úgy jó férfiasan a karodat valamibe, ami aztán be is lilult és most fáj, mint az állat, majd valaki totál semlegesen hozzáér a válladhoz, ahogy megszólít, de te akaratlanul is belerándulsz, esetleg felszisszensz. Ezt nem lehet ilyen könnyedén kontrollálni. Ez az egyik. A másik és még fontosabb meg az, hogy még ha sikerül is megállni a kifakadást, nagyon sok ember pofátlanul tolakodva vájkál a magánügyeidben, még nem is feltétlenül rosszindulatból, hanem "mert ilyen". Az olyan ember meg nem fogja fel, hogy ennyi volt a téma, hanem elkezd tovább faggatózni: mikor volt párod legutóbb?, ő milyen volt?, mennyi ideig voltatok együtt?, miért szakítottatok?, együtt is életetek?, most van valakije?, hát te, te miért nem keresel mást? Innentől kezdve pedig két plusz egy megoldás van.

1) Elküldöd pontosan oda, ahova tippeled, de legalábbis nem nyilatkozol. Ekkor megint arra a következtetésre jut, hogy nem volt soha senkid - még egyébként akkor is, ha volt, csak épp okkal és joggal úgy gondolod, hogy egy idegennek ehhez durvára de semmi köze nincs.

2) Kitalálsz fejben egy karaktert, és körítesz hozzá egy narratívát. Járható út egyébként... egyszer. Onnantól kezdve viszont ugyanazt kell hazudnod mindenkinek, ami meg már baromi nehéz, főleg úgy, hogy ne legyen a vége uroborosz, vagy épp logikai csapda. Ha már láttál rendőrségi kihallgatásról felvételt YouTube-on, akkor tudod, mire gondolok.

+1) Bevallod, hogy szűz vagy közel 30 évesen, hogy életedben nem láttál még olyan női nemi szervet, ami nem képernyőn jelent meg. Ebben az esetben nem számíthatsz empátiára, elfogadásra, ne adj isten segítségre (mit meg nem adnék, ha lenne egy "köztes ember" a munkahelyemen akár most is, aki segít nekem!), viszont cserébe legalább egy egész munkahely gúnnyal, megvetéssel fog rád nézni, közröhej tárgyává válsz. Mert itt tart a világ, hogy ha nem húzogattad a pöcsödet egy punciból ki-be, avagy nem húzogatták a te puncidból ki-be a pöcsüket, akkor értéktelenné válsz és egészen biztos, hogy defektes vagy.

Mindkét változatot próbáltam (természetesen a +1-et nem), és bizton állíthatom: nincs olyan kimenetele ennek a kérdésnek, amiből jól jöhetsz ki incelként. Talán egyszerűbb lenne nem áskálódni másnak a magánéletében, de az meg nem opció.