Miért éri meg egy incelnek kitörni a mamahotelból?

Tök fölösleges megpróbálni megfelelni az elvárásoknak, mivel azok igen magasan vannak. 1 millás fizetés, gondtalan élet, dolgozni ne kelljen, házimunka ismeretlen, csak szoli, kozmi, fodrász, telcsike, barinőcik, luxi élet. A pasi egyenlő nullával, annak a pénzszerzés a feladata, tiszteletet nem érdemel nem celeb, szeretetet nem érdemel nem kisgugya, beszélgetni nem érdemes vele, mert elvárásai vannak és nem érti, hogy a nő mit akar (érti, hogy mit mit mond, de hogy mit akar azt nem).

A Mamahotelből viszont érdemes kitörtni, mert nem árt, ha képes az önellátásra - főzni magára, takarítani és rendet tartani maga után, mosni, stb. De ilyen bankszámla-piócát magára aggatni nem kell. Vannak prostik a szemétégetőnél, vannak rengetegen a rosszlányokon, érdemes inkább őket látogatni. Nincs manipulálás, nincs anyagilag lenullázás, nincs lelki terror, nincs porba alázás, stb. 1-2 óra - amennyire befizetsz - légy tisztelettudó, légy kedves és kapsz szeretetet, kapsz puncit, kapsz törődést és odafigyelést, utána távozol és a magad ura vagy. Legközelebb más punci, ha meg valamelyikhez visszatérsz, örömmel fogadnak.

Annyit érts meg, hogy az emberek nagy része nem kap lakást, autót, jó állást a szülőktől. És párjuk sem lesz csak úgy. Tanultunk az iskolában, valaki felnőttkorában (anyám mondjuk 45 évesen végezte el a jogi egyetemet 20 ezer nettó pluszt hoz...), kidobtunk egy csomó pénzt albira, diákhitelre, lakástörlesztőre, közben elkezdtünk dolgozni egy helyen, aztán munkahelyet váltottunk, güriztünk, nem kaptuk meg a beígért fizuemelést, de nem adtuk fel, jövőre megkaptuk. Jártunk valakivel, az megcsalt, elhagyott, jártunk mással, azzal sem jött össze, aztán megtaláltuk a hozzánk illőt. De minden nap teszünk azért a kapcsolatért is. Ahogy a munkánkért is. Ahogy a hobbinkért, az egyéb emberi kapcsolatunkért, mindenért, amiért szerintünk megéri küzdeni. Mert érnek csalódások, meg árulások, de összességében ha visszatekintünk, azt látjuk, hogy igen, megérte "szenvedni" egy csomó mindenért, mert most mi mindenem van. Az anyagi dolgokért, de ami még fontosabb, az emberi kapcsolatokért is keményen megdolgoztunk, mert a legtöbbünknek nem adatott meg alapból.

És még a gyakorin is próbálunk segíteni (már aki) :D