Érdemes a nőket csak 25 alatt kezelgetni szexuálisan? 5/4 mind megrondul (ok, mi férfiak is, de most nem rólunk szól a téma, meg férfiaknál 30 felett más sokkal fontosabb, 100 számra van ocsmány ismerősöm és mindnek szép a barátnője) 30 köröl/felett.

Megsúgom, 30-40 között a legszebbek.

Én 36 évesen néztem ki a legjobban.

Egyetertek a kerdezovel.

30 felett mindenki meghizott , megcsunyult

#29: A többiek nevében nem beszélhetek, de nekem senkit nem szándékom megakadályozni semmiben. Felőlem a fogyatékkal élő Józsika is képzelheti magát csillagkutyának és a 150 kilós Pannika is jellemezheti magát úgy, hogy picit molett, de attól még a valóság ugyanaz marad.

De akár abban is hihet valaki, hogy a saját valóságodat te magad teremted és hízlalhatja akkorára az egóját, hogy egy mosolyt már úgy értékel, hogy "ennek a pasinak/nőnek tuti bejövök", ettől még a valóság ugyanaz marad.

Akit mélyebben érdekel a téma, javaslom Schrödinger macskáját, mármint az elméletet. A megfigyelés/MEGGYŐZŐDÉS pillanatáig a kimenetel bármi lehetséges.

Példával élve, jön velem szemben egy modellkülsejű csaj/pasi és lesmárolom, lehet ez egy hosszú kapcsolat vicces kezdete, de lehet pofonvágás is, vagy nyilvános megszégyelüléses zaklatási ügy.

A valószínűségszámítást rátok bízom.

Szóval igen, jó dolog a hit, illetve az, hogy bízz magadban és pozitívan állj az élethez, de ettől még a valóságot nem fogod tudni befolyásolni. Legalábbis nincs rá bizonyíték, hogy tudnád.

És nyilván a kezdeti szimpátiát olyan apró dolgok is meghatározhatják, minthogy az illető akkor lát meg először, amikor túrod az orrod vagy akkor, amikor épp a kedvenc verséből vagy filmjéből idézel.

Ennyi a "hozd ki magadból a maximumot" határa. Szóval annyit jelent, hogy legyél szalonképes, illetve lehetőség szerint legyél önmagad (kivéve ha Sheldon Cooper kategória vagy, akkor tanulj meg inkább kicsit Barney Stinson lenni), de ENNYI. Nem lehet fokozni, mert van egy pont, ahol eljutunk oda, hogy az önmagad konfliktusba kerül a célcsoportodnak (esetünkben: neked tetsző ellenkezőneműek) való megfelelésikényszerrel.

És hogy a problémát fokozzuk, a célcsoportod számodra egy fekete doboz, így nem tudod mivel felelnél meg neki, tehát marad a légy önmagad (amivel eddig zsinórban rossz tapasztalataid voltak) vagy a fürkészés, hogy megfelelj a másiknak. Az ösztöneid az utóbbi irányába tolnak, a másik felet (nemtől függetlenül) pedig abba, hogy védekezzen ez ellen, tehát detektálja, akár tudat alatt az őszintétlenséget, játszmázást. A különbség maximum annyi, hogy az ilyen nőket előszeretettel dugják meg és használják ki, hiszen a megfelelési kényszere miatt szinte tálcán kínálja magát, míg az ilyen férfire nem tud felnézni a nő, tehát sem szexuálisan nem indítja be őt, sem családapaként nem fog megbízni benne.

És itt jön be az a paradoxon, ami miatt a PUA sem működik úgy, ahogy hazudják, hogy a naturál ember azért sikeres, mert eleve felkelti a nő érdeklődését és önmaga. Az már, hogy ő egy született (vagy neveltetés miatt lett) gyökér és alkalmatlan komoly kapcsolatra, így minden nő otthagyja, az lényegtelen. Az ilyen férfi nem hasonul meg, hiszen önmaga marad, csak egy idő után bambán felötlik benne, hogy már lassan 40 és még mindig szingli, pedig megvolt neki több száz nő, őt emiatt irigylik ő meg a család miatt irigyli a többieket, ami meg neki nem adatott meg, így elindul a jó apává váló szépfiú útján, amiről számtalan hollywoodi szenny is készült.

Az incel/béta pedig azért hasonul meg, mert neki ez az alfáskodás egy felvett szerep. Próbálj meg egyszer csak pár percre tudatosan élni és mindent megfigyelni, a lélegzetvételedet, azt, hogy lenyomod a kilincset, elfordítod a kulcsot, teszed egyik lábad a másik után, a pislogásodat, egy szóval mindent, amit csak tudsz. Ugye milyen megterhelő?

Na ebben a cipőben jár egy incel/béta, amikor alfa akar lenni. Nem véletlen igaz az a szomorú mondás, hogy oroszlánt szelídíteni lehet, nyulat vadítani nem.

Egy alfát be lehet törni (ha más nem, állami kényszerrel, egyházi ráhatással, akármivel), de egy bétából vagy incelből sosem lesz alfa.

És nem azért, mert alapból arra lett volna determinálva, ha újraklónoznánk és egy megfelelő közegben nevelnénk kicsi korától, akkor akár lehetne belőle alfát is nevelni.

A probléma ott van, hogy van a született tehetség, van a szunnyadó tehetség, van az átlag, illetve van a született alkalmatlan és a tanult alkalmatlan.

A született tehetség a legviszontagságosabb közegben is felismeri önmagát, velük szoktak az önfejlesztő guruk példálózni, hogy születhet a harmadik világban, akkor is szárnyalni fog.

A szunnyadó tehetség, aki átlagos keretek közé van szorítva vagy rossz helyre születik, de valójában akár egész későn jön rá, hogy hatalmas tehetsége van valamihez, amit eddig nem próbált. Velük is szeretnek példálózni az önfejlesztő guruk, miszerint 80 éves súlyemelő, 99 éves légtornász néni meg 95 éves orvosi diplomás.

Van az átlag, aki attól átlag, hogy ha tehetsége is van vagy affinitása valamihez, az sosem lesz kiemelkedő. Pláne minél később kezd el gyakorolni. Az ő létezésüket eddig egyedül a Polgár lányokkal cáfolták meg. Illetve intézményesített keretek között nindzsák, szamurájok, Shaolin, illetve régen Spárta. De azért lássuk be: intézményesített keret nem valószínű, így marad a 21. században a Polgár lányok nyomdokaiba lépés. Ehhez viszont egy megfelelő anya és apa szükséges és kellő pénz (nem gazdagság, csak átlagos jómód), hogy a zavaró tényezőket kiiktassuk, a megfelelő oktatást kapják és rajtuk maradjon egy manipulatív szemellenző, aminek a létezésére mire rájönnek addigra arra is, hogy ez az ő érdeküket szolgálta.

És vannak a született alkalmatlanok, akik taníthatatlanok, egyszerűen mindenki feladja őket.

És a tanult alkalmatlanok, akik 1-1 rossz tapasztalat után adják fel. Velük szintén szeretnek példálózni az önfejlesztő guruk, miszerint az összes ilyen ember valójában szunnyadó tehetség, csak még nem gyújtotta be náluk valaki vagy valami a lángot.

Az ilyen ember az, aki átlagosként nem érti, hogy miért nem változott meg az élete a sokadik Szabó Péter szemináriumtól, pedig mindent úgy csinál, ahogy azt a guru mondja neki, de a várva várt tehetség nemhogy nem jön, hanem ha úgy igazán matekozna egyet, akkor rájönne, hogy az eddigi szabadúszó projektjeinek a sikeresnek ítélt része is maximum nullszaldóra jött ki, az is csak akkor, ha nem számoljuk bele, hogy ha a belekölt időben dolgozott volna rendesen és félretette volna a szeminárium belépődíjait, amiből vett volna mondjuk kriptopénzt vagy ingatlant, akkor most sokkal előrébb tartana és kevesebb tüske lenne benne, hogy újabb 18 dologról derült ki, hogy ahhoz SEM ért, abban SEM tehetséges...