Szerintetek az incelséget a visszautasítások sokasága okozza vagy valami más?

#41

Random leszólítgatni utcán nem szoktam népeket, mert annak semmi értelmét nem látnám, meg el tudom képzelni a sikerrátáját :D

Az a szám többnyire abból adódik, hogy a matcheknél bepróbálkozok, írok nekik (csak olyanokra szoktam írni, a platform teljesen mindegy). Gondolná az ember, ha már a kölcsönös szimpátia megvan, akkor legalább valami kommunikáció is ki tud alakulni. Hát nagyon nem :D Visszautasításba nálam az is beletartozik, amikor match van (kölcsönös szimpátia van elméletileg), de más már semmi. Persze lehet, hogy másnak az értékrendjében ez még visszautasításnak sem minősül, az is egy más kérdés.

#43

Ez sem feltétlenül igaz, én sem próbálkozom be bárkinél, mert nekem sem felel meg bárki. Lehetett volna az 5 évem alatt már jó néhány barátnőm, de nálam az alapból felejtős, ha valaki nem figyel oda magára és kövér (én odafigyelek magamra, emellett sportolok), ha gyereke van. Ilyen kapcsolatba teljesen felesleges belemenni, mert csak megnyomorítanánk egymást. Vagy csak ők engem.

47# vagyok. Van az a szerb fazon, aki végtagok nélkül született. Motivátorként dolgozik, sikeres, házas ember. De nem akarom lebecsülni a depresszió, illetve a diszfunkcionális gondolatok jelentőségét. Én pl. azt csesztem el, hogy amikor egy lány közelébe kerültem, minden ráborítottam, ami én vagyok, minden fokozatosság nélkül, és ettől megijedtek. Másrészt illetlen dolognak, tolakodásnak tartottam az udvarlást, és kevésszer próbálkoztam, hamar feladtam, mert úgy éreztem, hogy terhelem őket. Illetve volt, hogy lányok közelítettek hozzám, de ettől annyira zavarba jöttem, hogy elmenekültem. Nem fért bele a fejembe, hogy én tetszhetek bárkinek, valahogy ez elképzelhetetlen volt.

Ezek mind gondolati akadályok, rossz rutinok, amiket meg kell haladni, vannak rá eszközök, amivel élni kell, mint ahogy lyukas fogra igénybe vesszük a fogászt. :-)