Szivesen hívok el nöket randira, nem üt sziven a visszautasítás! Hogyan érjen el, hogy öket se zavarja?

Akiröl úgy tudom nincs párja és szimpatikus, annál be szoktam próbálkozni. Kávémeghívást szoktam mondani. 99%-ban persze visszautasítanak, nem vagyok egy bradpitty. Abszolút nem veszem magamra ilyenkor, nem sértödök meg! Pl:

- Szeretnélek elhívni egy kávéra. Mit szólsz?

- Ne haragudj de van barátom.

- De jó, nem is tudtam, örülök neki. Ha tudom, nem hozlak kellemetlen helyzetbe. Szerencsés férfi az illetö. Majd találkozunk, szia!

Legközelebbi összefutáskor nem gyöznek hogy elkerülni a nök! Mintha bármi rosszat csinálnék vagy zaklatnám öket! Pedig nem. Csak ugyanúgy udvariasan folytatnám a munkatársi viszonyt például. Most azért mert én merek lépni, próbálkozok, az miért rosszabb, mint aki otthon matyizik és álmodozik rá titokban és ezt az egész iroda tudja? Én meg kimondtam, hogy tetszik nekem és randiznék vele, az miért elitélendöbb dolog?

Mit csináljak, hogy ne legyen ilyen helyzet?