A férfiak mekkora része jár úgy, hogy egész életében nem jut neki egyszer se olyan nő, amilyenre vágyik?

"Dehogynem. A kettő nem zárja ki egymást. Lehetek attól még én is dühös és akarhatok beszólni a másiknak. Aki megérdemli, azzal meg normálisan beszélek."

Ilyen nincs.

Érző ember egyszer hall tőled egy durvaságot vagy egy efféle kijelentést és elkerül, nem is tudsz róla, hogy ezért.

Vagy más apró jelért, ami bizony rengeteget elárul, ami miatt nem vagy jó szerelmi partner.

Ilyeneket figyelünk egy férfin, ami alapján eldöntjük, jó férfi-e vagy sem.

"Szerintem nem. Meg amúgy sem ilyen a stílusom."

Ezt nem csak én szoktam mondani, tehát a te véleményed ebben nem releváns. Egyébként meg ha itt így nyilvánulsz meg miért várod, hogy normálisnak tartsunk? Gondolkodni kéne! :D

"Kérdést tettem fel róla. Nők valamiért képtelenek emellett elmenni. Produktívabb lenne, ha ezt a témát férfiak egymás között tudnák kibeszélni, mivel nekünk tök más a megélésünk, mint nektek. Nem tudom, feltűnt-e amúgy, de te és az idegbeteg némber sikeresen elkergettetek innen minden esetleges férfi hozzászólót, úgyhogy nagyon köszi a válaszaitokat..."

Nem mintha a válaszaidban nem ezeg rugóznál, ergo jogos, hogy ezt következtettük ki, tekintettel, hogy nem vagyunk gondolatolvasók. Arra reagálunk, amit megmutatsz magadból. Ui: Full kulturált voltam, ergo nem tudom, kit kergettem el. a % arány is magasan van, amúgy a nevem sincs kint, tehát nem hinném, hogy tudod, melyik üzik az enyémek, de ha kell, segítek persze. A másik hölgyemény stílusa néha valóban érdekes, de amúgy jó dolgokat mond sokszor. Amúgy a fenti kommentekből azt látom, hogy a férfiak SEM értenek veled egyet. Szóval ez cumi egy pöppet.

"Én azt látom, hogy nagyon sok férfinak van《önbizalomhiánya》, és ők azok, akik párkeresési gondokkal szenvednek."

Az önbizalom csak 1 db faktor a nagyon sokból ami befolyásolja a párkeresést mind a férfiaknal, mind a nőknél de nagyon sokáig lehetne ezt taglalni.

Vajon miért nem csináltad azt, hogy szavazást írsz ki férfiaknak, valami olyasmit, hogy "ti olyan nővel vagytok tartós kapcsolatban amilyet szerettetek volna?" és felkínálod az igen/nem/alkalmi kapcsolatban vagyok/nem vagyok kapcsolatban opciókat, és akkor kaptál volna egy becslést az arányokról.

Ha meg véleményre lettél volna kíváncsi akkor mehetett volna a "férfiak, nektek milyen érzés álmaitok asszonya nélkül élni?" - utóbbihoz sok hasonló kérdés van, előbbihez már kevesebb.

Persze a választ felzételeztem, arrogánsan utaltam is rá egy korábbi válaszomban, és kifejezték mások is, de a lényeg nem ez, nem erre vagy kíváncsi, csak talán ezzel a módszerrel megkíméled magad egy fejfájástól a jövőben.

Mindenesetre így sem fogunk tudni egy egzakt számot mondani, ezért 2 oldalról közelíthetjük meg a kérdéskört.

Abból a feltételezésből indulok ki, hogy a házasok elenyésző többsége megfelel a kritériumodnak (a nekem címzett reakciód alapján), ráadásul nem kell kalkulálnom a válást, az aktusok átlagos számát vagy egyéb adatokat, és a kapcsolatot mindkét fél komolynak szánja ha vagyon és jogközösséget vállalnak.

Egyrészt az USÁban 2018-ban 61.24 millió ember házasodott, 2019-ben 543,000 azonos nemű házastárs élt amerikában (visszanézve ah adatokat 2017-től mindig olyan 400k felett alakult a számuk de 2018-ról nem találtam statisztikát gyorsan), 2018-ban az amerikaiak 64%-a állította, hogy boldog a házasságában.

Ugyanakkor (szintén '18-ban) az amerikaiak 53%-ának (20k felnőttből) saját állításuk szerint nem volt jelentös személyes társas interakciója - azaz a tartalmas beszélgetés/stb a családdal meg a barátokkal. A fiatalabb generációra jellemző a magyányosság leginkább, és a 45 év feletti házasok harmada (~31%) érzi magát egyedül. 327,2 millió lakos volt ekkor az Egyesült Államokban.

Ez alapján le tudsz szűrni egy neked tetsző darabszámot a "találtak nekik való nőt" csoportra, és van lehetőséged arra, hogy a háttéradatok hiányának ellenére levonj egy perspektívádnak megfelelő következtetést az arányokra is.

Az adott térség és évszámok azért kerültek kiválasztásra mert ezeket minimális energiabetektetéssel sikerült megtalálnom - hazánkról nincsenek ilyen részletes adatok, (hiába néztem a statisztikát) de általánosságban igaz, hogy a "boldogság indexünk" semelyik kategóriában sem pozitív más nemzetekhez képest.

Viszont ki kell emelnem, hogy még mindig látok ambivalenciát a várt eredmények kapcsán a nekem szóló válaszod alapján: egyrészt passzoljon külsőre-belsőre, másrészt legyen olyan, mintha "régóta ismernétek egymást". Mivel kevés barátod van neked is, pontosan tudod, hogy a mély emberi kapcsolatok kialakítása rendszeres munka: bármelyik haveroddal akármekkora mértékben passzoltál az első találkozásotokkor, nem lenne meg az az érzés, hogy "régóta ismered őket" ha nem találkozol velük rendszeresen hosszú ideig. Ha pedig mégis így érzel az nem a "köztetek lévő természetes kapocs" műve, hanem az ember hajlamos tulajdonságokat vetíteni a másikba, amíg nem képes teljes képet alkotni - és igen, így van ez a nőkkel való ismerkedésnél is.

Ha figyelembe vesszük a "vetítést" akkor a hormonok segítségével a legtöbb sikeres randevúsorozatot átélt férfi is megtapasztalta a valódi társ megtalálásának élményét, ez a szám pedig nem lehet elenyésző, csak nem találtam rá konkrét adatot.

Ez alapján a férfiak többsége nem cövekel le annál akinél "tud", ellenben ha kétségeid vannak, akkor nem koherens a leírásod és a nekem adott reakciód: mivel a leírásod alapján csak az idős férfiakat lehetne vizsgálni (hiszen ők "cövekelhettek le" potenciálisan valaki mellett életük végéig), mindenki más meg csak egy pillanatnyi élményt, és nem valós tényt tudna átadni neked.