Az itteni incelek mivel indokolják azt, hogy nincs nőjük?

#50: Én a szórakozóhelyeken mindig azt szerettem, hogy leültem egy itallal egy sarokba és figyeltem a párzási rituálékat, amit nyilvánvalóan az nyert meg, akit az adott nőstény választott (ha csak nem követett el valami lúzer baklövést), de a többiek is szorgalmas kis spermiumként keresték ugyanannak a nőnek a kegyeit.

Amúgy meg elvileg attól lennénk emberek, hogy képesek vagyunk a saját evolúciónkat (és más fajok evolúcióját is) tudatosan irányítani.

Főleg, hogy ahogy egyre civilizáltabbak lettünk és egyre fejlettebb lett a társadalmunk, annál inkább bomlott milliónyi kis mikroközösségre a nagy, globalizált, multikulturális társadalom.

Minél "egyszerűbb" valaki, annál nagyobb eséllyel tud leélni valaki mellett akár egy teljes életet. Minél összetettebb személyiség, annál kevesebb emberrel kompatibilis.

És akkor ott van még a vonzalom. Melyiket áldozza fel a másikért?

Ez a verseny dolog ami felmerült érdekes. A saját sikertelenségem okát is abban látom hogy önérzetből soha de soha nem voltam hajlandó versenyezni egyetlen nőért sem. Ha azt láttam hogy verseny folyik azonnal leléptem/lelépek, hányingerem támad. Undorodom a versenyeztető nőktől. Márpedig leginkább verseny zajlik.

Amíg nem látom azt hogy egy nőt kifejezetten ÉN érdeklek, addig nem is érdekel soha. Persze ilyen nagyon ritkán van, és nem véletlenül vagyok így egyedül.

Megváltozni viszont ha tudnék sem akarnék, akármilyen szenvedés így az élet, de legalább az emberek jórészétől különbnek érezhetem magamat.

A kérdező listájáról szót sem érdemes ejteni, mert úgy ahogy van butaság az egész.

53#

Nyilván azért mert már kiélted magadat, úgy azért egészen más

A kérdés incelekről szólt

#52: "A saját sikertelenségem okát is abban látom hogy önérzetből soha de soha nem voltam hajlandó versenyezni egyetlen nőért sem."

Egyetlen tényezőt nem okolhatsz a sikertelenségedért.

Igazából tabuként kezeljük (talán még a szexnél is nagyobb tabuként) azt a társadalmi jelenséget, hogy aki kezdeményez BÁRMILYEN szituációban, az az alárendelt fél és akinél kezdeményeznek az áll hierarchiában fölötte. Ez persze megfordulhat, de akkor, abban az adott szituációban ez a helyzet.

Legtöbbször a munkavállaló keresi meg a munkáltatót (ez megfordul amikor a munkáltató keresteti fejvadászokkal a leendő munkavállalót, vagy mikor a főnök könyörög a beosztottnak, hogy menjen be dolgozni, megduplázza a fizetését, de ő milliókat veszít).

Legtöbbször a férfi kezdeményez a nőknél (minél bétább, annál tovább kell udvarolnia és bizonygatnia a nőnek, amíg a nő engedi a testiséget. Minél alfább, annál hamarabb eljut a szexig és annál inkább a nő kötődik hozzá).

De ez az élet összes apró területén is így van. Családi kapcsolatok, baráti kapcsolatok, vagy már meglévő párkapcsolatokban ki tesz bele többet (nem csak anyagilag), illetve kinek nagyobb érdeke a kapcsolat fenntartása.

"Amíg nem látom azt hogy egy nőt kifejezetten ÉN érdeklek, addig nem is érdekel soha."

Ezzel az az egyetlen hiba van, hogy ha nem ismer, akkor fogalma sincs róla, hogy érdekled-e. Ha ismeretlen nők nem néznek meg látványosan, nem stírölnek és nem kezdeményeznek nálad az csak annyit jelent, hogy a külsőd nem elég jó belépő szint, kellene még valami pluszt villantanod. És nem feltétlenül pénzt, inkább valami személyiségjegyet, kapcsolódási pontot, amivel szórakoztatod.

Csakhogy mivel a szexben kifejezetten a testiség számít (meg persze a technika, de az rejtve marad az első aktusig), ha egy nőnél te külsőre nem vagy elég belépőszint ahhoz, hogy diszkréten kezdeményezzen nálad, akkor sosem lesz belőled igazi crush. Úgy meg már nem ér semmit az egész, csak egy vagy a sok közül, akiket megversenyeztetett.