Lányok, nők! Járnátok borderline-os férfival? Mindkét lehetőséget indokoljátok meg.

Nem. Sajnos volt benne részem. Amikor épp jó passzban volt, akkor minden szuper volt, de pár nap múlva kimondottan gonosszá vált, hazudozott össze-vissza, mindent elkövetett, hogy fájdalmat okozzon. Pár hónapig bírtam, egy életre elég volt.

Nem. Sem szellemi, sem fizikai sérüléssel, betegséggel együtt élővel sem élnék együtt- vannak ugyan fokozatok, mint pl hogy valaki csak laktózérzékeny vagy enyhén szorongósabb típus, de ami már komolyan befolyásolja a társas kapcsolatait és a mindennapjait, az nekem már semmilyen formában sem fér bele. Kegyetlenség, ez van, van éppen elég egészséges ember is, akik közül választhatok, csak azért mert ez így a polkorrekt, nem fogom direkt nehezíteni az életem. Más kérdés, persze, ha valahol megismerem, egymásra hangolódunk és beleszeretek, akkor oké, akkor értelemszerűen keresném a módját, hogy együtt legyünk és élhető kapcsolatunk legyen, de azért ha választhatok, inkább egészséges embert választanék.

Ha választanom kellene, akkor nem. Az egyik munkatársam borderline-os. Ha jó kedve van, akkor hihihi-hahaha minden, ha rossz kedve van( akár 1 órán belül váltakozva a jó és a rossz kedv) elkezd ütögeti mindent, meg kiabál és hazudozik össze-vissza. Semmi bajom nincs vele, tudom, hogy beteg, de ezt otthon én nem tudnám elviselni. Bocsi