Kitört a femcel forradalom? Avagy fellázadtak a női incelek?

Miért, nekünk kuss a nevünk? Mi nem lehetünk frusztráltak és keserűek vagy ha igen, fojtsuk csak szépen magunkba, mert úgy illik? Hát hogyne.

(a rusnyadék gereblye apáca)

#4:

Az a helyzet, hogy te se a külsőd miatt vagy egyedül. Erre mérget vehetsz.

20 évesen az arcodért okolhatod a genetikát. De 40 évesen már a belsőd tükre lesz. Most félúton jársz.

# 4

Nem, csak nem kéne másokra gyűlölködni, másikat utálni, pláne nem olyanért, ami nem igaz.

Végig azt ecsetelte, hogy rá se néznek a férfiak, stb stb... Majd az utolsó mondatában mit írt? Itt ráírt 1-2 nem teljesen 100-as férfi. Szinte szó szerint ezt:

-Tehát van akit érdekelne, csak az neki nem elég jó.

-le merem fogadni, hogy nem is beszélt velük igazán, csak pár mondatot beszélhettek, ergo meg sem ismerte őket igazán hogy milyenek...

-de ő papol arról,hogy milyen sérelmeket kapott a külseje miatt. Közben ő sem akarja megismerni a másikat.

mi a végső következtetés?

-Nők: soha nem tudják mit akarnak, és kettős mércét alkalmaznak még a legrosszabb pillanatukban is. Sőt még saját maguknak is ellentmondanak.

Őszintén sajnálom, mert én is kaptam a nőktől nagyon sok bántást a külsőm miatt, sőt meg is aláztak sokszor. Esélyt pedig soha nem kaptam igazán egyetlen nőtől sem.

És még azt sem mondhatom, hogy megismertek, és utána kezdtek volna bármit is mondani/ítélkezni rólam, mert nem.

Meg sem akartak ismerni, mert nem születtem jóképűnek sajnos. Egy randira nem adott esélyt soha egy nő sem...

Szóval nem vetélytárs ő, mert én logikusan felépítve, magamnak nem ellentmondva, normálisan a valóságot leírom. Ő csak dobálja a szavakat, és meg sem nézi mit ír le egymás után. Ráadásul nő, akik amúgy is az életben mindig kettős mércét alkalmaznak mindenhol.

29/F