Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen elutasítóak a nők a túlsúlyos férfiakkal szemben?
Hosszú, hosszú évek társkeresőzése után is szűz vagyok, 27 évesen. Iszonyatos szégyenérzet fog el, amikor ebbe belegondolok, de ennél még rosszabb a semmibe nézés, az, hogy potenciális férfipárként senki nem tekint rám. Mármint de, technikailag igen: lett volna lehetőségem rettenetesen elhízott nővel, cigánnyal, vagy éppen kicsit idősebb, nem túlzottan elhízott, de legalább teljességgel pszichopata, lusta nővel kapcsolatot kialakítanom, de úgy érzem, nem kell magyaráznom, hogy miért nem kértem ezekből a lehetőségekből. Viszont hadd meséljek egy friss anekdotát, ami megint kicsapta nálam a biztosítékot.
Munkahelyemen van egy nagyon durván elhízott lány. Emellett amúgy igényes és jó fej, humoros, nekem ettől függetlenül nagyon nem az esetem. Nos, vele összejött egy kollégám, aki az ő szöges ellentéte: amennyire meg tudom ítélni, közepesen jóképű, de legrosszabb esetben átlagos, babaarcú, vékony, egyszerű srác. Az említett csajnak van egy kolléganője, aki történetesen a legjobb barátnője, ahogy tudom; nem egy klasszikus szépség, viszont olyan csendesnek, szerénynek tűnő lány, átlagos testalkattal és amolyan fura, de bájos arccal; na, ő viszont kifejezetten tetszik nekem. Pluszban egy kis lifehack gyanánt olvastam múltkor, hogy amikor két barátnő közül az egyiknek lesz párja, akkor a másik is vérszemet kap és hirtelen ő is akar egyet (mielőtt valaki elkezd hisztériázni ezen: értelemszerűen nyilván nem minden nő egyforma, mint ahogy nem is minden ember egyforma, de egy próbát, mondom, megér). Ráadásul ha a kövér nő + vékony férfi páros működhet, akkor ez pepitában miért ne jöhetne be? Nos a valóság ismét borzalmas pofonnal várt: ilyen rideg, hideg, érdektelen, közönyös elutasításban se volt még részem idáig... Mintha leprás lennék, szinte lerítt az undor a lányról (mármint a duci lány barátnőjéről). Azóta pedig össze is jött egy másik kollégájával, egy kb. 180 magas, vékony (sportos?) Ctrl+C, Ctrl+V taggal...
Mindez úgy, hogy ugyanolyan férfi vagyok én is, mint bármelyik másik. Dolgozok, van hobbim, van autóm, vannak terveim, teljesen hülyének és igénytelennek se vallom magamat, és igen, legutóbbi ismereteim szerint vannak nemi vágyaim az ehhez tartozó biológiai berendezéseim is adottak. Én alapból kövérnek se mondanám magamat, legfeljebb túlsúlyosnak (173 centire vagyok 95 kiló), és mégis annyi sikerem van, mint amennyit az első bekezdésben leírtam. Ilyenkor mi van? Kezdem totál feladni a társkeresést, de ezzel egy időben olyan szintű frusztráció és utálat is kezd bennem felgyülemleni, amit szavakba nem tudok önteni...
A foggyá' lefele nem érdekel, nem azt kérdeztem.
@59
És még mindig nem sikerült felfognod, hogy amikor még egy szót se szólok, akkor már nem foglalkoznak velem a nők, miután még csak egy képet láttak rólam. Szóval itt bukik meg a teóriád.
válasza:Node azt mondtad,hogy lefogytál,és semmi eredménye nem volt.Mostmeg azt sugallod (túlsúlyra utalva) a kép alapján nem foglalkoznak veled tovább.
Akkor mi lehet a gond?
Lehet hogy kalácsképü vagy,esetleg tepsifejed van?Vagy mi?
válasza:Nem kell ezt túlbonyolítani. Ha nem elég jó a külsőd és/vagy nincs elég pénzed és/vagy kedves típus vagy, akkor drasztikusan leugrik az esélyed, hogy nőt szerezz.
De ha valaki laza, szarik a világba, nagyképű, ok nélkül magabiztos, és persze van elég pénze, akkor soha nem fogy ki a nőkből. Ilyen egyszerű.
@62
Igen, ez valóban logikai bukfenc, elismerem, és pont ezért nem értem, mi van. Mert akkor se kellettem senkinek, mint ahogy most se. Azaz akkoriban megkörnyékezett egy csaj, ráadásul pont olyan, akiről én azóta is álmodozok; csak az történetesen egy orbitális átverés volt, randi után másnap közölte, hogy az neki nem az volt, és nem vagyok az esete, mindez úgy, hogy közben hónapok óta együtt dolgoztunk... Mindenesetre ez rohadtul de nem a kérdés lényege volt, és ha nem vitted volna el (vagy más volt, nem tudom, nem is érdekes) egy pszichológiai-filozófiai irányba a témát, nem is tértem volna ki rá. Itt annyi volt az egyébként szándékosan provokatív, vitaindító, gondolatébresztő kérdés, hogy miért utasítja vissza elvből AZ ÖSSZES(!!!) nő a túlsúlyos férfiakat. Ennyi, egy betűvel sem több, senki nem is beszélt itt, főleg látatlanul, személyiségről, meg így jellem meg úgy természet meg akármi.
Amúgy ja, lehet hogy ocsmány a fejem, de azzal meg végképp nem tudok mit tenni. Külön kiemelendő, hogy érdekes módon minden nő, akinek itt képet küldtem magamról, azt mondta, hogy "nincs semmi baj velem". Ééééérdekes, az élet nem ezt mutatja. Hmm. Nem lehet, hogy nekem már megint hazudtak?
válasza:"Azaz akkoriban megkörnyékezett egy csaj, ráadásul pont olyan, akiről én azóta is álmodozok; csak az történetesen egy orbitális átverés volt, randi után másnap közölte, hogy az neki nem az volt, és nem vagyok az esete, mindez úgy, hogy közben hónapok óta együtt dolgoztunk..."
De a randin (neki nemrandi) kiderült számára, hogy milyen vagy magánemberként, és valószínűleg elborzadva visszahőkölt. Egyébként ha ezt így, ahogy én megfogalmaztam, elmondta volna neked szemtől pofába, akkor te hogyan reagáltál volna? Mert ez aztán tényleg garantáltan kendőzetlenül őszinte megfogalmazás lett volna. Ha azt felelte volna, hogy rájött, hogy a magánemberi lényed (és ez a kollégai kapcsolatban még hónapokig tartó együtt dolgozás alatt SEM derül ki, hogy milyen) abszolút undorító, taszító számára? Hogy rájött, ki is vagy közelről nézve, és számára, az ő párválasztási szempontjai szerint az abszolúte gyomorforgató?
válasza:"miért utasítja vissza elvből AZ ÖSSZES(!!!) nő a túlsúlyos férfiakat"
Szerintem azért, mert egy pasas genetikailag alapjáraton eleve sokkal kisebb testzsírszázalékkal bír, sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb izommennyiséget tud sporttal elérni, mint egy nő, és aki ezt elcseszi, azzal nagyon komoly problémák vannak alapszintű öngondoskodás szempontjából. Egyszer láttam a Spektrumon egy dokumentumfilmet, amiben egy nőből férfivá átoperálandó transzneműnek adott férfi nemi hormon rá gyakorolt hatását követték nyomon: többek között úgy javult bizonyos, a kísérlet részét képező sport kihívásokon való, MÉRHETŐ teljesítménye, hogy egyébként ez alatt az idő alatt (kb. 6-8 hét) SEMMIT sem sportolt!
válasza: válasza:"nagyon unszimpatikus és idegesítő vagy"
Amúgy most mi itt az elképzelés? Támadtok egyszerre hárman (öten? huszan?), én meg majd fejet hajtva, hümmögve kérek elnézést, mert élek, vagy mi a tosz? :D Főleg amikor, még egyszer és utoljára elmondom: senki nem kérdezte, hogy milyen a személyiségem, és ha valamelyik nagytudású önjelölt pszichológus nem tér rá a baromságainak taglalására, most mindenki nyugodtabb lenne. Az elmúlt 3-4 oldalon egyedül a #67 adott valamennyire racionális választ, de ha az meg igaz, akkor az végtelenül kétbites gondolkodásra vall.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!