Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen elutasítóak a nők a túlsúlyos férfiakkal szemben?
Hosszú, hosszú évek társkeresőzése után is szűz vagyok, 27 évesen. Iszonyatos szégyenérzet fog el, amikor ebbe belegondolok, de ennél még rosszabb a semmibe nézés, az, hogy potenciális férfipárként senki nem tekint rám. Mármint de, technikailag igen: lett volna lehetőségem rettenetesen elhízott nővel, cigánnyal, vagy éppen kicsit idősebb, nem túlzottan elhízott, de legalább teljességgel pszichopata, lusta nővel kapcsolatot kialakítanom, de úgy érzem, nem kell magyaráznom, hogy miért nem kértem ezekből a lehetőségekből. Viszont hadd meséljek egy friss anekdotát, ami megint kicsapta nálam a biztosítékot.
Munkahelyemen van egy nagyon durván elhízott lány. Emellett amúgy igényes és jó fej, humoros, nekem ettől függetlenül nagyon nem az esetem. Nos, vele összejött egy kollégám, aki az ő szöges ellentéte: amennyire meg tudom ítélni, közepesen jóképű, de legrosszabb esetben átlagos, babaarcú, vékony, egyszerű srác. Az említett csajnak van egy kolléganője, aki történetesen a legjobb barátnője, ahogy tudom; nem egy klasszikus szépség, viszont olyan csendesnek, szerénynek tűnő lány, átlagos testalkattal és amolyan fura, de bájos arccal; na, ő viszont kifejezetten tetszik nekem. Pluszban egy kis lifehack gyanánt olvastam múltkor, hogy amikor két barátnő közül az egyiknek lesz párja, akkor a másik is vérszemet kap és hirtelen ő is akar egyet (mielőtt valaki elkezd hisztériázni ezen: értelemszerűen nyilván nem minden nő egyforma, mint ahogy nem is minden ember egyforma, de egy próbát, mondom, megér). Ráadásul ha a kövér nő + vékony férfi páros működhet, akkor ez pepitában miért ne jöhetne be? Nos a valóság ismét borzalmas pofonnal várt: ilyen rideg, hideg, érdektelen, közönyös elutasításban se volt még részem idáig... Mintha leprás lennék, szinte lerítt az undor a lányról (mármint a duci lány barátnőjéről). Azóta pedig össze is jött egy másik kollégájával, egy kb. 180 magas, vékony (sportos?) Ctrl+C, Ctrl+V taggal...
Mindez úgy, hogy ugyanolyan férfi vagyok én is, mint bármelyik másik. Dolgozok, van hobbim, van autóm, vannak terveim, teljesen hülyének és igénytelennek se vallom magamat, és igen, legutóbbi ismereteim szerint vannak nemi vágyaim az ehhez tartozó biológiai berendezéseim is adottak. Én alapból kövérnek se mondanám magamat, legfeljebb túlsúlyosnak (173 centire vagyok 95 kiló), és mégis annyi sikerem van, mint amennyit az első bekezdésben leírtam. Ilyenkor mi van? Kezdem totál feladni a társkeresést, de ezzel egy időben olyan szintű frusztráció és utálat is kezd bennem felgyülemleni, amit szavakba nem tudok önteni...
A foggyá' lefele nem érdekel, nem azt kérdeztem.
válasza:
válasza: válasza:Én személy szerint nem tudok külsőleg vonzódni egy elhízott férfihoz és számomra a túlsúly kiöl minden szexuális vágyat, de egy hosszútávon is jól működő kapcsolathoz ezek (vonzalom és vágy) szükségesek.
Ha bunkó módon utasítanak el, az természetes, hogy rosszul esik és valóban bunkóság, mert nemet mondani is lehet normálisan.
válasza:"Kezdem totál feladni a társkeresést, de ezzel egy időben olyan szintű frusztráció és utálat is kezd bennem felgyülemleni, amit szavakba nem tudok önteni..."
Ezek után mit vársz? Neked egy nyűg az egész.. foglalkozz inkább mással.
válasza:Azért mert mindenkinek van egy zsánere és te valamiért nem jössz be azoknak a nőknek akiknél próbálkoztál. Nem biztos, hogy a túlsúly miatt a viselkedés meg a habitus miatt is lehet. Ha belül utálkozó és frusztrált vagy ill. ha lerí rólad, hogy annyira csajozni akarsz, hogy rámozdulsz az első nálad magasabb kategóriàjú csinos nőre aki nem is adott előzőleg jelzéseket akkor az nem vonzó.
Miért nem akarsz lefogyni? Ag mindenképpen előnyödre válna, az önbizalmadnak is jót tesz a sport. Attól nem fogsz becsajozni ha itt sírsz gyakorin, hogy miért nem tetszel a nőknek.
válasza:Én gyerekkorom óta túlsúlyosnak számítok. Amit tudnod kell, hogy a nő mindig az erőt és a védelmet fogja keresni a férfiban - mind fizikai, mind lelki értelemben. Meglátásom szerint manapság nagyon kevés az igazi férfi, aki ezt biztosítani tudja egy nőnek. Férfinak lenni, egészen biztosa nem a testsúlyon múlik! Egy igazi férfi néhány jellemvonása:
- Szilárd önbecsüléssel rendelkezik. Nem degradálja önmagát és emiatt nem degradál másokat sem.
- Feltalálja magát. Nem riad vissza a kétkezi munkától sem.
- Képes fegyelmezett és laza is lenni. Fegyelmezett a munkában, de amikor a kollégái pejoratív megjegyzéseket tesznek rá, akkor nem kezd el hisztizni és besértődni, hanem valami ironikus megjegyzéssel elhárítja a verbális támadást.
- El tudja tartani magát. Nem a szüleivel él egy háztartásban.
- Nem tárgyként, vagy teherként tekint a nőre, hanem törődik vele. Ezzel bizonyítja, hogy később elsőrendű apa válik majd belőle.
- Mindenkivel megtalálja a közös hangot. Elfogadja, hogy az emberek alapvetően nem kíváncsiak rá, hiszen minden embert egyetlen dolog érdekel: saját maga. Éppen ezért az igazi férfi kevesebbet beszél (önmagáról), mint amennyit hallgat (mások beszédét saját magukról).
- Amikor megszólal, a gondolatait határozottan és egyértelműen képes átadni.
A fenti kis összefoglaló nem egy olyan állapot, ami egyszer kialakul és onnantól kezdve úgy marad. Nem! Ezeken a tulajdonságokon folyamatosan dolgozni kell életed végéig. Szóval, kérdező, ne a bukásaid alapján ítéld meg önmagadat, hanem dolgozz azon, hogy jobb férfivá válj nap, mint nap! A párod megtalálása ennek a folyamatnak lesz a mellékterméke.
51/F
válasza:Te helyből elutasítod a kövér nőt, de azért megkérdezed, hogy a nők miért elutasítóak a túlsúlyos férfiakkal szemben... XD
Te miért vagy elutasító a túlsúlyos nőkkel szemben? Ők is olyan nők, mint más...
@4
"Neked egy nyűg az egész.. foglalkozz inkább mással."
Igen, egy nyűg az, hogy állandóan visszautasít mindenki. Miért, te örömködve-ujjongva konstatálnád, hogy "woo-hoo, ma is levegőnek lettem nézve!"?
@5
"Miért nem akarsz lefogyni?"
*sóhaj* Na de tudjátok mit? Oké, egy másik anekdota. Még valamikor 3-4 éve történt, hogy elhatároztam, hogy lefogyok. Akkoriban még "mindössze" 86 kiló körül voltam. Vért izzadva, rengeteg biciklitúra és éhezés árán lefogytam 72 kilóig. Néhány naponta hulla fáradttá és tocsogóssá izzadásig tekertem és mint egy idióta, számolgattam a kalóriákat és volt, hogy grammra lemértem az ételt (az agybaj határait ez még csak súrolja, vagy már átlépi?), és ha kijött a napi limit, akkor vagy mentem még egy kört biciklivel, vagy inkább nem ettem már aznap. És akkor jött is az eredmény - hehe, el ne higgyétek, nem történt semmi változás. Ugyanúgy láthatatlan maradtam, bár ekkoriban pont nem is értem rá annyira foglalkozni ezzel a témával. Majd aztán elgondolkodtam: nem szeretem a sportot, viszont imádok jókat zabálni; ha meg már semmi változás nem állt be a fogyásom hatására sem, akkor miért vonjam meg magamtól még az ízeket is? És azóta úgy vagyok vele, hogy ott rohadjon meg az egész fogyás, ahol van, én nem fogom kínozni magamat a semmiért. Amióta meg autóval járok, még annyi mozgásom sincs, hogy kisétáljak a buszmegállóig vagy elmenjek valahova bicókával, plusz egyáltalán nem nézem, mit eszek. Vagyis de, nézem, nagyon vigyázok arra, hogy csak olyat egyek, ami finom és amit szeretek. :D Ha bármi garantálná, hogy lesz értelme a szenvedésnek, akkor naná, hogy belevágnék. Ha meg lenne egy nő, aki azt mondaná, hogy összejön velem, de cserébe dobjak le valamennyit (plusz pont, ha együtt sportolnánk mondjuk), akkor megint más lenne a helyzet. Érdekes különben az is, hogy a tízmillió tesitanár országában egyetlen ilyen nőt se találni... Na de amíg ilyen nincs, addig nem fogok luftra menni.
A többieknek is köszönöm, hogy írtak!
@8
"Te helyből elutasítod a kövér nőt, de azért megkérdezed, hogy a nők miért elutasítóak a túlsúlyos férfiakkal szemben... XD
Te miért vagy elutasító a túlsúlyos nőkkel szemben? Ők is olyan nők, mint más..."
Úúú de vártam már ezt a kommentet! Egyrészt más lenne a helyzet, ha már lett volna egy vonzó, csinos párom, aki esetleg csalódást okozott, és úgy állnék hozzá, hogy most már nem a külsőt nézem vagy egyáltalán, vagy legalábbis elsősorban, még ha nem is ez a zsánerem. Na most nem ez van, hanem az, hogy idáig még csak rám nézni se volt hajlandó olyan nő, aki egy picit is érdekelt volna, és ha eddig nem alkudtam meg és nem mentem bele totálisan vonzalommentes kapcsolatba, akkor ezután sem fogok. Ami viszont ennél is fontosabb: mint a fenti, valós példából is látod, fordítva ez nem így van, mert hidd el, az a csaj tényleg brutálisan dagi (ha 120 kiló nincs, akkor 50 se). Fordítva viszont valahogy totál nem látok olyat, hogy dagi pasit nem brutálisan elhízott nő elfogadjon. Olyannal például, mint a #2, az életben nem találkoztam még személyesen, de ilyen párt se láttam még soha, pedig egy időben, nem viccelek, nagyon figyeltem a párokat. Idősebbek közt előfordultak ilyenek, ez tény, de feltételezem, ott is valami díszpinty volt a férfi 15-20 éve, csak aztán a zasszony főztjén felszedett egy pár kilót, vagy tök mindegy, mi miatt, de aputestre tett szert.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!