A nők miért rajonganak annyira a pszichopatákért?

Nem rajonganak értük, a pszichopaták tévesztik meg őket. Mert aki számára nincsenek korlátok, sem erkölcsi gát, az úgy játszik a másik emberrel, mint bábjátékos a bábokkal.

Ha egy nagyon érzelmes emberrel hozza össze az élet, akkor tökéletes érzelmi hullámvasutat tud számára létrehozni, ami szexuális ösztönöket csal elő a nőből.

A másik eset pedig, - de ez csak a sikeres pszichopatákra érvényes - amikor aranyásó nőkkel játszanak Elemi ösztönöset, ott néha a vad és a vadász szerepe felcserélődik.

Úgyhogy lényegében nem vonzódnak a pszichopatákhoz a nők, sőt! Érzelmileg sivárnak tartják őket, ha önmagukat adják.

Üdvözlettel: egy pszichopata (aki nem gyilkos és nem bűnöző, inkább olyasmi mentalitású, mint Dexter).

#21 A pszichopaták nem esetlennek szoktak látszani, hanem karizmatikus vezető személyiségeknek, akik sikeresek, menők, stílusosak, izgalmasak.

Esetlennek olyan pasik szoktak látszani akik nem pszichopaták, viszont nem sikerült jól a szakítás ezért a nő ezt a divatosan mindenkire használt kifejezést bélyegezte rá.

Nem a filmekből, barátnők hisztériáibóly és nem a "azt zallottam, hogy ismer valakit akinek a bátyja testvérének a huganak a gyereke..." kéne tájékozódni hanem mondjuk a wikipédián elolvasni hogy mi a pszichopata.

"A nők számára erősen csalogató a KIHÍVÁS, hogy Ők majd megváltoztatják azt a pszichopata pasit."

Max. lelki sérült kislányok számára csalogató.

" Egyébként is a nők ösztönösen vonzósnak azokhoz a pasikhoz akik - akár lelkileg akár fizikailag - bántalmazzák őket."

Ösztönösen, persze, hogyne. :D

Most nagyon őszintén leírom a saját tapasztalatomat.

Én is voltam totál tévúton járó, önbecsüléstől mentes kislány.

Viszont, úgy kb. 16 éves korom óta tudom, hogy mit akarok egy párkapcsolattól: olyasfajta kendőzetlenül őszinte, bajtársias kapcsolatot, mint ami a legmélyebb barátságokban figyelhető meg. Hogy a másik a komfortzónám legyen, akivel együtt oldunk meg minden problémát, és együtt is röhögjük szét magunkat mindenen. Emellé pedig legyen vonzó, szexeljünk jókat, és számomra a jó szexhez is kell az a fajta őszinte, komfortos viszony, olyan légkör, amiben elmondhatom, hogyan jó nekem, és szólhatok, ha valami nem jó, nem kell játszmázni, nem kell színészkednem, sem pedig neki. Nekem ennek a testi és lelki összetartozásnak az elegye a szerelem. Mindig is ezt kerestem. Viszont, teljességgel beismerem, hogy 16 és 22 éves korom között nagyon nem megfelelő emberekben kerestem, mivel naiv voltam és nem volt semmi tapasztalatom. Ugyan nem hiszem, hogy bármelyik srác pszichopata lett volna (bár az egyik gyanús), de több olyannal is dolgom volt, aki lelkileg bántott. Amikor megismertem, nem tudtam, hogy bántalmazó lesz, az elején a tapasztalatlan fejemnek mind normálisnak, rendesnek tűnt. Amikor elkezdett kikristályosodni, hogy nem azok, egy ideig fejtegettem, mentegettem őket, hogy sérültek, és na majd az igazi szeretettel elérem, hogy megnyíljanak...stb. Nem arról szólt, hogy azt akartam, hogy az én kedvemért változzanak, hanem elhittem, hogy legbelül jó emberek, és csak szeretetre szorulnak.

De nem.

És onnantól kezdve, hogy rájöttem, hogy szemetek, elszállt minden vonzalmam.

Egyetlen lelki bántalmazó kapcsolatom volt (a többi ismerkedés/"kavarás" fázisban ragadt), nem tartott sokáig, én vetettem neki véget, és akkorát tapostam a srácba, amekkorát csak tudtam, végül jobban sz.arrá aláztam, mint ő engem.

A béna választásaimból tanultam, közben felnőttem, és több, mint 7 éve vagyok egy olyan férfival, aki egyetlen egyszer sem bántott, és teljesen szelíd természerű ember, és megvan köztünk az, amit a kommentem elején írtam, hogy arra vágyom.

"Ösztönös" vonzalom a bántalmazókhoz, sicc. :D