A nők miért rajonganak annyira a pszichopatákért?

Azt naaaaagyon hosszú lenne leírni, de megpróbálom röviden. Úgy beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna ki, olyanokat mondott, amiket a legnagyobb ellenségemnek se mondanék soha. De nem mindig. Egyik nap így viselkedett, másnap meg normális volt, ezért is zavart össze teljesen. És ha kiakadtam (utólag látom, hogy jogosan), elintézte annyival, hogy túlreagálom. Mindig tudta, hogy mit kell mondani abban a pillanatban, de egyébként folytonos bizonytalanságban tartott. Nem is nevezhetném az exemnek, mert "hIvAtAlOsAn" nem voltunk együtt. Persze tök olyan volt, de ez is az én hibám, én vagyok a naív, hogy ha úgy viselkedik velem, mintha kapcsolatban lennénk, akkor azt gondolom, hogy kapcsolatban vagyunk. :D Egyszerre engedett is, meg nem is. Ha szembesítettem dolgokkal, vagy kérdeztem valamiről, mindig terelte a témát, de nagyon ügyesen, és olyankor egyébként normális volt, de aztán másnap ismét gyökér lett. Mindezek mellett folyamatosan másokhoz hasonlítgatott, és úgy bántott, úgy vette el az alapból nem létező önbizalmamat, hogy észre se vettem.

Ez így röviden, tömören nem hangzik annyira rosszul, mint amilyen valójában volt. Egy másik oldalon leírtam sokkal hosszabban, részletesebben is, ha érdekel, írj és elküldöm, de itt nem akarlak ezzel untatni (bár szerintem sokkal érdekesebb, mint röviden).