Miért mentegeti sok nő az aranyásókat? Mikor ez se jobb, mint a prostitúció?

Miért szerinted mi?? Senki nem adott pénzt a beugróra, a bank a fizetésem alapján adott hitelt. Nem mindenki kap, nagyon nem mindenki. Én nem hinném, hogy ezt nem lehetne sajátnak nevezni.

Mutassál már nekem olyan huszonévest, aki nem feltaláló, vagy sztár és mellényzsebből 20 milliót előszed.

Szerintem összességében sokkal de sokkal kevesebb tényleges aranyásó van az országban, mint ahány nőre rámondjátok. Egyrészt az országban igen kevés olyan anyagi helyzetben lévő (egyedülálló) férfi van, akivel ezt meg lehet játszani (most hogy kinek hány szeretője van, az mellékes, a szeretőjével nem mennek Balira meg nem pénzeli úgy, miközben otthon a felesége és a négy gyereke számítanak ezekre az összegekre). Felhozod itt a vállalkozó ötvenes pocakos bácsikat, most nem azért, de valahol olvastam valami hivatalos statisztikát, hogy a vállalkozások olyan 80%-a veszteséges és indulásának első 2 évében be is csődöl, szóval annyira nem lehet ez sem jellemző, mint ahogy állítod. Plusz szerintem azért nagyon kevés (bár nyilván nem nemlétező, de kevés) olyan nő van, akiknek tényleg csak és kizárólag elég annyi, hogy a párja viszonylagos gazdagságban él, és nem vonzódik hozzá egy kicsit sem, nem érez szimpátiát a személyisége iránt, semmi pozitívumot nem tud róla elmondani, csak annyit, hogy van pénze, amiből ő is profitál. Márpedig szerintem az aranyásóknak kifejezetten ez lenne a definíciója, hogy minden más tényezőt mellőzve kizárólag az anyagi javak kedvéért összejön valakivel.

Az meg nevetséges, hogy úgy állítod be, mintha minden diplomás nettó 140-150 körül keresne. Diákként kerestem ennyit az egyetemi éveim alatt, gondolhatod, hogy miután kikerültem a valódi munkaerőpiacra, nem ez volt a kezdőfizum. Nem mindenki szabad esztétának tanul, hogy max a mekiben tudjon elhelyezkedni (és most ne hozzuk fel az ország szégyenét, hogy az orvosok és tanárok és kutatók és állami szerveknél dolgozó diplomások ennyiből kénytelenek megélni). És ahogy mondta valaki, azért elég sokan a diákéveikben ismerkednek meg végül a párjukkal (többek között én is), és nagyjából ugyanabból a helyzetből indulva közösen építik fel az életüket (ahogyan mi is tettük). Engem nem támogattak a szüleim semmivel, érettségi után egyből már mentem is ösztöndíjjal egyetemre, kollégiumban laktam, diákmunkával tartottam fenn magam, és láss csodát, nem volt probléma sem a munkakeresés (hiszen már volt úgynevezett tapasztalatom), sem a spórolás, se semmi. Nyitottam lakáskasszát, azt használtuk fel önerőnek a lakásvásárláshoz mikor már ott tartottunk a férjemmel, és hitel vagy sem, bizony saját lakásba költöztünk, közös erővel. A bankot nem érdekli a lakás, amíg fizeted a törlesztőt, aminek egyszer vége lesz, ellentétben az albérlettel, amit életed végéig fizethetsz és sosem lesz a tiéd, szóval de, a hitellel szerzett lakás is saját lakás, már bocs. Csak kb 10 évvel hamarabb jutsz hozzá mintha anyád nyakán ülve spórolgatnál, parkolópályára téve az életed.

Amúgy a férjem mára már a négyszeresét keresi az én fizetésemnek, de anno még nagyon nem így volt, most csak ezért nem fogok tőle elválni, hogy nehogy gyakoris szűzfiúk aranyásónak tituláljanak :D