A férfiak 70%a teljesen feleslegesen van az interneten ismerkedési céllal?

Mert az azonos nemű szülő adja a mintát, ezért ha egy fiú apja alkoholista, akkor vagy ő is az lesz, vagy ha nem, akkor lesz valami nagyon fura kapcsolata az alkohollal, például soha egy kortyot sem, még azt is útálja, aki ránéz a pohár sörre, vagy olyan lányt választ, aki sokat bulizik, iszik, stb. Ha egy lány anyja nem törődik magával, nem nőies, a lány sem lesz az felnőttként, anyaként...Ezt lehetne még fokozni, hogy ki milyen sikeres, meg milyen hiedelmek vannak a családban...

Ebbe "beletanul" a gyerek, nem is úszhatja meg. Ez veszi körbe, beleivódik, felnőttként meg nem érti, hogy mi akadályozza abban, hogy boldog/szép/sikeres legyen.

Az lehet, hogy a külsőségeket meg tudják fogalmazni, de hogy milyen legyen a személyisége, azt tuti nem. Max olyan szinten, hogy legyen kedves, odaadó, tudjon fűzni-mosni-takarítani, szeresse a kutyákat...

De nyilván, ahogy telik az idő, változnak az igények, míg a huszonéveseket a külső foglalkoztatja elsősorban, mondjuk negyven éves korban már az embereknek van egy kiforrott személyisége (jó esetben), önismerete, és tudja, hogy mit vár a másiktól és ő mit tud nyújtani, és billen a mérleg a belső javára. És akkor már valószínűleg van tapasztalata is.

Egyébként elég szomorú, hogy nem ismerjük a jó kapcsolatot, én meglehetősen illúzióvesztett vagyok, én sem hiszek benne, hogy létezik.

Ki kell álljak az állatok mellet, ők is adnak nagyon sokat! Persze értem, amit mondasz. De miért marad valaki olyan mellett, aki ilyen szemétül bánik vele? Most rendben van, ha van gyerek, akkor egy ideig miatta lehet ezt tűrni, de miért engedik meg ezt emberek?

"Mert az azonos nemű szülő adja a mintát, ezért ha egy fiú apja alkoholista" 2 dologra gondolhatsz. Vagy minden mintát az adott szülő ad, vagy csak a rosszat. Ha minden mintát az adott szülő ad, abban az esetben miért van rengeteg olyan lány aki pl életében nem mosogatott még és tizen-huszon éves, hiszen anya biztos csinálta még a milleniumiaké is. (Nem azért nem a fiúkat kérdeztem mert a lányokba állok bele, de mivel a szülői mintaképzésről beszélünk és mivel sok a válás és válás során jellemző az anyai elhelyezés talán sok esetben a szögbeverés a falba sokszor elmarad).

"ha egy fiú apja alkoholista, akkor vagy ő is az lesz, vagy ha nem, akkor lesz valami nagyon fura kapcsolata az alkohollal, például soha egy kortyot sem, még azt is útálja, aki ránéz a pohár sörre, vagy olyan lányt választ, aki sokat bulizik, iszik, stb" Hu talán kicsit személyeskedhetünk is, ennyiben még nem sérülök meg. Az én családomban volt egy két alkoholista, vagy sűrűn kocsmázós. Ennek ellenére én nem lettem az, és nem mondom hogy nem iszom egy kortyot sem soha, vagy nem voltam még részeg mert... hát szerintem 1-2 alkalommal mindenki volt már és mindenki volt rosszul másnap, de semmi ilyen nincs mint amit leírsz. Nem vagyok oda az italért. Nem mondom, hogy ha ismerősökkel összeülünk szűz kristálygejzírt ások a kertjükben és azt sem, hogy teljesen tombolok meg bulizok. Ez valahogy nem az én világom.

"hogy milyen legyen a személyisége, azt tuti nem. Max olyan szinten, hogy legyen kedves.."

Igen, de ettől többet szerintem nem is lehet. Mármint, hogy mi legyen a kedvenc színe és hogy mi legyen a kedvenc sorozata... hát azért az.. az szerintem még az ilyen embereknek is őrült lenne akik 50-100 kritériumot állítanak.

Huhh hát nem tudom. Nyilván tapasztalata lesz, és nyilván másabb lesz idővel, de ha belegondolsz lényegében 40 éves kor legtöbb esetben az életed fele és a másik fele inkább a leépülés mint a fejlődésé. Nem azt mondom, hogy el kell kaparni 40 év felett mindenkit, de 20 éves korra azért valamennyire illik tisztában lenni magaddal és azzal hogy mit szeretnél és talán azt hogy ez mivel jár. Akarhat bárki Instagram modell-t de akkor ne csodálkozzon, hogy a barátnőjére napi 100 ember ír és küldenek neki képet erről arról. Talán a mérleg 2 nyelve, ha az ha te sportos pasit akarsz mondjuk akkor nem árt ha azért te is sportolsz és fordítva. Mert ha a pasid nagyon komolyan veszi, akkor mondjuk nem biztos hogy ott lesz heti egy vacsi a nem tudom hány mischlen csillagos helyen mert akkor ő mondjuk evés előtt otthon megkajál mischlenben vacsiztok majd ő megint vacsizik mischlen után.

"Egyébként elég szomorú, hogy nem ismerjük a jó kapcsolatot" Hát ezen nagyon jót mosolyogtam. Nem ez a szomorú, hanem rajtunk kívül több millióan vagy milliárdan nem ismerik. Talán közös pont bennünk, hogy én sem hiszek benne, de én a házasságban sem ami a következő lépés.

Persze, tudom szeretetet ad az állat, de sok esetben a párod is. Vagy legalábbis gondolom azért választja valaki azt az embert, nem azért mert nagyon jó a reggeli gofrija.

Megszokásból, és ragaszkodásból. Egy rossz kapcsolatból is ugyan olyan nehéz kijönni mint egy jóból. Amúgy ezeket leírva én sem értem, de tényleg van ilyen. Van egy házasság ahol a 2 ember (hallomás alapján) van hogy egy két napig nem is szól egymáshoz csak úgy. A férfi elvan a maga kis világában(gondolom), a nő meg tart egy kutyát 3 macskát meg 2 madarat és elvan velük. Mondták, hogy beteg lett a kutya és jobban aggódott érte mint a férjéért. Azért ez is egy szint...

21-es

Nekem is ez a tapasztalatom!!

22-es de igen van különbség a férfi felhozatalban a külföldiek esetében. Nem véletlen, hogy sok magyar nőnek külföldi a barátja. Már én sem magyarokat keresek, sok nő van így. A magyar férfiak mentalitása, meg hozzáállása jaj, nagyon balkáni.

34-es

Nagyon sokszor igénytelenek, nem nyugat-európai férfi módon gondolkodnak, azt gondolják, hogy alanyi jogon jár nekik egy magyar nő, ha meg visszautasítást kapnak, akkor elküldenek a fenébe. Nem rendelkeznek erős karakterrel, azt gondolják, hogy azért nem jön össze velük egy nő mert nincsen pénzük, ez nem igaz, hanem a mentalitás miatt. És a másik, hogy a magyar nőket elveszik a külföldiek előlük, hát oka van... mert tőlük megkapják azt, amit a magyar férfiaktól nem.

32-es, vagy nagyon elbeszélünk egymás mellett, vagy tényleg személyeskedésnek vetted az alkoholos példámat, és emiatt kezdtél váltani erre a lekezelő hangnemre. Ha az utóbbi, akkor az alkohollal való fura kapcsolat már be is igazolódott.

Nem az számít, hogy a családodban volt-e alkoholista, keresztapád, nagybátyád, hanem hogy valamelyik szülőd az volt-e.

Kedvenc színe és sorozata? Nem a kollégiumi szobát festjük...

Én olyanokra gondolok egy komoly kapcsolatban, mert nyilván itt arról beszélünk, hogy pl hasonló nézetek valljunk, hasonlóan gondolkodjunk a pénzről, gyereknevelésről, munkamegosztásról, a kikapcsolódásról.

Példának, hogy értsd:

Ha a pasi minden szabadidejét horgászással, vagy motorozással, vagy focival, stb tölti, amit a nő nem szeret, nem érdekli, akkor ott bizony nem lesz sok közös program. Vagy ha én mondjuk jobban szeretem a nyugalmat, a csendes túrákat, a másik meg állandóan pörögne, fesztiválokra menne, az megint nem fog működni. Én mondjuk a liberális gyereknevelés híve vagyok, a másik szerint meg szigorúan kell fogni a gyereket, az megint csak vitákhoz vezet. Ha a férfi szerint a házmunka a nő dolga, akkor megint jobb előre tudni, mert ha én is így gondolom, akkor oké, ha nem, akkor kár tovább rabolni egymás idejét. Az embernek tudnia kell, hogy mit keres. Az utolsó két példa olyan ellentét, amivel nem lehet egymás mellett élni.

Kedvenc színe, ne röhögtess!

Amikor azt írtam, hogy nem ismerjük a boldog kapcsolatot, azt nem csak rád és magamra értettem, hanem úgy általában az emberekre. Ha volt már hosszabb párkapcsolatod, és együtt is éltél valakivel, akkor előjönnek a tipikus problémák. Most nem fél évre gondolok, hanem évekre. Az együttélés során ismered meg igazán a másikat és magadat is, hogy mit mennyire tolerálsz, vagy nem. 20-25 évesen az első együttélésben még fogalma sincs senkinek, hogy milyen, közben tanulja meg, tapasztalja, hogy a másik egy más családból eltérő szokásokat hoz, össze kell csiszolódni. És ekkor jelennek meg a hozott minták is, hogy hogyan kezelem a konfliktusokat. Megsértődök, nem beszélek két napig, dühömben ordítok és szétverem a tükröt, vagy épp inni kezdek, elmegyek otthonról, bevágom az ajtó, vagy végig tudom hallgatni a másikat, félre tudom tenni az egomat, és képes vagyok rendesen beszélni. Az utóbbi a ritkább, aki nem ezt hozza, annak nem jön zsigerből. Az eredmény, hogy üldögélnek a langyos vízben, majdcsak lesz valami alapon, persze nem lesz, csak az idő telik.

35# Én férfi vagyok, de tényleg van abban valami amit mondasz. Nem olyan rég túráztam külföldiekkel és ég és föld a különbség. Jókedvűek, érdeklődőek és minden téren tök pozitívak a külföldi emberek. A csajok állandóan nevetnek, poénkodnak, csipkelődnek és egyszerűen jó a közelükben lenni. A férfiak pedig nyugodtak, férfiasak, vannak jó történeteik, szeretnek beszélgetni, flörtölni és nagyon illedelmesek. Még azok is tisztelettudóan viselkednek akik más kultúrából származnak (india, venezuela, kína, stb).

Szóval én megértem amikor egy nő sokkal inkább vonzódik egy ilyen férfihoz mint egy negatív, mindenkit lehúzó magyarhoz.

Nem beszélünk el egymás mellett, félreértesz. A személyeskedést úgy értem, hogy ennyit turkálhatunk az én életemben, nem sértődök meg érte hisz ez egy anonim oldal és talán én mint első kézből tapasztalt ember tudok nyilatkozni.

Nem váltottam hangnemet, szerintem a "személyeskedés" kifejezés miatt gondoltad ez.

"szülőd az volt-e" Igen, volt.

Értem mit mondasz, te te magad sem tudnád magad jobban definiálni mint, hogy szeretsz túrázni, kék a szemed és mondjuk odavagy az öreg halász és a tengerért. Ilyenre gondoltam, amiből volt is egy lista (pl ne legyen féltékeny az állatra, kutyás legyen ne macskás stb.).

Értem mit mondasz, de szerintem fontos az én idő. Vagyis nem sok tapasztalattal a hátam mögött, de szerintem az is sokszor probléma, hogy nem tudsz mondjuk napi 1-2 órát otthon lenni magadnak és csinálni amit szeretsz. Értem ezalatt, ha te szeretsz táncikálni a TV-t bömböltetve akkor ezt a szokásod elhagyod, és ezáltal rosszabb lesz a közérzeted. Vagy ha szeretsz nyugiban olvasgatni és snacket eszegetni akkor pedig ezt. Szerintem ennyi belefér egy napba. Nem véletlen, hogy sok házasság a koronavírus ideje alatt tönkrement, mert nem tudták egymást elviselni az emberek.

Persze, fontos hogy legyen közös érdeklődés, de szerintem bőven nem baj ha van sajátod amiben ki tudsz teljesedni és nem kell napi 24 órát együtt tölteni. Persze nem baj, ha eltudjátok tölteni, de ez bőven a kisebbség. Bulizásnál igazad van, de ha 2 bulis pár összeáll az egyik úgyis ki fog égni hamarabb, aztán a másik még menne csak nem akar a barátnő nélkül vagy akár megy is.

Persze én értem amit mondasz, de szerintem 2 tényleg felnőtt ember meg kell(ene), hogy tudja beszélni a nézeteiket. Ha pl én nagyon vaskalapos konzervatív vagyok, te pedig felvilágosult liberális akkor azért ott is meglehetne beszélni, hogy jó enyém a mosogatás fele, de a fiú gyerekek nem öltöznek úgy mint egy meleg és a lányoknak meg nem lehet kinn a mellük/seggük X korig. Így én is engednék a régi családmodellből, és te is a mindent "megengedünk a gyereknek"ből.

"Kedvenc színe, ne röhögtess!" Az is röhejes, hogy van aki hajszín alapján válogat, vagy szemszín alapján. Nem tudom, fekete hajjal is van szép lány és vörössel is.

Szerintem sokan nem a szokásokat hozzák a kapcsolatba, hanem a rá van hagyva dolgot aztán lesz ami lesz. Amikor meg összeköltöznek nem biztos hogy az egyik fél örül ha a használt zoknik a sarokba vannak dobálva. Ezt nevezhetjük szokásnak, de inkább ez a lesz ami lesz mentalitás szerintem.

"üldögélnek a langyos vízben, majdcsak lesz valami alapon, persze nem lesz, csak az idő telik." Na igen, ez amikor egyik sem mer lépni sem a váltás sem a változás felé. Ez tipikus annak az esete amikor a csávó elhordja mindennek a csajt, utána meg 1-2 hétig virágot hoz neki és kezdődik minden elölről. De talán van aki igényli is ezt, így legalább történik vele valami izgalmas az életében.

35 és 37.

Lehet van benne valami, de az is lehet hogy külföldieknek könnyebb megadni azt amire vágyik egy nő (anyagiakra gondolok), és ha még ki is néz úgy mint egy magyar pasi akkor egyértelműen őt választja. Amúgy összefutottam egy 18 éves sráccal még annó, és beszélgettünk. Mondta, hogy neki csak külföldi barátnői voltak 18 évesen. Nem volt csúnya a srác és Budapestről utazgatott hetente/kéthetente és a lányok is hozzá.

"azt gondolják, hogy azért nem jön össze velük egy nő mert nincsen pénzük, ez nem igaz, hanem a mentalitás miatt." Ezzel a problémával külföldön is szembesülni bőven. Nem véletlenül van arról 100 és 100 videó és hozzászólás bármilyen nyelven, hogy a tinderen nem válaszolnak a nők. Tehát ez szerintem nem csak magyar probléma.

Amúgy igen, a magyar búskomor nép... de mitől legyünk vidámak? Egy ünnepet ha tudtok mondani ami vidám. A himnuszon és a szózaton is inkább eret vág az ember, mint hogy vidáman és fellelkesítve menjen és tegye a dolgát. Azt pedig ne is feszegessük, hogy a keleti népek elég sokat huzzák az igát minimális pénzért, minden hülyeségre adót tesznek ki és ha ez még nem is elég akkor is amit befizet látja, hogy semmi nem lesz belőle. Nehéz így vidámnak lenni.

Hidd el, tudnám magam jobban definiálni, ezeken felül is és azt is, hogy mit keresek a másikban. De ez nálam nem olyan irányt vesz, hogy ki mit szeret olvasni, vagy mit szeret csinálni, hanem a beállítottság, a személyiség, a nézetek számítanak csak igazán. És van olyan, hogy nem tudsz valakivel közös nevezőre jutni, mert nem enged a negyvennyolcból, ha ez az élet fontos területein történik, akkor ott megbukik az egész. Fejlődni meg nem mindenki képes, vagy nem is akar, mert azt hiszik, hogy nekik nincs rá szükségük.

Nézd, én tapasztalatból beszélek, nem csak tippelgetem ezeket az állításaimat. Nem vagyok már kezdő, kaptam hideget-meleget, az ember óhatatlanul tanul, ha egy kicsit is nyitott, és hajlandó elmélyedni a pszichológiában, rájön, hogy szinte mindenki defektes. Ugyanakkor könnyebb megérteni a másikat, függetlenül attól, hogy amaz nem nem is érti saját magát. De amíg valaki nem áll rá erre az útra, szerintem csak homályban él, érzi, hogy valami nem oké, de nem tudja, hogy mi, a másikat okolni mindig sokkal könnyebb, mint magunkba nézni. Én ezt átéltem, és az ismerőseim körében is tapasztalom.

Hogy ezt miért írtam le? Mert meggyőződésem, hogy saját magunk mélyebb ismerete nélkül egyszerűen nem vagyunk képesek normális kapcsolatot fenntartani, és boldog gyereket nevelni.

A 33-as hozzászóló is hasonlókat tapasztalt, mint én, a magyar férfiakkal kapcsolatban. Külföldön nem felesleges nyűg az önismeret, az emberek vidámak, közvetlenek, ez nem véletlen.

Az anyagiakkal, meg az életminőséggel nem lehet mindent magyarázni, mert itthon is vannak rendesen eleresztve férfiak, mégis seggfejek.

Az utolsó soraidban egy bántalmazó kapcsolatot írtál le.

Amit leírtam, nem zárja ki az énidőt, borzasztó, ha az embert megfojtják, mert a másiknak nincs semmi hobbija, állandóan velem akar lenni, fullasztó.