Mióta vagytok szinglik? Beszélgessünk, gyűljünk itt össze.

#40

Pedig egyszerűbb lányként összehozni, ez tény. Csak ha veszünk egy olyan példát, hogy odamész buliba egy sráchoz, és nem kertelve kijelented neki, hogy egy éjszakást keresel, az esetek nagyon elenyésző százalékában kapnál nemleges választ. Srác esetén meg kiröhögnek, rosszabb esetben még meg is aláznak az esetek többségében.

A másik, hogy amelyik pasinak sikerül olyat kialakítani egy lánnyal, hogy barátság extrákkal, az esélyes, hogy párhuzamosan több lánnyal is kialakított/kialakítana hasonlót, mivel megteheti, és él is ezzel a helyzetével. Persze biztos olyan is van, hogy a lánynak van esetleg több ilyen kapcsolata, de azt még mindig nem tartom olyan gyakorinak, mint az előbbit. Szóval az a kijelentésed így nem állja meg a helyét, hogy számra pontosan ugyanannyian vannak barátság extrás dologban, csak akkor, ha feltételezzük az 1-1 relációt, de a valóságban ez nincs így.

"Pontosan ugyanannyi férfi van barátság extrákkal, mint nő. Számra pontosan ugyanannyi, máshogy nem is lehetne. Józan paraszti ésszel kéne gondolkozni."

Igen, csak legalább tízszer ennyi férfinak lenne igénye ilyen kapcsolatra.

Ha már ennyire szereted a matekot, akkor valahol a barátság extrákkal kapcsolatra vágyó, magányos férfiak száma és a komoly kapcsolatra vágyó magányos nők száma egyezik meg (mínusz a férfitöbblet).

De mielőtt a férfitöbbletbe is belekötnél, az elfekvőben és szociális otthonokban lévő 80-90 éves nénik száma ugyanúgy megegyezik azoknak az örök szűz férfiaknak a számával, akiknek akár 25-30-40 évesen sem volt még semmilyen szexuális kapcsolata.

#42

'Némelyik pasi' alatt azokat értettem, akiknek ez a kapcsolat kialakítás nem ütközik nehézségekbe, ergó megteheti, hogy több vasat is tartson a tűzbe. És ha ezt fent is tudja tartani egy ideig, akkor a kérdés már csak az számára, hogy minek legyen kapcsolatban egy személlyel, ha párhuzamosan megteheti ezt nem kapcsolati kereteken belül egyszerre többel. Pont nem azokat értettem alatta, akiknek amúgy is problémásabb a kapcsolat kiépítés, ők simán egy darab kapcsolattal is megelégednének. Én pl az utóbbiba tartozom.

Az hogy nekem konkrétan mennyi esélyem van vagy sem, az attól függ, hogy ki az, aki érdeklődik irántam. Mert ha azt veszem, hogy akik érdeklődnek, azok baromira nem az én célcsoportom, akkor jah, esélyem az nem sok. De a saját baráti köröm férfi tagjait is elnézve, ez nem csak az én egyedi személyes problémám, igaz nem reprezentatív minta, de az férfiakra leszűrt általánosságot ebből a halmaz tapasztalataiból vontam le.

Kb 3 éve vagyok egyedül, nem is keresgélek, eléggé befordultam. Még nem vagyok rendben, tuti megint valami bántalmazó baromba futnék bele. Sajnos a hosszú egyedüllét meglátszik az emberen, hiába adott a jó külsőm, látszik rajtam a bizalmatlanság, és hogy nem tudok kapcsolódni másokhoz. Annyira bénának érezném magam, ha flörtölnöm kellene, jesszus.

39/N

"Hogy lehet ezt arra fogni, hogy melyik nembe tartozunk, amikor több ezer másik férfinek/nőnek sikerült."

Ilyenkor megjelenik lelki szemeim előtt Csernus doki vagy Puzsér a saját kis stílusában amint elkezdi osztani üvöltve az észt egy kongói kobaltbányásznak, hogy "Ne fogd a bőrszínre meg a születési helyre, B+! Simán lehetnél Content Manager Assistant, több ezer németnek meg svédnek sikerül.

"Na akkor, amikor belátod, hogy nem a téged körülvevő tényezők befolyásolják azt, hogy neked van kapcsolatod nőkkel vagy nincs akkor leszel képes akármin változtatni (feltéve, ha szeretnél)."

De az engem körülvevő tényezők befolyásolják, amik egy részén tudok változtatni. Például eljárhatnék gyakrabban, akár minden pénteken és szombaton pubokba. Az évente 104 esély arra, hogy valami összejöjjön. Egy baj van csak vele. Mivel rohadtul INTROVERTÁLT ember vagyok, ilyen helyekre kizárólag azért járnék el, hogy megtaláljam azt a nőt, akivel kialakulhat egy ilyen kapcsolat, utána pedig ugyanolyan örömmel hagynék fel egyik pillanatról a másikra ezzel a számomra fullasztó életformával, mint amilyen örömmel otthagyja a mekit a bölcsész, ha végre felveszik őt a szakmájában.

A legtöbb embernek egyébként a középiskola, egyetem majd egy olyan munkahely adja a keretet, ahol vegyesen vannak minden nemből (fiatalok is) és a munkakörülmények alkalmasak a beszélgetésre.

Azt minek neveznéd, hogy szocializálódni járok ki a dohányzóba úgy, hogy nem is dohányzok, mert még ezt az esélyt is megadom az ismerkedésre? Én nem teszek érte?

"Szóval valamit tudnak, valamit jól csinálnak, pedig az elmélet szerint nem mehetne nekik, mert férfiak."

A te gondolatmeneteddel az a baj, hogy nem egészében vizsgálod a rendszert, mint mikrokörnyezet, makrokörnyezet és, hogy minden mindennel összefüggésben van és minden mindenre hatással van.

A piramis csúcsának reflektorfénybe állításával akarod levezetni, hogy ha ők képesek rá, akkor te is képes lehetsz rá, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy amíg a rendszer szabályait nem változtatod meg (amihez egy emberként kevés vagy sokszor még befolyásosként is), addig jobbá kell válnod, mint azoknak, akik jelenleg a csúcson vannak.

Kinek a nehezebb egy munkáltató-beosztott kapcsolat kialakítása? Aki felad egy hirdetést és csak válogat a sok jelentkező közül, majd tesztelgeti a jelölteket és végül kiválasztja a számára legjobbat? Akivel lehet, hogy rosszul jár, mert holnap nem megy be dolgozni, de még mindig elő tudja venni a második legjobbat.

Vagy a dolgozónak, aki küldözgeti az önéletrajzát ezer helyre és talán behívják valahova, de még akkor se biztos, hogy őt választják?

Vannak keresett hiányszakmák, ahol a "nyúl viszi a puskát" és fejvadászok keresik fel a leendő alkalmazottakat. De matematikailag lehetségesnek tartod, hogy úgy az egész trend megforduljon és a munkáltatók könyörögjenek a munkavállalók kegyeiért?

Na látod. Ezért nehezebb a férfiaknak.