Mióta vagytok szinglik? Beszélgessünk, gyűljünk itt össze.

4 hónapja lassan

19L

Sajnos nincsenek barátaim, ezért baromira örültem, amikor lett végre egy élettársam, és reménykedtem benne, hogy le lett tudva a probléma végre-valahára. De nem, év elején szakítottunk. Azóta vadászom a következőt a Tinderen, de most már tudatosabban megnézem, hogy ki jöhet szóba, részben ebből kifolyólag még nem jött még olyan, akire első látásra azt mondtam, hogy ebből tutira lesz valami. Meg olyan is van, aki szimpatikus, és már régebb óta leveleztünk, viszont randira még nem hívott el, pedig nem lakunk olyan messze egymástól.

24/L

"És, akik régóta vagytok egyedül, mit tesztek amikor elkap ez a szörnyű magány?

Mivel, milyen gondolatokkal vidítsam fel magam? :/"

24-es vagyok (6 év). Nálam az a leghatékonyabb, ha a kapcsolatok negatívumaira gondolok. Akár az olyan velejárókra, amik csak számomra negatívak, akár azokra a kapcsolatokra a környezetemben, amelyek egyértelműen, a benne lévők szerint is rosszak, hogy azokban mik vannak (bántalmazás valamilyen formája, megcsalás, nők házicseléddé válása, alkohol, egyéb függőségek stb.). Ilyenkor egy kicsit jobb, legalább ezekből is kimaradok, nem csak a jóból...

Azért nem tudok rá konkrét választ adni, mert attól függ, honnan nézzük. Tinikoromban idealistán álltam hozzá, a tökéletes lányt kerestem volna a tökéletes párkapcsolatra, aminek az lett az eredménye, hogy nem lett senkim.

Utána lejjebb adtam az igényemet, ami alatt nem azt kell érteni, hogy olyanokkal jöttem volna össze, akiket ne tartanék vonzónak. Nálam soha nem ez volt a szűk keresztmetszet. Van egyfajta látnoki képességem. Nem spirituális, inkább intuitív, racionális értelemben.

Olyanokkal jöttem össze, akiknél régen azért nem próbálkoztam volna, mert 90%-os pontossággal tudtam, hogy mi lenne a kapcsolat eredménye.

Mindig tisztelettel bántam mindenkivel, viszont bántotta az erkölcsi érzékemet, hogy belemegyek olyan kapcsolatokba, amikről tudom, hogy nem lesz jövője. Viszont nagyon hiányzott már, hogy legyen valakim. Ha csak rövid időre is.

Erről pszichológuson kívül nem tudtam kivel beszélni.

Úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy továbbra is nyitott vagyok, de már egyre kevésbé hiszek benne, hogy valaha lenne nekem is igazi társam. Ugyanakkor mivel férfi vagyok, számomra a legnehezebb összehozni egy barátság extrákkal kapcsolatot (amit nőknek pedig a legkönnyebb). Úgyhogy 3 lehetséges variáció van.

A. Eljön az igazi (aminek kisebb az esélye, mint a lottó ötösnek).

B. Továbbra is belemegyek hazugságon alapuló kapcsolatba, amiről tudom, hogy nincs jövője, csak hogy legyen társam.

C. Kizárólag barátság extrákkal kapcsolat, ahol leszűkítjük a lehetséges feltételek számát kizárólag a testi vonzalomra, így nem kell sem megfeleltetnem a másikat a saját komplex személyiségemnek, sem saját magammal meghasonulnom.

De mivel a B-re van a legtöbb esélyem, mint eddig is, szemen köpni meg nem akarom magam, így marad a magány. Amit nem bírok, így mindig bele megyek olyan kapcsolatokba, amikben folyamatosan sérülök.