Szép vagyok ergo hülye picsa is?

Lehet, hogy sokan elérhetetlennek tartanak téged, vagy lehet, hogy nekik ez úgy jön le, mintha te dicsekedni akarnál a nyelvtudásoddal meg az ösztöndíjaiddal. Vagy egyszerűen csak frusztrációt váltasz ki bennük. Szerintem pl. az ösztöndíjaidat simán kihagyhatod legalább az ismerkedés elején, oké, hogy nyilván büszke is vagy magadra, de ez sokak szemében karrierizmust is jelenthet, vagy azt sugallhatja, hogy tipikus "geek" vagy, ha ezeket emeled ki, nem pedig mondjuk azt, hogy mekkora társasági lény vagy. Remélem, érthető a lényeg. Semmit sem ártó szándékkal írtam, de számomra is elgondolkodtató lenne, ha pl. egy lány az ismerkedés elején az egyetemi ösztöndíjait kezdené el sorolni.

De az elején azt írod nincs problémád a férfiakkal. Többes számban, ergo már volt több pasid is. Akkor miért nem velük maradsz meg? Miért írod utána, hogy mégis van problémád, akkor most mivan? Okoska :)

Az itteni válaszokból is látszik, hogy milyen intellektuális szinten van némelyik pasi... Ne mondd el, hogy ösztöndíjad van mert az nem érték, mondd inkább, hogy igazi partiarc vagy mert az nagyobb erény... :'D Ebből is látszik, hogy még nem igazán tudnak felérni ehhez a szinthez, még mindig a gyenge, irányítható, butácska házitündére az álom aki semmi nagyot nem akar elérni az életben.

Úgy gondolják, hogy jobbat érdemelsz náluk, ami így is van, nem értem miért pazarlod az idődet ilyenekre. Keress már jobbat.

#15: Nem ezt mondtam. De most őszintén: tényleg az a legfontosabb egy esetleges párkapcsolat szempontjából, hogy ki milyen ösztöndíjakat kapott az egyetemen? Ha bárkinél rákérdeznek a végzettségre, senki nem fogja felsorolni, hogy "nekem ilyen és ilyen ösztöndíjaim voltak/vannak". Tőlem sem kérdezte meg soha senki, hogy milyen minősítésű volt a diplomám, és ha megkérdezték a végzettségemet, sosem azzal jöttem, hogy "nekem jeles volt a diplomám", meg hogy "itt és itt jelentek meg a tanulmányaim", ismerkedéskor sem kötöm ezeket senkinek az orrára. Ha megkérdezik, mi a végzettségem, elmondom, és nem ragozom tovább. Érdekes módon akárkivel ismerkedtem, senki nem kezdte el sorolni pl. az esetleges egyetemi ösztöndíjait, még úgy sem, ha nyilván szóba került, hogy ki mit tanul, vagy mi a végzettsége. És nem, nem sérül meg az egóm akkor sem, ha tudom, hogy mások sokkal többre vitték nálam.

Tanuld meg, a férfiaknak semmi sem jó! Ha nem beszélnél idegen nyelvet, akkor meg az lenne a bajuk, hogy műveletlen vagy. A három meg már túl sok. Mégis ki és milyen jogon dönti el, hogy mennyit "kell" tudni?