Félénk férfiak! Ha tetszik nektek egy nő, el meritek hívni randira? Ha nem, hogyan jelzitek, hogy érdekel titeket? Vagy inkább a kezdeményező nőkre bízzátok magatokat?

Nem tudom hány éves vagy, de eléggé tini gondolkodású.

Egyrészt ahány szituáció, annyiféle reakció... Utcán nyilván nem úgy fogsz ismerkedni, mint egyetemen, munkahelyen, ahol kényszerűen is egymás társaságában kell lennetek.

Utóbbi helyen gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségek, viszont a hátránya, hogy ha lelepleződsz, akkor mindig ott lesz a másik, utcán valószínűleg sosem találkozol újra vele.

Viszont utcán meg elég fejlett szociális készségek kellenek, hogy egy kisebb standup show-t nyomjál ahhoz, hogy később tudj fordítani a dolgon.

Én amúgy azt tartom (férfiként), hogy kezdeményezzen az, akinek fontosabb, hogy az adott illetővel legyen, vagy legalább megadja az esélyét neki.

Egy hősszerelmes típusú férfi, aki nőket utasít vissza, mert bele van zúgva x-be, akkor növesszen tököt és menjen oda x-hez, mert akármi is lesz az eredmény, legalább a kételyek megszűnnek.

Ugyanígy egy extrém válogatós nő, akiben alig van férfi, aki 2-3 évente megmozgat benne valamit, az szintén szedje össze magát és valahogy hívja fel magára a figyelmet. Akármi is lesz az eredmény, legalább tovább tud lépni, nem fog még hónapokig, évekig reménykedni.

Én férfiként azért fogadtam meg, hogy soha nem fogok kezdeményezni nőnél, mert teljesen felesleges. Nem tud nekem senki mutatni (nem a neten névtelenül hazudni, hanem mutatni) olyan kapcsolatot, ahol a férfi kezdeményezése nem csak egy formális valami volt a nő jeleire adott reakció ÉS az a kapcsolat hosszútávon is boldog és nem egyoldalú...

Persze rengeteg életvitelszerű szingli nő van, aki pont azért szingli évek óta meg nem jön össze neki semmi, mert számára a kapcsolat arról szól, hogy kihasználja a férfit. Ha nem, akkor meg azt várja, hogy az az 1%-ba tartozó férfi leszólítsa őt.

#46: Ez az, amit ha 10 évvel korábban tudok, akkor nem itt tartanék. Mindig megfigyeltem a környezetemet és elemeztem a dolgokat. Túl későn jöttem rá, hogy mennyire tévúton jár a legtöbb férfi aki a vagyont hajszolja vagy a külsőségeket domborítja ki magán.

Természetesen ez nem úgy értendő, hogy a több pénz ne jelentene előnyt vagy az igényesebb, ápoltabb külső.

Ez csak azt jelenti, hogy vagy bejössz a nőknek vagy nem. És azért nehéz objektív információt kapni, mert a férfiak is sokféleképp látják a dolgokat.

Vannak, akik annyira mamlaszok, hogy nem veszik észre, nem veszik tudomásul, mennyire lúzerek voltak fiatal korban és emiatt mennyi nő meglehetett volna nekik, akik felett elsiklottak, aztán jött a karrier meg az akármi és úgy érzékelik, hogy emiatt kellenek a nőknek, tehát ez kell a nőknek, közben meg tinikorban is végigdughatták volna a fél sulit.

Vannak a másfajta mamlaszok, akikre jobban hatottak a nőknek szóló mesék, mint a nőkre és egy igaz szerelemre vágyó hősszerelmesek, azok, akik körül legyeskedik egy csomó jó nő, de nekik az az egy kell, az a különleges, akitől pillangók repdesnek. És megtalálják 1000-ből is azt az egyet, aki majd kihasználja őket.

Vannak azok, akik annyira szeretetéhesek, hogy nem vágják le, hogy mi a színjáték és mi az igaz. Az ilyenek hiszik azt, hogy a prostituált beléjük szerethet vagy hiszik el még a nagyon teátrálisan megjátszott női orgazmusra is, hogy az mennyire jó a nőnek. Esetleg még 30 körül is hisznek abban, hogy a menstruáció kizáró ok, hogy szexeljenek. Az ilyenek szintén hihetnek abban, hogy ha pénzük van, kigyúrják magukat, stb. akkor az érdekből közelítő nők őszinte érdeklődésből közelítenek.