Véleményed szerint mi a baj az ismerkedéssel manapság és mi tette ilyenné?

"Ha a nők hajlandóak lennének legalább egy kicsit arányosabban felosztani maguk között a férfiakat, akkor mindenkinek könnyebb dolga lenne"

Ez nem így megy. Nem felosztjuk a férfiakat, hanem beléjük szeretünk. Neked könnyebb dolgod lenne, lenne pina, nekem nem, olyannal kéne szexelnem, akit utálok.

Nem nagyok az elvárások: VANNAK elvárások. Már párszor leírtam az oldalon, de nem szokott tetszeni.

Elhiszem, hogy a férfiaknak nehéz. De nem a nők teszik nehézzé nekik, hanem a média, és hogy nem "engedelmeskednek" a médiának.

Ezt úgy értem, hogy nekem nőként születésemtől mondják, mit hogy kell csinálni. Miért vagyok ronda, hogy viselkedik egy nő, a médiában - ami ekkor még nem a net - azt láttam, hogy minden nő sovány és hosszú hajú. Mindegy, mi a szerepe, lehet kemény démonvadász, egyszerű szomszédlány, vagy szupercuki dalra fakadós hercegnő, mindenki hosszú hajú, és sovány. Csak a ruhája és a hajszíne más.

Ha megnézitek a 2000-es évek környéki romantikus filmeket nőknek, ott a nő is, a férfi is 10-es vagy legalábbis "top". A férfiaknak szóló "szerezzünk csajt" filmekben a pasi átlagos vagy ronda, a nője csodaszép. Igazából az számomra rejtély, hogy a férfiakat mennyire befolyásolják más férfiak, engem totál befolyásolnak más nők, és a barátnőim is szoktak inspirálódni nőknek szóló filmekből. (Én pl. a Doktor Szöszi után elkezdtem kickboxolni, mert mindig akartam, de nem mertem.)

De a férfiakat vagy nyugtatja, hogy a Kevin James-nek, Jonah Hill-nek, Jay Baruchel-nek is van nője, tehát nem kell semmit csinálni, vagy csak elfogadják, hogy vannak olyanok, hogy Chris Evans, de ők így is elegek.

Igen, régen biztos, hogy könnyebb volt, mondjuk apámnak. Ezt én bizonyíték nélkül elhiszem. Mert régen a férfiak, mint kollektíva, leszarták, hogy néznek ki. A nők meg akartak családot, gyereket, hát ez volt a választék.

Itt képzeljétek el azt, csak egy "thought experiment", hogy most MINDEN nő összebeszél, világszerte, hogy leállunk a borotválkozással. Visszanő minden szőrünk, láb, kar, fanszőr, fenékszőr, has, mellkas, bajusz, egybeszemöldök, minden. Nem lehet egyik nőt sem rábeszélni a borotválásra, nem lehet titokban leborotválni, mindenki szőrös. Engem nem érdekel, ki mit csinálna, magatokban gondoljátok végig, hogy ti mit csinálnátok, kellene-e nő vagy nem. Egyedül, vagy választani a rosszból.

Mostanra viszont kiderült, hogy az embereknek nem kell rossznak maradniuk. Kívül-belül lehet fejlődni.

Ugyanígy igaznak veszem, hogy a társkeresőn hány % nőnek kell hány % férfi... nos, fenn el van magyarázva. Ez nem azért van, mert a nők válogatósabbak, hanem mert a nőkkel szemben mindig elvárás volt, hogy szépek legyenek. A férfiaknál ez most kezdődik el.

Magadból kell kihozni a legtöbbet. Ha végigmegyek az utcán, sokkal több nőt látok, aki arctól függetlenül a legtöbbet kihozza magából. Ehhez nem kell plasztika meg cicababának lenni, az már más.

Nem kell autó, lakás meg pénz. (Aranyásóknak igen, de most emberekről beszéljünk.) Ha egy férfi kihozza a külsejéből és a belsejéből a legtöbbet, akkor elhiszem, hogy vele az élet nem stagnálni fog, hanem hogy lehet együtt fejlődni. A férfiak nagyon rá vannak kattanva, hogy anyagilag mit adnak, pedig a belsőre kéne ráakadni. Mert az nagyon szomorú, mikor társkeresőn lepukkant Józsi rossz helyesírással azt nézi, neki mi jut, és nem néz végig saját magán, hogy ő mit tud adni.

"Ha a nők hajlandóak lennének legalább egy kicsit arányosabban felosztani maguk között a férfiakat, akkor mindenkinek könnyebb dolga lenne"

Ne haragudj, de ilyen baromságot rég olvastam. Mert szerinted az evolúció, a gén állomány továbbadása így működik igaz? Kedvességből nők ezrei fognak ronda pasik lábai előtt heverni, mert azok képtelenek becsajozni. Úristen.

#24: Szerintem az érvelésedben van két bökkenő is.

Az egyik, hogy a férfiak mozgástere az önszépítés terén igencsak korlátozott. Persze, ha valaki pocakos, le lehet fogyni, meg lehet izomépítésbe fogni, de ha valaki nem jóképű, azzal legfeljebb csak egy plasztikai sebész tud mit kezdeni. S szerintem a férfiak legalább fele a nők döntő többsége számára egyáltalán nem jóképű. Hiába megy el fodrászhoz vagy testépítő szalonba, egy társkeresőn azonnal kihull a szűrőn, ha meglátják a képét.

A másik, hogy a nők számára a külső egyébként sem elég. Magabiztosság, sármosság, humorérzék mindenképpen kell, hogy egy nő az első randin egy férfit vonzónak találjon. Aki szorongó, pesszimista, introvertált személyiségű, annak nagyon kevés esélye van az első találkozáskor jó benyomást kelteni. S ezen úgyszintén nehéz, majdnem lehetetlen változtatni. El lehet járni pszichológushoz, meg lehet jógázni, de radikális személyiség-átalakulásra a felnőttkorban legtöbbször már nemigen van lehetőség.

S mindezzel már ki is alakul egy ördögi kör. Aki nem jóképű, és nem is magabiztos, humoros, az éppen a párkeresési kudarcok miatt 25-30 éves korára jó eséllyel még pesszimistább, még zárkózottabb lesz. Ennek következményeként a nők számára egyre kevésbé lesz vonzó. Ezek a férfiak kihullanak a rostán és helyzetük egyre reménytelenebb lesz a párkeresésben. S nem kevés ezen férfiak aránya, szerintem minimum 20%.

Régebben a felnőtt nők számára jóval kisebb lehetőség volt válogatni, különösen 30 fölött, s így idővel ezek a férfiak is "elkeltek". Manapság viszont annyira sok a 30 fölötti elvált férfi, s annyira könnyű az internet révén kapcsolatba kerülni velük, hogy joggal érezhetik a kevésbé vonzó külsejű középkorú nők is, hogy válogathatnak, nem kell kompromisszumot kötniük. Így a fent említett férficsoport végül egyedül marad. Ebben az a durva, hogy ezek a magányos férfiak szinte biztosan boldogtalan, keserű életet élnek végig.

26:

A kommunikacio szoft skill. Tanulható, fejleszthető. Aki pedig 25-30 éves korára semmit nem ért el, az ne gondolja már hogy a kulseje miatt nem foglalkoznak vele a nők. 30 évesen egyetemeken tanitottam, céget alapítottam, 4 kontinensen éltem már, lakásom volt amit én vettem. Céljaim, és energiam azok megvalositasara. Gyakorlatilag annyi nővel voltam amennyivel nem szégyelltem, pedig kulsore jó ha 6/10 vagyok.

#27: Félreértettél: én nem a kommunikációról beszéltem, hanem a személyiségről. Ahhoz tehetséges színésznek kell lenni, hogy valaki kommunikációs trükkökkel meggyőzően elfedje a valódi személyiségét. S egyébként sem lehet egy életen át színészkedni. Aki megjátssza magát és magabiztosnak, lazának mutatkozik, pedig belül egyáltalán nem az, azon rövid idő alatt átlátnak a nők. A humorérzéket szintén nem lehet tanulni. Az introverzió pedig nagyon stabil személyiségvonás, nem lehet rajta változtatni.

Sajnos az élet nem úgy működik, hogy mindenki sikeres lesz az életben, mint te. Vannak jó sokan, akiknek a szakmájukban a "közepesen sikeres" szintet sem sikerül elérniük, hiába próbálkoznak, egyszerűen mert nem elég tehetségesek és/vagy nincs elég szerencséjük. S napi 8-10 órát eltölteni egy munkahelyen, ahol egész nap azzal szembesítik az embert, hogy elégedetlenek vele, ha megszakad is, nem éppen az önbizalomépítés melegágya. Az ember válthat munkahelyet, de ha a sokadik helyen is ezt éli meg, akkor nehéz a sikerért való küzdelmet nem feladni. S ha ehhez párkapcsolati sikertelenség is társul, akkor végképp nincs mire önbizalmat építeni.

28 Ezeken is lehet fejleszteni, amiket irtal. MINDENEN lehet fejleszteni, ha valaki nem konkretan autista, de az emberek eleg kis resze az. Az introvertalt szemelyiseg nem egy hatraltato tenyezo, nem jar feltetlenul szorongassal. En is introvertalt ember vagyok, es nem okoz gondot a kommunikacio, a small talk, ha pedig konkret adott temarol kell beszelni (pl munkahelyi megbeszeles) akkor plane semmilyen gondom nincsen. Uj tarsasagban 1-2 het alatt beilleszkedem es barkivel barmirol tudok beszelgetni.

A visszahuzodo jellem szinte mindig a szorongas miatt van, nem azert nem tud valaki beszelni valakivel, mert szimplan nem tud, hanem mert leblokkol, mert tart a masik negativ velemenyetol. Ezen pedig lehet javitani.