Nagyon rossz, felszínes ember lennék, mert nem jöhetnek nálam számításba a kövér pasik? 20N

Elnézést a csúnya fogalmazásért, kifejtem mire gondolok.

Szóval kb 16 évesen úgy gondoltam nem számít a külső. Össze is jöttem egy olyan sráccal, aki nem bővelkedett túlzottan a külső értékekben, a 180 centijéhez kb 110 kiló volt (nem izomban), és nem is volt egy adonisz.

Viszont belső értékekben sem... Kihasznált, nagyon rossz szexuális élményeket okozott nekem, az akkor életkori sajátosság miatt eleve instabil önbizalmamat teljesen lenullázta.

És ott eltört bennem valami. Azóta nem bírok (akár csak kicsit is) kövér pasira ránézni, sőt, átestem a ló túloldalára, volt már 190 cm fölötti, 65 kilós barátom. Egyszerűen hiába próbáltam legyőzni ezt a "fóbiát", ha meglátok egy nagyobb sulyú pasit egyből megundorodom, eszembe jutnak a szagok, a latvány, és minden élmeny, ami az exemhez kötődik. Járok pszichológushoz, de egyszerűen ez az ízlésem mintha teljesen berögződött volna, és nagyon rosszul érzem magam miatta, hogy amúgy rendes pasikat el kell utasítanom, mert nem tudnám nekik megadni azt, amit érdemelnek.

Számomra a szexben az a lényeg, hogy őrüljünk meg a másikért, égjünk a vágytól, és imádjuk egymás testét. Viszont ezt az "eset" óta csak az (akár betegesen) vékony pasiknak tudom megadni.

Mi a baj velem? A pszichológus majd segít, vagy örökre ilyen maradok?

(Mielőtt valaki kérdezi, én magam sportos alkat vagyok, kis felesleggel, de csinosnak mondanám magam)