Rossz személyiségű, csúnya nőknek miért van párjuk, ha szép, odaadó és vicces nőknek nincs?

Mert a szép nők férfiszámba se vennék azt aki a nála csúnyábbnak kellett. Magyarul jóval nagyobb igényeik vannak.

"Bezzeg az kell a csávóknak, aki a legapróbb dolgokért is hisztizik és lecseszi őket, de aki értelmesen meg akarja beszélni a dolgokat, illetve csak a tényleg komoly sértések nem esnek jól neki, na attól menekülnek."

Na bezzeg nektek meg a bunkó nárcisztikus csávók kellenek, mert tévesen azt hiszitek az jelenti a magabiztosságot, de aki értelmesen meg akarja beszélni a dolgokat, illetve csak a tényleg komoly sértések nem esnek jól neki, na attól menekültök.

Nem tudom... Én úgy gondolom, hogy nekem pont azért nincs, mert rossz személyiségű és csúnya vagyok. A környezetemben azt látom, hogy a többségnek van, és persze, hogy van, "megérdemli", mert velem ellentétben vagy nem ronda, vagy nem rossz a személyisége, de többnyire mindkettő kijelenthető. Szóval nem hinném, hogy az lenne a jellemző, amiről írsz.

Persze kérdés, hogy milyen korosztályról beszélünk, a középkorúaknál tényleg hihetetlen nők élnek kapcsolatban, miközben náluk jóval különbek elváltan, hosszú ideje egyedül. Az sem mindegy, hogy milyen férfiakról van szó és milyenek ezek a kapcsolatok, lehet, nem kérnének ezekből az említett jobb nők...

Ez "A rendes srácok miért nem kellenek senkinek?!" női változata. Megnyugtatlak, ha valóban olyan lennél mint amilyennek látod magad, lenne kapcsolatod.

Vagy, milyem tulajdonságaid vannak azon kívùl hogy szép, odaadó, vicces? Én nem ebben a háromban keresném a magányom okát hanem a többi tulajdonságban.