Miért van sok ember kiakadva azon, hogy sokan nem jönnének össze mentális beteggel?

Nekem vannak szorongásos problémáim, főleg testi rosszulléttől szoktam félni, egészen addig, amíg tüneteket gerjesztek magamnak. Hagyományos, szívroham szerű, fulladozós pánikrohamom nem volt, de olyan viszont már bőven, hogy ki kellett mennem a levegőre, mert azt hittem el fogok ájulni, és 100 felett volt a pulzusom. Nem bírom a levegőtlen, meleg, és ezek mellé túlzsúfolt helyeket. Hipochonder is vagyok, és fóbiásan félek a hányástól kicsi korom óta.

A személyiségem is minimum "fura", még ha klinikai szintet nem is ér el a dolog. Önbizalomhiányom is masszívan volt, amit régebben sok sértődéssel juttattam kifejezésre, viszont soha nem féltékenykedtem, és nem fojtogattam senkit a szeretetemmel, nekem is nagy igényem van személyes térre.

Nos, 7 éve párkapcsolatban élek, és nem teszem tönkre a párom életét, nem vagyok rá alkalmatlan és lehet velem menni szinte bárhová, imádok utazni, szeretem a koncerteket, szeretek várost nézni, sétálni, éttermezni, strandolni...stb. Kis rugalmassággal és megértéssel el lehet érni, hogy jó társaság legyek, és ne fajuljanak el a szorongásos gondjaim.

A saját példámon is látszik, hogy mi a probléma a te gondolkodásoddal: Vaktában ítélkezel, lenéző vagy, és rengeteg esetben, rengeteg embert illetően biztos, hogy nincsen igazad. Egy töredékinformáció alapján levonsz messzemenő következtetéseket.

Neked elég annyi, hogy van valami mentális problémája az embernek, azonnal alkalmatlannak nyilvánítod kapcsolatra. Pedig a mentális problémáknak rengeteg formájuk és szintjük van, széles skálán mozognak, így az is széles skálán mozog, hogy az adott személy mennyire alkalmas kapcsolatra.

Mentális betegségem van, és párkapcsolatban élek. Nem tartom erőszakkal magam mellett a páromat, tehát ha akart volna, már leléphetett volna. Beszélgettünk is erről, nagyon sokat, és ő maga döntött úgy, hogy marad. Elkezdtem egy terápiát is, amelynek az elején (ahogy feljöttek a régi traumák) még rosszabbul voltam, de biztatott, hogy folytassam, és meg is lett az eredménye. Szerintem jelenleg több önismerettel, tudatossággal rendelkezem, mint egy olyan egészséges ember, akinek sosem voltak lelki problémái. Nekik nem volt szükségük arra, hogy jártassá váljanak a pszichológiában.

Azt mindig látom, hogy mennyi stigma övezi ezeket a zavarokat.

Amúgy: az ember mehet akárhány terápiára, élhet a legtudatosabban, megtehet mindent - tökéletes úgysem lesz. Ha mindig azt várod, hogy kész legyél valamire, akár egy kapcsolatra, akkor elszáll fölötted az élet. A tett halála az okoskodás, tudod.

" Most mondjam azt, hogy nálad meg erős empátiahiányt érzek? "

Nálam biztos nem, de párkapcsolatra nem keresek sem beteg, sem labilis, sem ilyen-olyan komplexusokkal küzdőt. Nem Teréz anya vagyok.