Azzal egyetértetek, hogy a depresszió és a mentális betegségek nem igazi betegségek, hanem társadalmi konstrukciók és így hamissá válik az a mondás, hogy depressziós ember ne akarjon kapcsolatot?

A mentális betegségek léteznek. Biokémiai okai vannak. A depressziónak is. A depressziót ne keverd a rossz kedvvel, és nem fog felvidításra elmúlni.

Ja, és depressziódat ne akard más nyakába varrni és ne mástól várd a megváltást.

#2. Hacsak nem vagy gyógyszer függő elvonási tünetekkel, nem tartom valószínűnek, hogy a falat kaparnák.

Ezek tényleg civilizációs betegségek, amik azért alakulnak ki, mert szarrá vagyunk hajtva, nehéz körülmények közt vagyunk szarrá hajtva, valamint tök egyedül vagyunk szarrá hajtva, plusz elhitették velünk, hogy a rambózás a menő/senkiben nem lehet egy fikarcnyit sem megbízni. Elég folytogató, nyomasztó légkör ez így. Ha belegondolsz (azt írod te is benne vagy), olyan ez, mintha egy első világháborús katona lennél, akinél kialakult a poszt traumás stressz szindróma - poszt trauma, ugyanis a "lövészárokban" vagy még mindig sajnos. Ahogyan régen is, most is vannak emberek, akikre ez csont nélkül hat és megbetegszik és olyanok is, akik a saját világukba menekülnek vagy éppen képesek a szívüket bezárni a borzalmak előtt. Mindenkinél más a megkűzdési stratégia.

A dolog szégyen foka, hogy elhisszük, hogy egyedül vagyunk. Lehet haragudni arra aki "egészséges", de inkább vissza kéne találnunk egymáshoz/nyitni egymás felé.

32/f

Én nem értek egyet. Anyukám depressziós lett. Egyedül én küzdöttem érte. (eltartottam, nem hánytam a szemre amikor elbringózta a végkielégítését, programokat szerveztem neki, egészséges ételeket vettem neki, beszélgettünk, öleltem, ringattam és érzésem szerint megtettem mindent ami erőmből telt) Ezek mind kevésnek bizonyultak. Bezáródott egy ajtó kettőnk között és nem tudtam áttörni. Nem akart elmenni szakemberhez bárhogy könyörögtem, végül már az élelmiszer üzletig sem volt hajlandó elvonszolni magát. És bármit, hogy szerettem? Meggyógyult? Hát nem!

Az egésznek az lett a vége, hogy én is depresszióba süllyedtem. És tudod mi volt ennek a slussz poénja?

Az, hogy nekem viszont egy szerető párom van, akinek végig kellett szenvednie ugyanezt. És akkor már nem azzal vigasztalod magad, hogy de hát van aki szeret engem a világon, hanem iszonyú bűntudatom volt, hogy még élek és pazarlom az idejét, pedig nálam jobb embert érdemelne, nem egy ilyen romhalmazt. Ölelgethet, szeretgethetett, vonszolhatott akárhova, nekem nem járt a más fejembe, csak az, hogy keresni kéne az életből egy vészkijáratot.

Kérdező én azt mondom, ha nincs valós tapasztalatod, akkor ne ítélkezz mások felett. A depresszió sokkal rosszabb egy kis mélabúnál, nem látjuk racionálisan a helyzetünk, és bár a szeretett teljes légkör sokat tud segíteni a felépülésbe, de csak a szeretet ereje egy Disney filmben jelent megoldást.

Depressziónak 2 oka van, testi ok például a szerotonin átvivő képesség megváltozása, tehát a "boldogsághormon" nem jut el a célpontba ezért hiába kéne boldognak lenned, nem vagy az.

Ez általában kombinálva egy külső behatással, társadalmi v élethelyzetből adódó. Példának okáért a legtöbbször már elég a munkahelyi stressz is.

Hiába van ott a szerető másik fél, attól az agyad nem fogja jobban átvinni a szerotonint, és a munkahelyre is be kell járnod. Persze a megoldás az h változtatsz az életeden (pl. keresel vmi olyan munkát amit szeretsz, vagy ahol több szabadidőd van, elköltözöl messze v bármi ami kizökkent) és ez sokszor megoldja a problémát gyógyszer nélkül is. De sokszor gyógyszer is kell.

Olyan ez mint az influenza, 99%ban elég h otthon maradsz egy hétig és sokat alszol. Néha olyan magas a lázad h már lázcsillapító kell. Aki meg ostoba, és bejár dolgozni, közben tömi magát gyógyszerrel az nagyon lassan gyógyul meg és esetleg további szövődményei is lehetnek.

A pszichológiai betegségek mint ahogy a testi betegségek is egy jelzés az agytól h vmi nagyon nem oké és változtass az életeden.

#5. Lecsesz a főnök, ideges leszek. Magamba fojtom, mert meg kívánom tartani a munkám. Mivel ideges vagyok, hibázok, amiért lecsesz a főnök, még idegesebb leszek, még több energiát fektetek abba, hogy visszafojtsam, ezért még többet hibázom. Minél tovább maradok ebben az ördögi körben, annál mélyebbre süllyedek, lehet kiraknak, mert annyit hibázok vagy mert lezúzom a főnököm vagy belebetegszem a stresszbe.

Persze. Egy állandósult és kialakult kórkép esetén hiába mondják, hogy jajj, csak egy kis szeretet kell az már jóval nehezebb, mint az elején rövidre zárni a dolgokat, de végülis ezt kellene.

Az ember és a hormonháztartása egyensúlyra van ki találva gyárilag, ennek fentartásáért pedig az ember felel. Aránylag kevesen születnek ilyen betegségekkel, nyilván nem róluk van szó.

Ha az elmém én vagyok, a testem meg a kocsim, és már 70.000km óta olajat kellett volna cserélnem, de én megyek tovább, mert az a menő, had füstöljön, kerregjen csattogjon, de ha a kocsim kirohad alólam, akkor sajna az az én hülyeségem és mint olyanért én fizetek meg érte.

32/f

A depressziónál agyi elváltozások is történnek, azaz betegség. Akkor alakul ki depresszió ha az agy nem termel eleget valamiből (most nem jut eszembe a pontos neve) és ezért vannak olyan tartalmú gyógyszerek amikbe ez benne van. Tehát a gyógyszer az nem azért van mert az jókedvet okoz mint ahogy az a közhiedelemben van, hanem egy bizonyos anyag van benne amit az agy valamiért nem tud előállítani. Egy nem depressziós embernél ezért is van hogy semmilyen változás nem történik ha bevesz egy antidepresszánst, mivel neki azok az anyagok eleve ott vannak az agyában.

Én is benne voltam ebben a betegségben. Végig ott volt mellettem a legjobb barátnőm aki szeretett, velem volt, elmondta hogy rá mindig számíthatok, erre ki akartam nyírni magam. A pszichiátrián is néha mikor bejöttek a szüleim mindig bíztak abban hogy javulok, hiszen ők végig támogattak és szerettek, mégis mikor arra a heti 1 órára bejöttek akkor is csak meredtem magam elé. Úgyhogy erre nem elég a szeretet. Nekem a második fajta gyógyszer vált be, annak köszönhetem hogy itt vagyok, máskülönben a szeretteim mellett is öngyilkos lettem volna.