Ti mit ereznetek ha kiderulne a parotokrol, hogy depresszios?

"ha olyan sulyos lenne, hogy segitsegre van szuksege" és az "azt hiszitek rola, hogy o a vilag legvidamabb embere" kapásból kizárja egymást.

Aligha vagy olyan jó színész, hogy egy általad említett súlyos szituációt le tudj hosszútávon tagadni... vagy ha igen, akkor az a kapcsolat olyan is volt. Gyanítom soha nem voltál még ilyen helyzetben, ne is legyél, de ha valójában kapcsolat az a kapcsolat, akkor ez nem így működik. Valahol biztosan kiütközik, nem tudod leplezni annyira.

Ezt nem lehet évekig titkolni, pláne, ha súlyos. Nem hiszem, hogy előttem ne válna nyilvánvalóvá már az ismerkedés/kapcsolat elején, ha valaki komolyan lelki beteg. Ideig-óráig ezt lehet titkolni, de egy többéves párkapcsolatban, ahol elengedi magát, és mély beszélgetések zajlanak, ott nem tudom elképzelni, hogy ne lennének jelek.

Ha mégis így lenne, hogy utólag tudom meg, akkor inkább magamat érezném kínosan, hogy nem figyeltem rá jobban.

gondolkozz el pontosan, mit jelent, amit leírtál.

nem érzi jól magát, és nem mondta el neked. nyilván nem túl jó érzés. azon gondolkoznék, ha annyira jó a viszonyunk, hogy nem vettem észre.

nézz szét a neten, mit jelent a diagnózis. nincs kedve semmihez, minden sok erőfeszítésbe kerül. ha ennek ellenére te aktívnak, sikeresnek, odaadónak láttad, akkor ez annak lenne a jele, hogy igenig nagyon igyekezett.

úristen, dehogy eltitkolni! boldogulni. megőrizni a kapcsolatait, a munkahelyét. menni valamerre.

az egész biztos, hogy nem akadnék ki azon, hogy egy "orvos"/pszichológus mit mond a barátomról, hiszen elvileg én jobban ismerem, mint egy teszt. tőlem mondhatnának rá bármilyen klisédiagnózist. nem mintha olyan változatos eszköztáruk lenne megállapítani ezt.

innen adja magát a kérdés, hogy pontosan hogy "derült ki"? elmentetek egy pszichiáterhez, mert... (miért is?), és ő ezt mondta? vagy van egy pszichológus ismerősötök, aki titokban figyelte, esetleg hallomás alapján elkezdte csóválni a fejét, hogy no lám, ez depresszió?

szerintem nagyon ártalmas, hogy a hosszú ideig tartó rosszkedvnek, kedvetlenségnek adtak egy ilyen divatos nevet. ami semmi többet nem jelent, csak ennyit. és akkor a nép elborzad, hogy xy depressziós.

igen, vannak nehezen boldoguló emberek, megvan ennek az oka is, meg az is megvan, hogy mit lehet tenni, hogy jobb legyen. én mellőzném a nagy szavakat, mint szakember meg kóros meg gyógyítás.

az is erős, ha egy emberre, aki rosszkedvű, de jókedvű szeretne lenni, azt mondod, hogy becsapott, amiért még sincs olyan jó kedve, mint ahogy te láttad rajta. ha úgy akarja, akkor ez magánügy.

még egy asszociáció jutott eszembe, ami szintén röhejes. mintha te úgy gondolnád, hogy na most jól rajtakaptad, hogy belül szomorú.

Zanzásítva tehát szakítottál vele, nehogy ő szakítson veled. Ez igen! Tükörfényes logika.

Egyébként meg bármilyen hihetetlen is, a mai depis nemzedék legnagyobb ellensége a glutén. Néhány évtized múltán felismerik majd ezt, majd akkor emlékezz rá, hogy hülyének néztél, amiért ezt mondtam.

4-es vagyok.

szóval a másik oldalon állsz. használd, amit az előbb írtam arra, hogy felmentsd magad.

ha még beszélőviszonyban vagytok, esetleg elmondhatod neki, hogy azért szakítottál vele, mert szégyellted magad (és itt nem is kellene azt mondanod, hogy a depresszió miatt, csak hogy pontosan miben voltak nehézségeid.)

legközelebb pedig bízz meg annyira a barátodban, hogy kinyílsz előtte. én is szeretek elébe menni a dolgoknak. egyszer elmentem odáig, mikor attól féltem, hogy elhagy valakiért, aki bátrabb, nagydumásabb, hogy egyenesen bemutattam neki valakit, aki ilyen karakter. gondolhatod, milyen jó érzés volt, hogy ezek után is velem maradt. sőt, el is mondtam neki még aznap este, hogy hogy éreztem magam ezalatt a találkozó alatt.

persze az se biztos, hogy célravezető, ha a figyelmét mindig a kínos pontjaira irányítod. olvasd el a hogyan legyünk boldogtalanok? c. könyvet.

és gondolkozz el liz hurley tanácsán, aki azt mondja, sose sopánkodj a pasidnak, hogy milyen vastag a combod.

Maga a tény kezelhető számomra, a kamuzás viszont probléma lenne. Korrektnek azt tartom, ha az ismerkedés elején elmondja a másik. Volt már ilyenre példa az életemben, és kamuzásra is. (Kamuzáson nem a jókedv magára erőltetését értem, hanem ha pl. megkérdezem, akkor letagadja. Erre nem lehet kapcsolatot alapozni.)

Mindez csak elmélet, mert sokat olvastam a depresszióról és felismerem.