Szakítás után normális az az érzés, hogy egyedül marad a ember? Vénlány leszek?

28 éves vagyok. Most ért véget egy igen rövid, de felkavaró kapcsolatom. Mély érzelmek fűznek hozzá, szeretem nagyon. De tudom hogy jobb így, mert ő mentális betegséggel küzd. Ő szakított, mert azt gondolja, hogy én hosszú távon nem tudnám ezt tolerálni. Az a helyzet, hogy mióta együtt voltunk valóban romlott az állapota. Azt mondja szeret, de így nem ehet közös jövőnk. Sajnos akárhogy fáj, igaza van. Valószínűleg nekem kellene eltartanom, mert a munkahelyeit nem tudja megtartani. Közös gyerek is valószínűleg mentális betegséggel születne. Még is úgy fáj. Rövid kapcsolat volt, pár hónap. De sokkal mélyebbek és intenzívebbek az érzéseim , mint bármelyik egykori párom iránt.

Azt érzem, hogy egyedül maradok. 28 évesen van esélyem megtalálni a társam? Vagyis nem vagyok elkésve? Hogy tegyem túl magam ezen az egészen? Egy teljesen új világot láttam meg vele, más szemszögből nézek sok dolgot. Viszont nem tudom, hogyan felejtem őt el. Nem sajnáltatni szeretném magam. Csak ötleteket tanácsokat szeretnék.

28/N