Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után normális, hogy nem bírok egyedül lenni a lakásban és rokonokhoz menekülök?
Nekem is megfordult a fejembe,hogy de jo lenne par napra hazamenni. Csak nem opcio,mert nincs hely.
en takaritottam :D
Teljesen normális.
Anyukádhoz és a nővéredhez.
Ne viccelj.
Kihez,ha nem hozzájuk?
Kire tamaszkodjon az ember,ha nem a családjára?
Megfogsz vele birkózni, ebben biztos vagyok. :)
Ha ehhez némi segítségre van szükséged,hát legyen, de a problémáidat te fogod megoldani, csak te oldhatod meg.
Nem maradtál egyedül, hisz írod,ott a családod. :)
Fel a fejjel :)
Mi történt?
Mivel vágott át?
Van bűntudatod a történtek miatt?
Hitegetett mindenfélével, már a közös jövőt terveztük és nyakig benne is voltunk, mikor mindenféle kifogást talált, hogy miért nem fog menni. Végül egyszerűen csak felszívódott és még szakítani sem volt bátorsága, nekem kellett kimondanom, pedig beledöglöttem.
Nem érzem, hogy kéne bűntudatomnak lennie, mert mint utóbb kiderült, ő nem volt hozzám igazán őszinte és elejétől fogva tudta, nem lesz közös jövőnk. Ennek ellenére folyamatosan azt mondogatta, hogy én vagyok számára az igazi és hogy velem akarja leélni az életét. Tulajdonképpen elhitette velem, hogy annyi csalódás után végre megtaláltam azt az embert, akiben bízhatok és mellettem lesz. Végül ő okozta életem legnagyobb csalódását.
normális.
Én is hülyén érzem magam, mert mi is pár hete szakítottunk..és még mindig szenvedek.
Ha anyum nem segít, akkor "ráakaszkodom" a barátnőmre, vagy a bátyámra :D
Egész jól viselik :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!