Ha már azt érzem normális állapotnak hogy egyedül vagyok és a párkapcsolat gondolatától is megborzongok akkor bekattantam?

Nem bekattanás, egy állapot. Menj szakemberhez, ha zavar.

Például mikor egy gyerek úgy nő fel, hogy soha nem adnak neki csokoládét, s nagyobb korában megkínálod, azt mondja nem szereti...

Én 23 évesen érzem ugyan ezt, ebben a helyzetben. Sokszor látok párokat és el sem tudom képzelni, hogy valaha én egy emberhez úgy viszonyuljak. Valaki a nyakamba akaszkodjon, hozzámérjen, megöleljen, mert annyira engem akar és szeret? Nem tudom ezeket hova tenni. Komolyabb érzelmeket vagy testiséget meg valami idegen képzeletnek látom.

Hozzáteszem, nem vagyok önbizalomhiányos vagy hasonlók. Egyszerűen soha nem jött össze semmi ezen a téren, egy rossz álom az egész. Jól érzem magam nő nélkül is, megszoktam ezt az állapotot.