Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Előbb-utóbb minden nő gyereket akar? Mennyi lehet ténylegesen az, aki ellenállhatatlan biológiai késztetésből akarja, nem pedig társadalmi elvárásból?
Tehát akinek már annyira bizsereg a méhe (vagy nem tudom ilyenkor egy nő mit él át), mint mikor valakinek valami nagyon viszket vagy hasmenése vagy vagy tüsszentenie kell. Tehát aminek ki kell törni valahol, különben ha nem sikerül, akkor megkattan és olyanokban nyilvánul meg, hogy a kutyáját-cicáját hívja majd prütyimütyi babócának, vagy gyerekekkel kezd foglalkozni, hogy ha sajátja nincs, akkor legalább másokéban kiélhesse az anyai ösztönt.
Mert tényleg a világért sem szeretnék senkinek beleszólni a saját meggyőződésébe, viszont ha van egy párom, aki esetleg Vitya tenyészprogramja miatt vagy mert a szülők, nagyszülők nyomják a "legyen már (déd)unokám" mantrát, esetleg a barátok, kortársak megcsaládosulása miatt vagy média meg női magazinok "sztárok akik 40 fölött szültek" nyomására "dönt" úgy, akkor azért kár lenne egy amúgy jól működő kapcsolatot beáldozni.
Viszont ha tényleg minden vágya a gyerek, akkor ne sodródjon az árral, mert én soha nem fogok akarni, kevés dologban vagyok 100% biztos, de ebben 14 éves korom óta megingathatatlanul és töretlenül. Legyen vége most, vagy el se kezdődjön semmi.
Viszont akkor nekem kell számításba venni, hogy mennyi olyan nő maradt, aki tényleg nem akar gyereket és őket hogyan lehetne kiszűrni annál diszkrétebben, minthogy direkt módon felhozom a témát?
Én nő vagyok, de őszintén nem értem, egyáltalán hogy van meg valakiben a szaporodási ösztön.
Nincs bajom a gyerekekkel, szeretem a MÁSÉT, de ha belegondolok, milyen szenvedések árán jött a világra...!
Nem értem, hogy vágyhat arra valaki direkt, hogy terhes legyen, szüljön. Ráadásul úgy hallottam, hogy mindkét módszer baromira fájdalmas, és császár esetén még hallgathatod is a momzilláktól, hogy "hát de te nem is vagy igazi anya".
A kutyákkal, macskákkal összehasonlítani meg hülyeség a gyereket. Természetesen odafigyelek az állataimra, szeretem, babusgatom őket, DE még így sem igényelnek annyi figyelmet, mint a gyerekek. Annyi, hogy ha új állatot hozol, akkor meg kell tanítani a szobatisztaságra, parancsszavakra, de még így sem kell vele annyit foglalkozni, mint egy embergyerekkel. Az állat már az első nap elvonul, alszik a kosarában, a gyerek meg van, hogy 2 évesen sem alussza végig az éjszakát, és ezáltal a szülők sem. Én meg imádok aludni.
Egyébként van párom, elvileg ő sem akar. Legalábbis ezt mondta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!