Előbb-utóbb minden nő gyereket akar? Mennyi lehet ténylegesen az, aki ellenállhatatlan biológiai késztetésből akarja, nem pedig társadalmi elvárásból?

Én nem tudom, mi üt néhány nőbe, de ezt én is megfigyeltem. Én inkább ahogy cseperedtem, a kislányos nagycsaládos vágyakból eljutottam a realitásig, hogy csak olyan szülő tudnék lenni, amo miatt égne a pofám és ahhoz sincs sok kedvem a sok idegen gyerekre vigyázás után. Egyrjobban undorít az anyaszerep. Közben meg látom ezt a sok vadbarmot, aki a csupasz valagára egy inkompetens szar pasi mellé akar kölköt úgy, hogy magát sem tudja eltartani. És mindig a szellemileg toprongy szaporodik a leglelkesebben.

Sajnos ismerek olyan nőket is, akiket normálisnak tartottam, aztán 30 felé elszállt az agyuk és ráerőltették az aktuális párjukra a gyereket, mikor meglett, nyakig belebuzultak és mindenbe magasról szartak, amíg ott lettek hagyva. Itt az oldalon is megy a hiszti, hogy apa miért nem segít, aztán a kommentekből szép lassan kiderül, hogy apa rohadtul megunta a gyerekhisztit és inkább felcsinálta az asszonyt, hogy elfoglalja magát valamivel e ne picsogjon a qrva kölök miatt, akivel amúgy csak addig számol, amíg nem lesz iskolás. De hogy hogy fpg tanulni, milyen felnőtt lesz, milyen családban, hogy lesz saját otthona, "azt majd megoldja".

Szerintem a racionálisabb oldalról közelítő nők nem fognak változtatni egyhamar a véleményükön. Okos nő akkor szül, ha van erre egyedül is pénze és nem csak azért lesz a gyerek, hogy néha gügyizzen vele, amúgy meg lepasszolja, amíg éli a világát és/vagy addig is ráfog mindent, hogy azért nem szexel, azért nem dolgozik, azért nem viselkedik felnőttként...

#1

Szép summázása ez a témának.

#Kérdező

Az én családomban leginkább a társadalmi nyomás volt a domináló tényező. Nagymamáim mindketten ezt válaszolják erre, hogy "Azt úgy kell" meg "Ez a természet rendje" - illetve egyikük még azt, hogy "Nagyapád akarta annyira" - bár igaz ami igaz, ő sosem volt a "lelépős" figura, nagymamám konkrétan háztartásbeli volt, mert annyi pénzt keresett pluszmunkákkal és túlórázásokkal.

Anyámnál valami ideológiai okot sejtek, ahogy minden tette mögött van egy sajátságos ideológiai elképzelése, legyen az család, szerelem, munka vagy egy idegen ember útbaigazítása. Amolyan "Ez a helyes út" felfogás, ami nem társadalmi nyomás nála, hanem amolyan belső indíttatás, próbál mindig helyesen cselekedni, pozitív lenni ilyesmi - ami persze nem mindig megy, van egy olyan érzésem, hogy tőle van az öröklött hajlamom a bipolaritásra.

Nagynéném pénzért és a gyerektartásért csinálta (és mivel a férje ilyen fővezér volt aki ráadásul szereti a gyerekeit meg is adja neki azt a pénzt amit kért), illetve testvérem feltehetően meddő, így nála ez a kérdés nem áll fent. Több női rokonom (mármint közeli) nincs. Távoliaknál van még olyan akinek azért van gyereke, hogy magához láncolja a mai napig (a "gyerek" 55 éves), meg egy olyan ahol simán csak nem védekeztek normálisan. Ironikus, de még ők lettek a legjobb szülők.

No vagyok, soha nem akartam egy pillanatig sem gyereket, ha minden igaz, lehetett volna, de tudatosan nem lett. De en hetero letemre mas voltam.

A tobbi noben ha sajnos nem is mindig az anyai oszton, de kodolva van, hogy muszaj. Kulon kell valasztani a remelhetoleg nagy resztol, aki tenyleg vagyik ra.

Csak ugye vannak rossz anyak, akiknel nem ertem, mi a fenenek szultek. Van, aki a ferfit meg akarja fogni. Van, aki azt hiszi, a pocsek kapcsolata megjavul. Van, aki nyomasra. Es van, akinek ez jar. Aki tetszelegni akar az anyasag szerepeben.

Megis, talan ezek a rossz anyak is a termeszet parancsara engedelmeskednek, szaporodnak.

A jo peldakrol nem beszeltem, persze, hogy nagyon sok van.

Egy biztos. Tilos szulni olyannak, aki nem akar, vagy rabeszelni a not, ha o nem.

En nagyon szerencses vagyok, a parom sem akar, akivel meg en idosebb anyuka lehetnek.

Bár nekem már van gyerekem (abszolút nem tervezett), de sosem akartam és be is bizonyosodott, hogy igazam volt.

3/3 barátnőm nem akar, pedig túl vagyunk a 30-on és hosszú párkapcsolatban vagyunk (egyikünk 16 éve pl)

Nem akarok gyereket, de nem értem, hogy ha cukinak látok valami kisállatot, az miért feltétlenül azt jelenti, hogy kiélem rajta az anyai ösztönömet.

A környezetemben inkább az "ez az élet rendje" szaporodás folyik. Mintha el sem gondolkodnának, hogy "lehet olyan, hogy nem szülök gyereket?".

Amúgy szoktam cuki gyerekeket látni tévében meg az életben is, de ez továbbra sem jelenti azt, hogy kell egy itthonra.

Na, akkor én vagyok itt a kivétel a válaszolók között :D Én nagyon is akartam gyereket, mindig nagy családról álmodoztam, és ez nekem belső vágy volt. De soha eszembe nem jutott volna pénzért vagy társadalmi elvárásból, vagy hogy "megfogjam a pasit" szülni (eleve nem is mertem volna szülni olyannak, aki nincs már "megfogva"). A környezetem most van abban a korban, hogy egyre többen vállalnak gyereket, és mondjuk körülöttem a pénzügyi vagy a "pasit megfogni" érvek egyáltalán semmilyen szinten sincsenek jelen, de a társadalmi nyomás meg a szülőktől-nagyszülőktől érkező elvárások már inkább. De akik engednek a szülői nyomásnak, ők már 30 előtt "lebabáznak", merthogy ugye a szülők is nyomatják a "jaj, sose látom már az unokám" dumát. Aki 35-40+ vállal gyereket, úgy vettem észre, hogy előtte is szeretett volna, vagy legalábbis, nem zárkózott el a gondolattól, csak valamiért nem úgy alakult, szóval nem hiszem, hogy ebből a szempontból olyan hatalmas meglepetések tudnak érni, ha jól kiismered az illetőt.

Egyébként szerintem az egy tökéletes stratégia, hogy direkt módon felhozod a témát. Már az ismerkedés legelején. Én se voltam szívbajos az első randin megbeszélni ezt az aktuális jelölttel, nem árultam zsákbamacskát, és arra se volt szükségem, hogy más húzza az időmet.

Ha nem is minden nő, de a legtöbb szeretne gyereket. A nők életük során két dologért tesznek meg mindent: először hogy ne legyen gyerek, utána pedig, hogy legyen.

Sokan az anyagi biztonsághoz kötik a szülést, ami egy bizonyos szintig teljesen érthető és felelősségteljes dolog. De egyre többen esnek át a ló túloldalára és irreálisan magasra teszik a lécet, amit persze nem tudnak megugorni. Egy gyerek mindig pénzbe kerül, ez nyilvánvaló. De sokan a saját gyerekkorukat akarják kompenzálni. Gyerekkorában nem kapta meg a legújabb Barbie babát, amit a barátnők igen? Középiskolában nem tudott népszerű lenni, mert az ő szülei nem tudták megvenni meg a "menő" cuccokat? Nem járhatott külön angolra, ahova a barinők is csak a jóképű fiatal tanár miatt jártak? Na majd az ő gyereke ezt mind megkapja. Ha meg nem 100% hogy ezt meg tudja adni, akkor inkább nem is kell gyerek.