Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonévesen mennyire nehéz elfogadni, hogy valaki soha nem fog kelleni a nőknek és élete végéig egyedül marad?
Figyelj kölyök,nyers leszek,de talán úgy megérted.Nem tudom,ki tett ilyenné,a jelen szempontjából nem is lényeges,de ezt nem érdemelted meg.
Minimum 5-6 évet elpocsékoltál az életedből.Még nem futottál ki az időből,de minél tovább vársz,annál nehezebb lesz.Keress egy pszichológust,ha más nem,az egyetemen iskolapszichó biztos van.Nem áltatlak,évekbe fog telni rendbe rakni az önértékelésedet,viszont,ha ragaszkodsz hozzá,hogy te nem érdemelsz meg semmit és úgyis-úgyse,akkor nem csak párkapcsolatod nem lesz,hanem normális életed se.
Hagyd abba a beteg hozzáállást,hogy naponta sulykolod magadba a baromságokat.A motiváción múlik minden.Keress egy lányt a rosszlányok.hu-n és próbáld ki a szexet(NEM fog elutasítani,a pénzed érdekli,nem te,szóval nyugi.)
Miután fejben rendbe raktad magad és van önbizalmad,nőt is fogsz találni.Nem kötelező,ha nem akarod,ne csináld,de most a legjobb úton haladsz az öngyilkosság felé.
Én ennyit tudtam "segíteni",innen már rajtad áll minden.
Nehéz gyermekkorom volt és nagyon sok rossz dolog történt velem és a testvéreimmel is. Viszont azt nem szeretném részletezni,hogy mi vagy inkább ki miatt.
Kb. 4-5 év lenne az az idő amíg mentálisan elfogadható állapotba kerülnék? Amikor már stabil lenne a helyzet?
Az egyetemen eléggé nehéz szakon tanulok és lehet,hogy olyan pályába kezdtem bele amiben nem igazán fogok tudni érvényesülni. Az egyetemen óra után többször is beszélgetem a tanárommal és megjegyezte,hogy a személyiségem nagyon nagy akadályt fog a jövőben elém állítani ezen a pályán, de középiskolában is ugyanezt mondta a tanárom.
Prostihoz egyenlőre nem szeretnék menni. Ott lenne bennem tudat alatt,hogy csak a pénzem kellett neki és lehet még mélyebbre taszítana. Viszont a hétköznapokban pedig levegőnek néznek a lányok úgyhogy egyáltalán nem vagyok jobb helyzetben.
A lányoktól kiskorom óta mindig is féltem és a közelükben sohasem tudtam feloldódni vagy normálisan viselkedni. Ők szinte soha nem szóltak hozzám én pedig nem erőltettem mert tudtam,hogy így nem okozok magamnak kellemetlen perceket. Ha tetszettem is valakinek ösztönösen elszégyelltem magamat és elmenekültem.
"Nehéz gyermekkorom volt..."
Ebben biztos voltam.
"nem szeretném részletezni"
Ilyet nem kértem,nem is tartozik rám.
"Kb. 4-5 év"
Passz.Ez nem fizikai sérülés,aminél saccra be lehet lőni a gyógyulás idejét,te lelkileg vagy törött.Ismertem egy srácot,az alkoholista apja eléggé taccsra tette,depressziós lett(nem rosszkedvről beszélek,konkrétan felkötötte magát,csak az anyja időben levágta).A mai napig (tizenéve) pszichológushoz jár,de "mindössze" két év alatt doki segítségével kipofozta magát.Befejezte a főiskolát,most Németországban él,valami számítástechnikai cég igazgatóhelyettese,megnősült,van egy kissráca.Szóval meg lehet csinálni,de a fejlődés egy folyamat.
"a személyiségem nagyon nagy akadályt fog a jövőben elém állítani"
Nincs önbizalmad.Mindegy milyen pályát választasz,ha nem hiszel magadban,akkor qrvanehéz lesz.
prosti:Te tudod,én azért javasoltam,mert egy normálisabb lány,aki vállalja a barátnő feelinget,talán meggyőzne arról,hogy nincs mitől félned.
Bevallom őszintén azt sem tudom, hogy mi az az önbizalom mivel nekem sohasem volt. Mindig is szégyelltem a kinézetemet és ez a mai napig is így van, nem tudom magamat elfogadni olyannak amilyen vagyok.
Valamilyen szinten a beletörődés is beszél belőlem viszont a másik oldalról pedig egyfajta félelem is hiszen egy pszichológusnál szembe kellene néznem a félelmeimmel és nem futhatnék el előlük mint pl. álmomban a lányok elől. Életem végéig meg nem élhetek így.Nagyon sokan mondták már nekem,hogy sokkal több van bennem mint amit el tudnék képzelni magamról de ezt senkinek sem tudtam elhinni.
"Életem végéig meg nem élhetek így."
Tulajdonképpen igen,de nagyon szar életed lesz.(Erre még visszatérek.)
A lényeg:A múltban élsz.A félelmeidet csak akkor tudod legyőzni,ha szembenézel velük,a pszichológus meg azért kell,hogy ne egyedül kelljen végigcsinálnod a dolgot.(És azért is,hogy ne engedjen megfutamodni.)
Ha a jóisten szólna le az égből:
-Rázd már meg a tököd,fiam!Nem erre teremtettelek!
Te akkor is megkérdőjeleznéd a dolgot,mert nem mered elhinni,hogy lehetne másként is.
Ismertem egy fickót,aki hasonló volt,mint te.Nagyjából egyidősek voltunk(38 vagyok),barátnője soha nem volt,érettségi után nem tanult tovább,mert"ő úgyis hülye hozzá",segédmunkásként dolgozott(bele is rokkant).
Nem mondhatnám,hogy szerettem vele beszélgetni,lehangolt az állandó negativitása,pedig amúgy rendes ember volt.Neki is javasolták a pszichológust,persze nem ment el,azt mondta túl öreg már változtatni.
Tavaly feltűnt,hogy szokatlanul jókedvű,kérdeztem,mi van vele,azt mondta végre elszánta magát.Azt hittem orvoshoz fordul.Másnap a vonat alá ugrott.
Én nem tudok helyetted cselekedni,ha sokáig halogatod a dolgot,te is úgy fogod végezni,mint az a szerencsétlen.Állítólag nagyon sokat bántották gyerekkorában és mire felnőtt,elhitte magáról,hogy az élete nem ér semmit.Valahol sajnálom,ugyanakkor neki is lett volna lehetősége változtatni,csak gyáva volt élni vele.Azt hiszem,neki tényleg megváltás volt a halál.
Néha még ma is előfordul amikor kellemetlen dolog történik velem. De már egyre ritkább.
Soha senkihez nem volt egyetlen egy rossz szavam sem. Engem mégis mindig mindenki bántott, gúnyolódott rajtam. Valóban jól látod,hogy a múltban élek hiszen rám soha senki nem mondott egyetlen egy szép szót sem mindig csak a kritizálást kaptam mindenkitől. Görcsösen élek a múltban és elsősorban másoknak próbálok megfelelni,hogy másoknak ne legyen semmilyen oka gúnyolódini rajtam. De ez nem jó hiszen saját magamnak kellene megfelelnem.
"saját magamnak kellene megfelelnem"
Ámen.Felismerted a problémát,már csak tenned kell ellene.
Nem tudsz mindenkinek megfelelni,mert nem lehet.
Szétforgácsolhatod az erőforrásaidat,reménykedve,hogy ha jól viselkedsz,akkor nem fognak bántani.Ilyen alapon,járhatsz mindenhova villámhárítóval,attól rettegve,mikor üt be a mennykő.
Megéri?Megéri élőhalottat csinálni magadból,csak azért,hogy talán ne csúfoljon ki valaki,aki amúgy vagy észre vesz egyáltalán,vagy nem?
Nem tetszik,amit írtam?Nem bántani akarlak vele,de amíg fáj,addig van remény.Addig nem vagy teljesen belefásulva.
Lehet másokra mutogatni,felelősöket keresni,duzzogni a sarokban,mint a gyerekek,mert ez nem igazságos.Valóban nem az,tényleg nem ezt érdemelted,csakhogy a világ nem fog hozzád igazodni.Nem fogsz kárpótlást kapni.Nincs isten,akit számonkérhetnél,hogy miért pont te.
Élni szeretnél?Akkor csináld!Kezdetnek,ha ki akarsz jutni a gödörből,hagyd abba az ásást.Még fiatal vagy,de az idő nem áll meg a kedvedért,úgyhogy ne várj tovább,mert nincs mire.Nem fog csoda történni,neked kell megtenni a nyitó lépést.Ne félj orvosi segítséget kérni,nem szégyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!