Tényleg ennyit számít a nőknek, ha egy férfi egyedül él, és nem lakótársakkal, szobatárssal vagy koliban?

Van egy félénk, szűz de nagyon szép 21 éves, vékony lány akivel már ismerkedek egy ideje neten, de elég langyi bangyi volt a vonzalma irántam + az ország másik végén lakik. Viszont tudott róla, hogy Budapestre fogok költözni nem sokára. Amikor közöltem vele, hogy pontosan mikor, tehát most júniusban fogok költözni, akkor is csak annyit írt vissza flegmán, hogy "és mihez kezdjek ezzel az információval?", tehát ilyen full érdektelen volt. Aztán valami olyasmit írtam vissza erre, hogy "csak mondom, hogy teljesen egyedül fogok bérelni egy legénylakást Pesten, nem lesz szobatárs, nem lesznek lakótársak, meg semmi ilyesmi. Semmilyen zavaró tényező nem lesz. Ide bármikor jöhetsz és akkor és úgy szeretkezhetünk, ahogy és amikor csak akarunk". És erre meg, varázsütésre teljesen megváltozott az érdeklődési szintje. Tetszett neki a szex ötlete is. És így már innentől teljesen másként tekintett rám, igazi férfi voltam a szemében.

Tényleg ennyire előny lenne a nők szemében, ha egy férfi legalább egy saját albérletre meg tudja keresni a pénzt? Tényleg ennyire hozzá vannak szokva a sok lúzer lakótársakkal élő pasikhoz, akik mellett alig lehet magánélete? (A mamahotel lehetőségét direkt nem is említettem, csak azért, hogy a kérdésből kitűnjön, hogy azokra a férfiakra vonatkozik akik már nem "anyuci pici fia", csak csóró ahhoz, hogy saját lakhatása legyen)