Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők ti összejönnétek olyan férfival, aki még 34 évesen is egyetemre jár?
Sosem dolgoztam még, a szüleim cégének a rám eső részesedéséből élek. Sok dologhoz értek (elméletben), de sosem éreztem úgy, hogy meg kéne méretteti magam ezekkel kapcsolatban, így azt sem értem fontosnak, hogy dolgozzak valamit.
Imádok biciklit, autót szerelni, illetve saját kézzel újitgatni a házam, szeretek tanulni és sportolni. Ezek a hobbijaim és ennek élek.
Már van egy közgazdász diplomám, amire azért volt szükség, hogy a későbbiekben tudjam kezelni a pénzem, emellett cég irányítással kapcsolatos tanfolyamot végeztem. De sosem éreztem úgy, hogy ezeket nagyon szeretném csinálni, csak muszáj volt.
Jelenleg keresem a helyem még a világban, jelenleg matematikát tanulok, de borzasztóan nehezen megy, így már elég sok ideje húzom, de nem akarom ott hagyni, mert a nehézsége ellenére nagyon érdekel.
Nem tervezem, hogy a családi céget átvegyem később, inkább egy kutatásért felelős saját részleget szeretnék a cégen belül működtetni majd, egyetemen rengeteg nálam jóval tehetségesebb emberrel találkozom, és kezdem átlátni, hogy a tehetségükben mekkora potenciál lenne, ha a pénz nem lenne akadály, ezért egy céges ösztöndíj program szerűen töröm a fejem és ennek a kivitelezésén. Persze ehhez még nekem is rengeteget kell tanulnom és tapasztalnom.
Nem vagyok kényes, akár fizikai munkát is szívesen végzek (nem pénzért csak magamnak hobbiból), ilyen körülmények között nagyon taszító, ha még soha életemben nem volt rendes munkám?
válasza:Mindevvel nincs semmi gond. Tanulsz, képzés magad, szerencsés vagy hogy megvan ehhez az anyagi háttered és a jövőben is lesz stabil bevételi forrásod illetve a megszerzett tudásra támaszkodva tudod bővíteni a céged.
Persze azoknak akik havi 180 ezertért robotolnak és nulla a jövőképük, egy nulla vagy de irigyek rád.
Szerintem egy normális nő örülne ha ilyen párja lenne. Mivel jobb aki az átlagbérért dolgozik és egyben toporog.
válasza: válasza:Ha csak az eredeti kérdésedet nézem, akkor én rögtön egy első diplomát végtelenig húzó, mamahotelben henyélő alak jut eszembe, akit nekem kéne majd eltartanom, tehát erre a válasz egyáltalán nem.
Viszont te egészen más tészta vagy, nyilván nem egy szokványos eset a tiéd, de nem vagy elveszett lélek, a kétkezi munka az én szememben pl kifejezetten szimpatikus. Jelenlegi páromban is nagyon szeretem ezt. Igazi öltönyös-sznob helyen dolgozik, elméleti diplomával, aztán hétvégén gyakorlógatyát húz és üvölt a rock, miközben kerítést épít, villanyt szerel és hasonlók.
A te szitudban a nehézséget az aranyásók kiszűrése fog okozni.
ma 14:03
Meg nem tudok olyan nővel összejönni, akik nagyon tetszenek. Az ilyen "hétköznapi szomszéd lány" típusú nők jönnek be.
Családorientált, nem érdekli a sok pénz, nincs tele mű szarokkal, nem akar folyton külföldre rángatni vagy valami kiöltözős helyre, szép arc, de nem modell alkat, hanem bejönnek a kisebb "szépség hibák", mert olyan valódi lesz tőle a nő, kicsi súlyfelesleg, de összképben formás. Értelmes, lehet vele bármiről beszélni, törődő, gondoskodó, értékeli, ha veszek neki olyan virágot, amit szeret, nem csak azt, ha valami drága szart veszek neki.
Van egy álma a közös jövőnkről, szeretne legalább 4 gyereket (örökbe fogadni is jó).
Én csak úgy tudom elképzelni, hogy nagy házban éljek, ha lenne mellé személyzet és mindenhol a gyerekeim rohangálnának. Legozok velük, amikor nagyobbak lesznek megtanítom őket biciklizni, sakkozni vagy valamit szerelni, barkácskodni, ha lesz hobbijuk, abból meg megpróbálom a legtöbbet kihozni.
Olyan barátnő kéne, aki értékeli a kisebb dolgokat is, pl ha főzök neki vacsorát, meg bontunk hozzá valami jobb bort. Vagy esetleg jó szórakozásból együtt tudnánk kaját csinálni..
Én meg többnyire csak a bulizós egyetemistáknak és a karrierorientált "komoly" nőknek jövök be (persze ehhez "kötelező" szerepet kell játszani, amit baromira utálok, csak néha muszáj jópofizni )
Kinőttem abból, hogy sziget bérletet vegyek csajoknak, vagy hogy banki árverezett házat vegyek potom pénzért, csak azért hogy 6 nap alatt rommá bulizzuk bekokózva és utána egy hajléktalannak adjam..
Egyetlen nő volt az életemben, akivel jól éreztem magam, miatta vettem ezt a házat amiben most lakok, miatta újította fel nulláról, itt terveztünk élni, minden közös elgondolás alapján készült és ő is segített benne. Csak ő sajnos már nem él.
Őszintén szólva azóta nem is igazán érdekel semmi.
Olyan kapcsolatot szeretnék, mint ami vele volt.
Elfogadta a hüyleségeimet, olyannak szeretett amilyen vagyok és felnézett rám miatta. Én meg csodáltam őt, amiért ilyen tud lenni velem.
Rettenetesen hiányzik és azóta nem volt senkim. Egyszer próbáltam ezt a házat eladni, hogy lezárjam a múltat, de a jogi cécó alatt alvás zavaraim lettek, meg pánik rohamaim, amikor jöttek megnézni vevők, ezért inkább itt maradtam. Itt jól érzem magam.
Szeretném valakivel újra kezdeni, mert azóta már 2év eltelt, de nincs kedvem buliba menni, nincs kedvem az emberekhez, elegem van a pénzből és az összes baromságból, ami pénzért kapható. Neki sem kellett volna új autót vennem, akkor még mindig élne :(
Utoljára akkor éreztem, hogy történik valami, amikor másfél évvel ezelőtt egy német fogadáson idegösszeomlást kaptam és betörtem az egyik vendég sportautójának a szélvédőjét egy 400ezres rumos üveggel.
Ez után 4 hónapig kezeltek. Azóta jól vagyok, de olyan, mintha megállt volna minden.
Van a matematika az örök és mindig van értelme, vannak hobbojaim amivel lekötöm magam, mert megy az idő közben és szeretem csinálni.
De akárhová nézek, minden teljesen üres. Jönnek ki futószalagon a luxus autók, a haverjaim villákat vásárolhatnak, lusux nyaralásokat posztolnak, évente új telefont vesznek, a feleségükkel kérkednek, mutogatják a szarjaikat, hogy "nézd erre is volt pénzem".
Autót bérelnek, fogadást kötnek, pingvin ruhában bohóckodnak. És közben észre sem veszik, hogy ennek az egésznek k.vára nincs értelme, mert egyszer csak meghalnak majd és ennyi volt..
Nincs igazából lószar sem a világon, aminek értéke van, csak ez a ház, amiben élek és ez is csak félig az enyém.
válasza:Érdekes, amiket mesélsz Kérdező. Először is nagyon sajnálom a veszted, a párod utáni űrt baromi nehéz betölteni.
Valóban nálad a probléma az lesz akkor, hogy mivel felső tízezres körökben mozogsz, ezért a nők is "olyanok". Hozzászoktak a pénzhez, az a sztenderd. Neked valaki olyasvalaki kéne, aki egyszerűbb közegből jött, egy "átlag polgárlány". Meg kéne próbálni ilyen közegben mozogni, talán ilyen jellegű programokra járj, vagy próbáld meg a társkeresőt?
válasza:Ez a kérdés komoly? Minden válaszoddal egyre nevetségesebbnek tűnik az eredeti poszt. Onnan, hogy "baj ha 34 évesen egyetemista vagyok?" eljutottunk oda, hogy te valójában egy előző szerelmét gyászoló, idegösszeomlás miatt 4 hónapig kezelés alatt állt ember vagy, aki nemrégiben még poénból ajándékozott lakást hajléktalannak, és rumosüveggel verte be egy sportkocsi szélvédőjét.
Esküszöm remélem, hogy csak trollkodsz. Ennyire hülye nem lehet valaki, hogy ilyen roncs előélettel azt higgye, hogy a nők szemében a fő baja, hogy egyetemista?
válasza:Nem olvastam el a szófosásod, bocsi.
Összejönnék olyannal, aki 34 évesen egyetemre jár? Valószínű igen. (Ha levelezőn.)
Összejönnék olyannal, aki 34 évesen még sosem dolgozott? Nem. Offos.
válasza:Kedves kérdező!
Nagyon sajnálom, ami veled történt, pontosan tudom milyen érzés elveszíteni egy szerettedet, sajnos.
Nálad a legnagyobb probléma, hogy nem igazán tudtad még feldolgozni a téged ért veszteséget, még mindig mindenkiben a volt párodat keresed, és ez nyilván nem jó alapja egy új kapcsolatnak. Semmilyen jóérzésű ember nem kezd bele valakivel egy olyan kapcsolatba, ahol "hárman" lennének. Valószínűleg ide vezethető vissza, a "semmi sem érdekel igazán" életérzésed, ami szintén nem kedvez a párkeresésnek.
Az egyetemmel önmagában semmi baj, sosem baj, ha vki képezi magá, akkor sem, ha nem a karrierjéért teszi, hanem mert érdekli a dolog. Azzal viszont én sem tudnék mit kezdeni, hogy klasszikus értelembe véve nem dolgozol, de el vagy eresztve anyagilag, mert ahonnan én jövök, mindenki melózik, hogy legalább a havi lakbér-rezsi kombót ki tudja fizetni. Teljesen más világ, nem csodálom, hogy a hétköznapi nők többsége sem tudja hova tenni a dolgot. Azt is megértem, hogy untat a gazdagok élete, és hogy nem érdekel a pénz, de ez is egy olyan dolog, amit csak egy gazdag ember tehet meg. Ismerkedésre én akkor is a "saját közegedet" ajánlanám, biztos van olyan jómódban felcseperedő nő, aki szintén nem vágyik a fancy életre, viszont nem idegenek számára a posztmateriális nézeteid.
válasza:Szomorú sztori, de 99%-ban biztos, hogy trollkodás. Szó sem volt az elején halott párról, luxuscikkekről, nagyon “filmszerű” az egész, pláne a “ha nem vettrn volna neki új kocsit, a mai napig élne”. Meg persze a 400 ezres üveget is ki kell hangsúlyozni, meg a luxuskocsit. Aki ilyen közegben él valóban, az nem emeli ki minden szóban, hogy ennyi és ennyibe kerül, meg ilyen-olyan luxus, mivel természetes neki. De trollkodásnak jó.
Az elején annyi volt, hogy 34 évesen nem dolgozol, a szüleid cégéből valamennyire megélsz, csinálsz egy-két dolgot, de tulajdonképpen semmit nem csinálsz. “Átlag, szomszédlány” típusú nőt akarsz, csak igazából nagyobb elvárásokat támasztasz felé, mint ha azt mondanád, hogy szupermodellt akarsz. Baj van a fejben, ennyi tuti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!