Úgy érzem megfulladok és már nincs hová folytatnom ezt a szerencsétlen színjátékot. Nem vagyok nő gyűlölő, nem sajnálom senkitől a boldogságot, de miért minden nő ennyire felszínes?

Frizurát nem tudok vágatni, mert elkezdtem kopaszodni. Jó, még talán annyira nem észre vehető. Amúgy könnyű szidni, mikor az életemet senki nem ismeri. És nem is kell amúgy.

Úgy is jönnének üvöltve a kommentek, hogy hát de más élete is szar.. csak a veszteségeinket nem kezeljük egyformán.

Amúgy meg szerintem soha nem igazi szerelem az, ahol az ember eldönti, hogy csak helyes emberrel tud boldog lenni. Érdekes módon, addig míg nem volt modern a világ, nem voltak jó autók, jó ruhák, nem tudtak úgy adni az emberek magukra, pénzük se volt, szegények voltak, még is mindenki megtalálta a párját, akit tisztelt és szeretett. És azért a múltban sem volt mindenki jó pasi.

Ott ahol valaki agyban dönti el, hogy kihez vonzódik, az nem igazi szerelem. Meg az egész világ, mindenhol, mindenki, média, filmek, stb, azt tuszkolják az ember fejébe, hogy csak az jó, ami nem átlagos.

Meg ha már nem jó képű pasival van a lány, akkor már a család is, meg a barátok, haverok is rinyálnak, hogy miért ilyen szerencsétlennel vagy, miért nem választasz jobbat.

Valaki írta, hogy buta vagyok? Hm, nem tagadom. 8 hónapra születtem egy veszélyeztetett terhességből, majdnem meghaltam. 3 éves koromig beteges voltam, többször voltam kórházban. Szellemileg visszamaradott lettem. Kiskoromban sokkal lassabban, nehezebben fogtam fel dolgokat (ez a felnőtt koromban is meg van azért, hogy van amit nehezebben értek meg). Nem is általános iskolába jártam.

A családi szeretet, az összetartás is kimaradt az életemből. Anyámék apámmal ölték egymást kb. Vagy is inkább apám anyámat. Állandóan ment a napi veszekedés, üvöltözés ha itthon volt. Bátyám is, az idősebbik ütlegelt, meg állandóan mindenféle fogyatékosnak elhordott. Az emberek az utakon, iskolában, szintén így viselkedtek velünk, velem. Kinevettek a lányok, a fiúk csomószor. Vadidegenek, akiket nem is ismertem.

Így nőttem fel.

Az, hogy kiírtam magamból a múltam, nem jelenti azt, hogy hatással van rám ma már. Nem érdekel, szarom le, ha ma kinevetnek.

De rettentő visszahúzódó voltam, és soha nem mertem ismerkedni senkivel, mert mindig is kevesebbnek éreztem magam. Kevesebbnek másokhoz képest.

Nem vagyok annyira szex hiányos :'D, már mint hiányzik persze, de már nem akadok fent részleteken, mert ha kell, megyek és prostizok. Az utóbbi időben már ez megy.

Persze, nem örülök neki, mert tudom, hogy megfog változtatni. Máshogy fogok állni még inkább a nőkhöz.

Nem az, hogy pénzért akarnám őt is lefektetni, hanem egyszerűen már nem tudnám úgy adni magam.

Amúgy milyen változásra mondok igent és milyenre nemet?

Igazából mindenki elvárná, hogy állandóan változzak.

Egész életembe ez ment, hogy én változzak.

De halál komolyan ezt hallgattam egész életembe.

Elismerem, anno gáz voltam az iskolában, de én nem is voltam olyan nagyon okos, hogy ilyenekkel foglalkozzak.

Kiskoromtól kezdve, mivel szinte soha nem voltam kint, a játékok érdekeltek. Azok kötöttek le. (Megjegyzem: habár akkor nem tehettem róla, ma már bánom, hogy több időt fordítottam rájuk a kelleténél).

A családomban csak apum dolgozott. Apai szeretetet soha nem kaptam, én nem tudom milyen az, ha szeret az apám és fontos vagyok neki.

Amit meg korábban írtam, hogy majdnem meghaltam kicsinek, azután már anyum nem ment el dolgozni. Rengeteg időt töltött velem. Talán ezért is voltam leginkább anyás. Mondjuk engem nem bánt, zavar utólag, hogy nem dolgozott, sajnos nagyon beteges volt és még rá jött erre apám degenerált viselkedése, amit tanúsított állandóan anyummal szemben.

De igazából amire ki akartam térni, így nem annyira jöttünk ki jól anyagilag, plusz mivel anyum próbált volna főzni egyszer-egyszer valami normálisat, hamar ott voltunk az éhség határán szinte, persze, nem éheztünk, de volt mikor szinte semmit nem volt mit enni, csak kenyeret vagy vajjal, vagy zsírral.

Szóval ruhatáram az nem volt valami választékos. Folyton melegítőkbe rohangáltam. Pulcsi és nadrág is az volt.

Ami talán itt lesz szánalmasabb, nem használtam se dezodort, se sprayt. Én ilyeneket nem kaptam soha.

Nyáron meg egyszer sem dolgoztam. Letojom, ha ezt valaki gáznak tartja, e vagy sem. Igazából sosem volt úgy semmi, amit igazán meg akartam volna venni. Ez meg a magam butasága, de mivel sosem értettem úgy a dolgokhoz, én nem is tudtam igazán mi az, ami nekem jó lenne.

Nem bandáztam soha, nem járkáltam ki estékig, nem csavarogtam, nőztem, nem is drogoztam, nem is alkoholizáltam.

Azt se tudom mikor ittam először alkoholt. Talán anyum haláláig egyáltalán nem.

Megalázónak érzem azt, hogy itt vagyok 31 éves, nem hogy kapcsolatot nem akar velem senki, de még barátkozni sem. Lassan már a barátkozáshoz is az kell, hogy jól nézzen ki a pasi.

Sok minden miatt lenéz már a környezetem és úgy is csak egy degenerált szarnak tartanak.

Ja és igen, az kimaradt: szükséglete meg mindenkinek van.

El lenne várva, ha én képtelen vagyok mondjuk 5 év alatt találni valakit, akkor 5 évig cölibátusban kellene élnem. Miért is?

Nem tudna senki nekem mutatni egy nőt se, aki 5 évig ha nem találna pasit, akkor nem szexelne egyáltalán.

Az aszexuálisak, és azok akik marha sokat csalódtak már és nem érdekli őket már szinte semmi, ők nem számítanak.

Ácsi! Soha nem vertem meg senkit. És még is milyen szintemre húznám le? Nem vagyok egész nap ilyen. Van sok jó pillanatom is. Akkor tör elő belőlem a "rosszabbik" oldalam, mikor már nagyon fáradt vagyok.

Mivel tudnék boldoggá tenni egy nőt? Velem is ugyan úgy el lehet járni programokra, ahova szívesen mennék.

Velem is lehet normálisan beszélgetni, még ha most úgy tűnik nem annyira lehetséges ez.

És attól mert az embernek vannak rossz pillanatai, még igen is szeretnék a másik kedvében járni.

Annyira nem ismeritek az embereket. De mit várok igazából Magyarországtól? Mindenki lekezelő mindenkivel, trágárkodik, szemétkedik, lenézik egymást az emberek. Ez Magyarország ma.

Meg mindenkinek fontosabb a másik élete, mint a sajátja, és mindenki a másiknak akarja megmondani, hogyan élje azt.